A répcelaki Morte Silmoris története több mint húsz évvel ezelőttre nyúlik vissza. Két évtized tapasztalata, túlélése és újraindulása sűrűsödik a dalaikban, miközben hamarosan érkezik a második nagylemezük is – nem nosztalgiából, hanem azért, mert a zenekarnak még bőven van mondanivalója. A srácok nemcsak kiválóan művelik a thrash metált, hanem aktívan tesznek is a hazai undergroundért. Nagy öröm volt számomra, amikor elfogadták az interjúra szóló felkérésemet.
Elmesélnétek a Morte Silmoris történetét? Hogyan jött létre a zenekar? Melyek voltak a pályafutásotok főbb állomásai, és a mostani felállásban mióta zenéltek együtt?
Dave: 2002 végén mentem át Répcelakra Tomihoz, hogy összehozzunk egy thrash/death bandát. Carcass, Death és In Flames feldolgozásokkal indítottunk, aztán a saját dalokkal kezdett kialakulni ez a melodic thrash irány. 2003 elején csatlakozott hozzánk Medve Róbert (gitár) és Tamás Sándor + (bőgő és ének).
Legfontosabb állomások a soproni tehetségkutató második helyezés, illetve az első demó megjelenése.
Hogyan jött a Morte Silmoris név?
Dave: Talán egy fantasy szerepjátékban volt egy orvgyilkos, vagy “mestergyilkos” klánnak a neve. Egyszerűen megtetszett. Bár szó szerinti jelentése nincs, de spanyol ajkú ismerősök szerint jól hangzik és valami olyasmi jelenthet, mint “csendes halál”.
Hogyan változott a zenekar mentalitása a korai időszakhoz képest?
Dave: 2003-ban hatalmas elszántsággal vetettük bele magunkat a zenélésbe, de akkor még hiányzott a rutin és a tagok sem tudtak úgy energiát és időt fordítani erre a “projektre”, ami a sikerhez szükséges lett volna. 2019-ben már komolyabb tapasztalattal és profibb szemlélettel álltunk neki a zenekar újjászervezéséhez. Ez a jelenlegi felállás végre egy irányba húzza a szekeret.
Milyen különbségeket láttok a 2000-es évek elejei és a mai hazai underground színtér között?
Dave: Kettős érzéseim van ezzel kapcsolatban. Kevesebb szórakozóhely van, de azok egyre profibbak. Ahogy a zenekarok, úgy a klubok is komolyabb hangszerekhez, hangrendszerekhez férnek hozzá. Hatalmas az ugrás hangzás és általában a technika terén. A koncertre járó közönség kevesebb, viszont a zenénket jóval könnyebben el lehet juttatni hozzájuk. Azt látjuk, hogy aki odateszi magát és elvégzi a munkát az online felületeken, megkapja élőben is az elismerést, elmennek a fellépéseire. Ez már nem arról szól, hogy lefogsz két akkordot és megtöltesz egy stadiont. Lépést kell tartani a korral, élni kell az új világ adta lehetőségekkel. Nem a zene iránti igény szűnt meg, hanem a csatorna változott meg. Ami pedig talán a legfontosabb, az az underground közösség építése. Erre találtuk ki többek között az SDN-t is. Minél több zenekar jöjjön össze egy este, épüljenek ki a kapcsolatok, valamint az egyes bandák közönségei is ismerjék meg a többi zenekart is.
2020-ban jelent meg az első nagylemezetek, ami a banda nevét viseli. Miért tartott ennyi ideig, mire megszületett az első teljes album?
Dave: Visszautalnék arra, hogy a korábbi felállásoknál nem éreztünk stabil alapot arra, hogy egy ekkora fába vágjuk a fejszét. Itt nem csak a dalok megírására, a stúdiózásra gondolok, hanem hogy utána mit kezdünk a kész anyaggal. Nem (csak) azért veszel fel egy lemezt, hogy megmaradjanak a dalok valami hanghordozón, jó minőségben. Azzal turnézni kell, reklámozni, nyomatni, eljuttatni a közönséghez. Ezt csak biztos zenekari háttérrel szabad felvállalni, ahol tényleg minden tag azon van, hogy sikeres legyen a lemez és a zenekar.
Az első albumotok megjelenése óta “csak” kislemezekkel jelentkeztetek. Mikorra várható egy teljes albumnyi folytatás?
Bálint: A dalok már készen vannak, februárban kezdjük a stúdiófelvételeket Smicinél, a soproni MD stúdióban, ahol a 2020 óta eddig megjelent anyagainkat is rögzítettük. Ha minden jól megy, már idén tavasszal megjelenik az új lemez “War Machine” címmel. Lemez előzetesként egy videoklippel fogunk jelentkezni, amit már le is forgattunk tavaly novemberben.
Dave: az első nagylemez után nem akartunk teljesen kiesni a stúdiós rutinból, egy teljes lemez anyaga viszont még nem állt készen. Ezen kívül nagyon jó kapcsolatot építettünk ki a Moby Dick zenekarral, így a fókuszt inkább a koncertezésre és a közönség építésre helyeztük.
Karrierünk eddigi csúcspontja mindenképpen a közös turné Smiciékkel, illetve hