Körülbelül 16 éves lehettem, amikor már eléggé belemásztam a thrash metalba, és elkezdtem nézegetni aztán a magyar csapatokat is. Nem is tudom, hogyan akadtam a Jászárokszállási Morfiumra, de anno a weblapjukra tévedve a nagy piros „old school metal bandás” logojuk egyből megfogott. Aztán az a zsigeri thrash zene is, amit már 25 éve tolnak a fiúk bármiféle megállás vagy kompromisszum nélkül!
(Razor)
Üdv Lajos! Örülök, hogy kifaggathatlak végre a Morfiumról! Mint a dolgos sebész a betegébe, vágjunk is bele, hogy aztán könyöröghessen egy kis morfiumért! 😀 Vagyis inkább, hogy soraitokkal éljek:
„Lőtt sebek és fájdalom? Nem hat más, csak a MORFIUM!”
Mesélj, mi volt rád akkora hatással, hogy gitárt fogj?! A Morfium előtt zenéltél valahol?
Helló Mindenkinek! Az egész úgy kezdődött, hogy nyolcadikos koromban (’89) az egyik osztálytársam egy darab papírra firkált pár érdekes hieroglifát (Running Wild), ami felkeltette az érdeklődésemet és nemsokára már kölcsönkapott, agyonmásolt kazettákon hallgattam az akkori magyar és külföldi heavy metal-t a háztartásunkban fellelhető egyetlen MK 27-es készüléken. Cintányért kb. akkor hallottam normálisan először, amikor 10 évvel később cd játszóm lett, haha! A helyi állat- és kirakodóvásárban vettem egy Kreator kalózkazit (Terrible C.), ami azonnal felülírt mindent, amit addig hallottam és innen egyenes út vezetett a még extrémebb muzsikák irányába, amiket már egy lengyel piaci International magnón verettem. Egyébként a Lordtól kezdve az Extreme Napalm Terror-ig mindent meghallgatok. A középsuliba kerülve ismerkedtem össze olyan emberekkel, akik már valamilyen szinten muzsikáltak és ez egyre csigázott engem is. Eredetileg dobos szerettem volna lenni, de egyszerűen nem volt pénzem egy szerkóra és otthon is fagyos légkör fogadta az ez irányú próbálkozásaimat. Aztán ’92-ben az egyik haverom vett egy dobgitárnyakú, barkács elektromos gitárt, de nem igazán lettek barátok, majd egy alkalommal a kezembe kaparintottam én is és azonnal megfogott a hangszer. Ez számomra is megfizethető volt, a mai napig nyúzom tévézéskor. Nyüstöltem éjjel-nappal, hogy a belőle kicsikart hangok hasonlítsanak a kedvenceimhez, tanár nem volt. Igazi zenekari tevékenységet ’94-ben végeztem először, amikor is pár cimborával megalapítottam a Démon formációt (gondolom, minden faluban volt ilyen nevű akkor, haha), hogy a fellelhető legprimitívebb eszközökkel a lehető legpusztítóbb zenét hozzuk létre. Rendes dobfelszerelés itt sem volt, de két hörgős az igen, saját barkácsolású torzítóim villanyvasútként voltak sorba kötve a buherált csöves rádiókból megszólaló minél brutálisabb hangzás elérése végett. Két „demót” is csináltunk, de még nem biztos, hogy megérett rá az utókor a publikálásukra, haha! Egyébként már a Morfium megléte alatt volt még egy csapat, amiben, mint alapító, aktívan ügyködtem. Ez volt a Mókárok, harapós, de simogatni való korcs muzsika, jó szövegekkel. 2007-2009-ig működtünk. /mokarok.atw.hu/
2001-ben alakult a banda az internet szerint. Hogyan állt össze a Morfium? Kik voltak az alapítók? Beszélj a részletekről kérlek, minden érdekel!
Az iskola után jött a honvédség, majd pár melós év után 2000-ben éreztem azt, hogy itt az idő most vagy soha alapon egy metal zenekar létrehozására, mivel ilyet a klubbulikon akkor nagyítóval is alig lehetett találni, legalábbis felénk. Ekkor már meg volt a kedvenc gitárom is. Megírtam az első nótát, a Krisztus koporsóját (a szövegét munkaidő alatt, haha), amit még Teddy-vel (ma Old Trappers dobos) a szüleinél kezdtünk el összepróbálni embrionális szinten, majd egy húzós éjszaka után csatlakozott Kerek Tamás is énekesként, de ekkor még nem volt nevünk. A következő próbán egy fél tégla érkezett a szomszédból, haha! Ezután Teddy-t beszippantotta a rockabilly, mi pedig összejöttünk Gyenes Andrással, akiről tudtuk, hogy többek között jól dobol is. Itt még egy szikár heavy metal csapat létrehozása volt a cél, a gyorsaság kis adagokban szivárgott be, nehogy Bandit egyből elijesszük, mivel ő inkább észidészis volt. Ekkor már megszületett a név is, a próbahely nálam alakult ki meg volt egy Vermona kombóm, Tamás beszerzett egy Regent énekmotyót, az első mikrofonunkat Sokol rádió hangszóróból csináltam ideiglenesen, már csak egy dob kellett. Végül is 2001 januárjának első hetében tudtunk venni egy használt Dubán szerkót, innen számítjuk a Morfium megalakulását. Mindjárt az első próba után a szomszédok feljelentéssel fenyegetőztek, úgyhogy a következő hónap hangszigeteléssel telt el, haha! Amikor ez a probléma is megoldódott, kezdhettünk neki az igazi munkának, sorban születtek a nóták és közben pár feldolgozást is betanultunk. Májusban csatlakozott hozzánk az első bőgősünk, Wirth Gábor és nemsokára már a „tűzkeresztség” fellépésünkre edzettünk, ami augusztusban történt meg a helyi moziban egy rockfesztiválon, fasza volt!
2002-ben érkezett az első anyag, a „Bűnöd és hibád”, 2003-ban a „Préda” és 2004-ben az „Ellenőrzés”. Saját kiadásban, CD-n, szóval serényen dolgozva évente érkezett egy anyag. Ezeket a korai anyagokat hogyan rögzítettétek? Ki volt a fő dalszerző?
Nem pihentünk, az biztos, próbáltunk bekerülni a köztudatba, közben a motyónkat is fejlesztettük. Ezen cuccok felvételei egy jó ismerősünk, Garics Balázs és a kompjútere segítségével készültek, akinek már voltak ez irányú tapasztalatai és sávonként nyomtunk fel mindent a próbahelyen. Természetesen ilyenkor mindig voltak (vannak) nagy barkácsolások is: meg kell oldani a kontrollt, kábeleket átvariálni, csatlakozókat forrasztani, mikrofonokat-állványokat kunyerálni a dobfelvételhez, brummot csökkenteni földeléssel, homokzsákot töltögetni a lábdobhoz…haha! A zenéket egy fél szám kivételével teljesen én szereztem, az első két anyag szövegeit a Krisztus koporsója kivételével Tamás hozta, az Ellenőrzés szövegeit pedig közösen csináltuk. Az Ellenőrzésen már Barkóczi János bőgőzött.
Sok koncertetek volt akkoriban? Milyen volt akkor a környékbeli színtér?
Lényegesen több bulink volt akkor a mostani helyzetünkhöz képest, pl. 2004-ben 27 koncertet adtunk. Ez így kimondva nem tűnik soknak, de a mi szintünkön meló mellett már igen, a munkahelyeinken mindig zsonglőrködni kellett, hogy szabaddá tegyük magunkat. Most is, haha! Volt olyan is nemegyszer, pl. amikor az Akela előtt kellett játszani három nap egymást követően Barcs-Bonyhád-Dunaújváros vonalon, hogy engem a munkavégzés területén vettek fel a többiek, így indultunk neki lesz, ami lesz alapon, azt se tudtuk, hol fogunk aludni, mindig improvizálni kellett, bekéredzkedni rockerekhez, haha! Szállodában egyetlen egyszer aludtunk Jakoda Bélusnak (Cold Reality) köszönhetően, akinek meghívására egyszer Nagyatádon is zúzhattunk, de az is emlékezetes maradt, amikor Szegeden valami üres lánykoleszban döglöttünk, később visszahallottuk, hogy milyen medve meg szeszszag maradt utánunk, haha! Akkoriban sokkal több zenekar volt a környékünkön, a stílusok is tarkábbak voltak, kortársaink közül ma már csak egy-kettő van életben. Jó hangulatú bulik voltak többek között Jászárokszálláson a Tekében, Jászberényben a Törpében és a Szőllőskertben, Hevesen az Unikumban, Portelken a Csellóban, Hatvanban a Dolly kocsmájában, Mezőtúron a Lokomotívban és Kunmadarason a művházban. De csak voltak, példának okáért a Dolly kocsmáját Karthago szinten eltüntették, a többiben sincs megmozdulás vagy más lett a funkciója. A pesti bulik is jók voltak e korszak táján: Piccoló Metal Kocsma, Pecsa kisszínpadok, a Gorezone-os meg később a Slayer Klubos (Aquincum) hacacárék a Yuk-akban.
2006-ban érkezett az „Öreg Sátán”, 2009-ben pedig „A Mester alkot”, amire már csak hárman maradtatok. Ezeken is kompromisszummentes thrash metalt hallok, mint kb. minden anyagotokon. Mesélj erről is valamit! Változott valami a felvételek, dalírás során?
Az „Öreg Sátán” mérföldkőnek tekinthető a zenekar életében, ekkorra kristályosodott ki igazán a Morfium lényege. Itt már Dósa Robi basszusozott, akinek egy régebbi zenésztársa, Szolnoki Bertold révén egy profi megszólalással tudtuk rögzíteni az „Öreg Sátán” dalait a próbahelyünkön, amiket metronómra gyakoroltunk. Majd a következő évben beköszöntött a káosz korszaka, haha! Megindult a busójárás, először Robi ment el külföldre melózni (addig visszajött Jani), majd a visszatérte után Bandi báttyán kezdtek megmutatkozni a megfáradás (már nem az első) jelei, ekkor jött Borics Zsolti dobolni (volt koncert, amikor felváltva nyomták), közben Robi megint el, helyette jött Tarcsa Gabi bőgőzni, majd megint Jani. Az „A Mester alkot” lemezt még Bandi dobolta fel, utána abbahagytuk a közös munkát. A dalírás során mindkét anyagon a muzsika továbbra is tőlem jött, annyi változott, hogy már jóval több szövegem született. Az „A Mester alkot” volt az első stúdiós próbálkozásom (Rézolló), én is bőgőztem fel.
A 2011-es „Halvaszülött”-ön lévő „Örök vadászmezők” című dalhoz készült el az első, sötét hangulatú videóklip is. Fontosnak érzed ma is a mozgóképes – vizuális dolgokat? A lemezek borítóit is ti csináljátok?
A „Halvaszülött” számait az időközben újra a látómezőnkbe kerülő Galó Petivel kezdtük el gyakorolni, aki már 2003-2004-ben is kisegített bennünket dobolás ügyileg pár koncerten, mikor Bandinak egészségügyi problémái voltak. Azonban ezt az anyagot végül Bandi fia, Gyenes Dani dobolta fel és Robi is visszatért a felvételek és az akkori koncertek idejére. A dalírás és stúdiózás az előző receptek alapján folyt. Itt éreztem azt, hogy itt az ideje egy klipnek és mivel volt rá idő (mert dobos meg koncert megint nem volt), csináltam egy laza koncepciót meg pár fáklyát, ezek mellé jött még egy kis zenekari headbang meg háborús videó és Csikós „Pocok” Józsi (ex-Mókárok énekes) operatőri és vágói munkájával elkészült a mű. Fontosnak érzem ma is a vizualitást egy zenekarnál, de már nehéz valamivel kitűnni, olyan szintű dömping van a lemezborítók és klipek terén. Régen, ha leadtak egy klipet a tévében vagy hozzájutottál egy metal videókazettához, ünnepnapnak számított, most meg egy kattintás. A borítóink mindig saját kútfőből születtek, a frontkép megvalósításához csak három alkalommal kértünk fel külsős képzőművészt (Benei Gabriella, Bolye László, Mihalik Judit), valamint a számítógépes szerkesztésnél volt segítségemre Tóth „Stoki” Zoltán a „Metalkaloida” lemezig, azóta azt is én oldom meg.
Az elég gyorsra sikerült „Égi mechanika” megjelenésekor és rögzítésekor (2013) már csak ketten maradtatok Tamással és programozott dobsávokkal zakatolt végig az anyag, ahogy a két évvel későbbi „Metalkaloida” címűn is dobprogram van. Mi történt ekkoriban?
Igen, ’12 végére ketten maradtunk Tamással, aki mindig is sziklaszilárd alapja volt ennek a történetnek. Úgy éreztem, elfogy körülöttünk a levegő, ideje más utakra lépni, ha nem akarunk a múlté válni. Stokitól kaptam egy dobszerkesztő programot, amit addig nyomkodtam, mígnem azon kaptuk magunkat, hogy már az „Égi Mechanika” dalait rögzítjük. A gitárokat is lentebb hangoltam ezen az anyagon. A „Metalkaloida” előtt már dzsemmelgettünk Kovács Dániel dobossal (ex-Quassam), de akkor ez a felvétel még nem vele valósult meg, viszont az ő dobhangjait használtam föl. A „Metalkaloida” ópuszon fordított ütemben dolgoztunk, először felnyomtunk mindent taktra (megint Robi bőgőzött) és a dobokat utólag tettem alá. Egyébként ezen időszakot követően kaptam egy tiszteletbeli Morfium cd-ét is, „Exhumált anyagok” címmel, amit az egyik szimpatizánsunk, Szentgyörgyvölgyi Attila állított össze, ez egyéb érdekességek mellett tartalmaz olyan nótáinkat is, amik egyik demón sincsenek rajta.
A Metalkaloida albumhoz készült ismét videóklip, kettő is: egy ötletes megoldású a „Parabellum” -hoz és a piálós „Delírium” -hoz. Utóbbihoz: voltatok ti már „Borfium„ is :D, ahogy talán a honlapotokon láttam, viccesen nevezve magatokat. Mennyire ment – vagy megy most is a poharazgatás? Koncert előtt, alatt, vagy utána? Vagy ebben a sorrendben?
A Parabellum-nál az volt a tervem, hogy pofonegyszerű, de hatásos legyen és én is meg tudjam csinálni a klipet. A gitárokra felragasztottam egy rövid ledszalagot, amiket korom sötétben Tomi kapcsolgatott a szöveggel szinkronban, így csak a pengető kezeket lehet látni felváltva vagy egyszerre, valamint Tomi arcát is megvilágította alulról egy kapcsolgatott lámpa, a kamerát pedig velünk szemben állítottam fel. A szintén Pocok barátunk segítségével készült Delírium-nál is megvolt a koncepció (a szólós ötletet már azóta koppintották), a végén már volt egy pár atmoszféra túlnyomás, haha! Régen, mi tagadás, rendszeresen támadtunk szocializálódni mindenféle kulturális objektumba, főleg próbák után, de most se fognak szentté avatni…Koncert előtt, ha csak sört vagy vadászt ittál (jó, hát nem egy hordóval), azzal úgy nem volt baj, a rizikófaktorok az égetett szeszek voltak, meg a másnaposság…mondjuk, ha már 3 koncert volt zsinórban, akkor befigyelt a Lemmy-effektus, haha! Mostanában szigorúan 1-2 sört iszunk csak fellépés előtt, közbe meg én sose ittam. Utána? Olyan buli még nem nagyon volt, ahonnan ne zárórakor figyeltünk volna ki, haha!
Végül idáig ezek jelentek még meg: a „Sörétzaj” 2017-ben (mi is az a sörétzaj?), a „Tizedelő” 2020-ban és az „ArtIQlálatlan” 2024-ben. Utóbbi kettőn ismét dobot programoztál. Elfogytak a dobosok a környéken ismét?
Pontosítok, a „Sörétzaj”-on Kovács Dani (most a Likvidátor dobosa) dobolt, az akkori koncertjeink is vele zajlottak. A sörétzaj egyszerű megközelítésben pl. az elektroncsöveknél jelentkezik, mikor is az izzó katódból kilépő elektronok becsapódnak az anódlemezbe. Az erősítőknél ezt is lehet sustorgás formájában hallani. Nálunk átvitt értelemben a sör fogyasztásánál fellépő hangot is jelenti…A „Tizedelő”-n teljes egészében programozott dob van, ennek az anyagnak egyébként megcsináltam egy ál-koncert verzióját is „Live in Polyvinylézia” címmel, alárakott közönségzajjal, intro-val és nóták közti hangmontázsokkal , amiket a kedvenc filmjeimből és lemezeimből vagdostam össze. Az volt a terv, hogy majd így lépünk fel, a próbákon így nyomtuk a „Tizedelő”-t az elejétől a végéig egy szuszra. De ebből nem lett semmi, mert közben feltűnt a horizonton Benő (Gyenes Sándor, akivel a Mókárokat is csináltuk) és összepróbáltuk az „ArtIQlálatlan”-t, amit fel is dobolt. Az „ArtIQlálatlan”-on csak egy nóta van dobprogrammal, az Automatizált gyűlölet, ez a köztes időben született, de nem akartam, hogy lemaradjon.
Van egy többitől eltérő „Elektr óda” című nóta is az ArtIQlálatlan-on 😊. Erről mit kellene tudnunk?
Az „Elektr óda” érdekességét az jelenti, hogy a szövege ének helyett morzetáviratként lett rögzítve, ez már régóta ott motoszkált az agyamba. Mint régen a bajba került hajóknál. Csináltam egy egyszerű tranzisztoros morzejel generátort, kisebb előtanulmányok után megfogalmaztam a vészjelzést és „leadtam” a zenére. A távirat elolvasható a honlapunkon vagy az „ArtIQlálatlan” szövegmellékletében, bár egy igazi rádiós biztos rácsodálkozna egy-két dologra benne…haha!
Ehhez az anyaghoz is készültek videóklipek, amiken érzek egy fajta konkrét lázadást a mai csilli-villi, full HD-4K-extrahyper videókkal szemben? Jól gondolom? 😊
Három klip is készült az „ArtIQlálatlan” anyaghoz, a Pantokrátor, a SirYesSir és a Drog End Roll nótákra. Lázadás? A fene tudja. Hát, nem egy CGI parádé egyik se, haha! Kőkori megoldásokkal készültek ezek, maradjunk annyiban, hogy a technikai lehetőségeim meglehetősen limitáltak, de egy kis leleménnyel mindent meg lehet oldani, még mindig jobb, mint semmit sem csinálni.
Változott valami a felvételi metódusokat illetően a korábbi évekhez képest? Keverni ki szokta az anyagokat?
Igazándiból semmit, maradt a sávonkénti rögzítéses „szopófolyamat” (ezt loptam, haha), bár mindig tervezzük, hogy majd egy az egybe, mint 71-be… A felvételeket és a kutyulást én szoktam összekínlódni az „A Mester alkot óta”, de már lehet, hogy nem kéne, mert nemrég részt vettem egy munkahelyi orvosi vizsgálaton, ahol megállapították, hogy 10 kHz fölött nem kicsit limitált a hallásom, haha!
Feltűnt, hogy néhány borítótokon látok egy olyat, hogy „MagadUram” (mint kiadó(?)). Ezt hogy kell érteni pontosan? Vagy pont úgy kell érteni, ahogy érteni lehet? 😀
”Magad uram, ha már szolgád nincs”- Egy részről tekinthetjük a saját kiadónk nevének is, mert minden anyagunk szerzői kiadásban jelent meg. Más részről pedig az „A Mester alkot” óta próbálok megoldani mindent önállóan, ami a produkcióval kapcsolatos, egyedül a honlapunkat kezeli egy barátom, Nagy András már hosszú évek óta.
Tök érdekes, hogy például a metal-archives.com-on mind a 11 anyagotok demóként van feltüntetve, de ezt már lehet ti is említettétek valahol… Ez direkte így kell, hogy legyen? Mikor lesz album? 😀
Engem nem zavar, sőt, ez már valódi morfinikum! Nemsokára feltehetik a tizenkettediket is! Album? Talán egyszer valamikor, ha befizet valaki bennünket egy jó stúdióba és kiadja a lemezt.
Te és Kerek Tamás, vagyis az énekesetek vagytok a kezdetek óta állandó tagok a bandában. Ahogy néztem a CD-ket, Dósa Róbert basszusgitáros volt még hozzátok hasonlóan kitartó. Viszonylag sok tagcsere volt nálatok, mi miatt történtek ezek általában? Gyenes András barátotok és dobosotok sajnos elhunyt 2012-ben…
Nos, valóban megfordult nálunk egy pár dobos meg néhány bőgős, de ez 25 évre lebontva már nem is tűnik olyan soknak, ezúton is köszönöm mindenkinek a közreműködést. A cserék legtöbb esetben azért történtek, mert vagy a mi oldalunkról vagy a másik fél részéről nem egyeztek az elképzelések a zenekart illetően. Na, ez igazi ügyvéd duma volt. Meg túl nagy gázsikat kellett szétosztani, haha! Egyébként volt olyan dobosunk, aki nagyon odatette magát, soha nem tévesztett (pedig neki ez alapvetően stílusidegen muzsika volt), de mondta, hogy kiszáll, mert ő ezt nem bírja szuflával, amit meg tudok érteni, itt kardio edzés van, főleg, amikor 45 fok van a próbahelyen, haha! Bandi báttya egy igazi bohém multimuzsikus volt, aki, ha Amerikába születik, biztos a 27-esek klubjába kerül. Az egyik füle teljesen süket, a másik abszolút hallású volt, a Morfium előtt egy blues-rock bandában, az Alagsorban gitározott, egy kiadványuk jelent meg, A kocsma küszöbén…
Mik most az aktualitások nálatok? A 2024-es pécsi bulitokra már új dobossal érkeztetek. De ahogy láttam most megint hárman vagytok.
Igen, most megint hárman vagyunk. Kaszab Martin ügyesen dobolt, viszont messzire költözött. Ha végzek ezzel az interjúval, visszatérek a „kedvenc” időtöltésemhez, a dobprogramozáshoz, haha! Van 6 vadiúj nóta, ezeket idén rögzíteni akarjuk.
Milyen feldolgozásokat játszotok koncerten? Sosem akartatok még egy plusz gitárost?
Utoljára ezeket nyomtuk: Sodom-Ausgebombt (enélkül még nem volt koncert), Venom-Countness Bathory, Death-Evil Dead, Slayer-Black Magic. Másik gitár? Emlékszem, egyszer kísérletképpen az egyik ex-bőgősünkkel, aki eredetileg gityós volt, csináltunk egy próbát két gitárral, de aztán nem lett belőle semmi. Úgyhogy nem. Pedig sokszor jó lenne, mert ha elbaszok valamit, nem lehet alibizni, pláne most, amikor mindenki telefonoz és már ott is van a neten, haha!
A dalszövegeket én nagyon komálom, van egy tipikusan őszinte, de mégis csavaros, „morfiumos” íze szinte mindegyiknek. Ezeket főként te írod és Tamás is szokott, ahogy látom. Jó sok sort lehetne (és kellene) idézni belőlük naponta, jó hangosan, valami nagy nyilvános helyen, haha! Honnan ez a rengeteg ihlet?
Majd 100 év múlva ezek lesznek a Vers mindenkinek-ben, haha! Legfőbb inspirációm az olvasás, legyen az könyv vagy újság, valamint a látott mozi, tv és dokumentumfilmekből és a napi élet ökörségeiből is sok minden leszűrődik, hogy aztán mindezek egy nagy masszaként kavarogva az agyamban végül különálló szövegekként csomósodjanak össze, mint a bolygócsírák egy csillag körül. Gondolom, Tamásnál is valahogy így működnek a dolgok, talán egy picit más megközelítésben. Egyszer egy ismerősöm ismerőse állítólag elolvasta az egyik szövegemet és azt mondta, hogy ennek az embernek pszichológushoz kéne mennie. Nos, ha Tamásnak kéne pszichológushoz mennie, akkor a vizit után a pszichológusának is pszichológushoz kéne mennie, haha!
Mindig magyar szövegekben gondolkodtatok? (Én mondjuk ezeket a sorokat, amiket írtok, sehogy sem tudnám elképzelni angolul, nem adná vissza ugyanazt.)
Igen. Egyedül az Öreg Sátán zenéjére írtam egy kis segítséggel egy ánglius szöveget, New Cold War címmel, amit Tomi fel is énekelt 2008-ban, mert ígéretet kaptunk, hogy szerepelhetünk valami külföldi válogatáson, amiből természetesen nem lett semmi. Pedig a szöveg mára aktuálisabb nem is lehetne, kár, hogy (ez is) elsikkadt. A youtube-on fenn van.
Először én valamelyik Total War Fest-en láttalak titeket, Körmenden. Hát nem csak én állítottam, de aznap nálam vittetek mindent! 😀 Nagyon precíz, odabaszkurálós műsort toltatok! De olvastam a bulikról szóló naplózásokat a weblapotokon (amit rohadtul bírok amúgy és SÖRve-visítva olvasgattam anno!), és ott láttam, hogy ez azért nem mindig volt így! 😀 Mesélj pár meredek esetet!
Igen, a Total War tényleg jó volt, próbáltunk is előtte rendesen (még indulás előtt reggel is), én a koncertet megelőző héten mindennap elnyomtam a repertoárt otthon is egyszer. Ha koncert van, próbálom tartani magam ehhez azóta is. Hát igen, fiatalság-bolondság, akadt pár érdekes szituáció régen, haha, most szándékosan nem mondok neveket! Mára ezek a dolgok megszépültek, de akkor kellett némi higgadtság hozzá, haha! Volt, hogy az egyik bőgősünk megjelent nálam koncertre induláskor és megkérdezte, hogy van-e rumom? Miért?-kérdeztem. Hát, mert be akarja venni a nyugtatóját-felelte. A buli alatt 2 basszus húrt is elszaggatott, ilyet azóta se láttunk. Aztán olyan is volt, amikor az aktuális dobosunk alapozott be egy (egy?, haha) buli előtt olyan szinten, hogy a leggyorsabb nótánk is doom metalnak hatott, már ha épp nem „konfigurálta” át egy kicsit vagy nem szaladozott ki előre valami elgurult alkatrészért. Egyébként nem kell inni ahhoz, hogy rontson az ember, elég egy rossz belépő és bukik minden. Nem is olyan régen egy szülinapi buliban egy akkoriban új nótával kezdtünk, ahol tévedésből az ének 2 riffel előbb figyelt be, mint kellett volna. Alig tudtunk kijönni a sűrűből, még jó, hogy senki nem ismerte a számot, haha! Nos, magamról…khm, hát én sem voltam egy kimondott tibeti szerzetes, aki csak avas jakvajas teát szürcsöl…2004 november, pénteken jáccás x helyen, kurva jól sikerült buli plusz szülinap. Másnap: másnap, irány y hely, ahol kiderül, hogy utolsóként kell fellépnünk a főzenekar után. Találkozás egy katonatárssal, kb. 10 rövidital. Té mínusz nulla időpontban gitár nyakba. Ránk kapcsolják a stroboszkópot, a szemem előtt hasadások az idő szövetén. Még Bandi bácsi is, aki nem éppen egy straight edge arc volt, kb. 5 szám (?) után leteszi a dobverőt…haha
Mely koncertjeitekre vagy a legbüszkébb, vagy melyikek voltak a legemlékezetesebbek számodra? Kikkel turnéztatok?
Többek között a Total War-os fellépésünk mellett nagyon jó volt még az egyik kunmadarasi Metalkarácsony-os szereplésünk, valamint egy barcsi bulira is szívesen gondolok vissza és az is feledhetetlen, hogy felléphettünk a megboldogult Pecsa nagyszínpadán, ezek ugranak most be régebbről, de a közelmúltban is volt egy nagyon jó gyöngyösi bulink, ahol nagy pogó volt. Emlékezetes pozitív értelemben a balatonboglári szereplésünk is anno, ahol olyan beindulás lett ránk, hogy utána a főzenekarból valaki szóvá is tette, hogy kifárasztjuk a közönséget, haha! Emlékezetes negatív értelemben az egyik paksi buli is számomra, tök jó hangulat volt, tele volt a hely fiatal metalosakkal, erre a fellépésünk előtt közvetlen megjelent egy csomó egyenruhás, zsaruk, fináncok, köjál, fbíáj meg a faszom tudja kik, a közönség javát kivadalták, engem meg be akartak vinni, mert nem volt nálam igazolvány csak a véleményem, az mentett meg az invitálástól, hogy a sofőrünk együtt volt katona az egyik rendőrrel a Neutron Kommandóban, haha! Turnén az Akelával voltunk a Beneth, Cold Reality és az Inferno társaságában, valamint a következő csapatokkal is romboltuk együtt a hallójáratokat egy színpadon, többel nem is egyszer: Age of Agony, Alcohol, Likvidátor, Maradandó Károsodás, Magma, Black Fever, Aquincum, Tremor , Archaic, Beyond, Fanatic Attack, Neuropsy, Cadaveres, Kötelék, Caliber, Arsenic, Remorse, Magor, Morgue, Krízis, Infection, Hard Control, Angerseed, Old Trappers, Mythica, Etna, Mindenjótbébi, Salto Mortale, Crossroads, Almost Saints, Diablura, Robinson Cirkusz, Worning, Parasite, Alcoholica, Yasuyuki Suzuki, RockinRockcats, Siberia. Brewtal, Ördögárok, Dantes, Moby Dick, Dalriada, Road, Waszlavik, Sudden Death….abbahagyom.
Thrash metal veteránok vagytok, megéltetek sok mindent. Mi a véleményed a mostani vidéki klubéletről és a mai, „kötelező” internetes világról?
Minden tiszteletem azoknak, akik manapság underground klubkoncerteket szerveznek, hiszen már kocsmába is alig járnak az emberek. Legalábbis felénk ez van. Legtöbbször az az érzésem, hogy a zenekarok egymásnak játszanak, meg ott van még a slepp meg néhány bútordarab és talán pár igazi fanatikus. Természetesen a tulaj meg a hangosítós így se bukik, de a benzin igen. Azért vannak még csodák, amikor jó helyen vagy, jó időben – még sör is van az öltözőben! A netes dolgok nem az én világom, pedig kellene. Van honlapunk meg fenn vagyunk a fészen, de ott se olyan szinten, hogy, hú, tegnap mit vacsorázott pl. a bőgősünk, ma meg mit reggeliztem. Talán a kevesebb néha több. Amúgy is a sűrűn látott zenekarneveket azonnal átugrom, hacsak nem valaki meghalt vagy Slayer, haha!
Köszönöm a válaszaidat és remélem látlak, hallak titeket még valahol! Zárd le ezt az interjút kérlek! Én ezzel búcsúzom: „Öreg Sátán, húzd le a rolót, mert gonoszabbak nálad az emberek!”
Remélem nem untattam senkit az irományaimmal, próbáltam a Morfium sztorit behatóbban megjeleníteni az interjú keretein belül, de úgy érzem, csak a felszínt kaparásztam. Látogassatok el búvárkodni ide: www.morfium.hu. Maximális tisztelet a lehetőségért és hosszú életet az újságnak!
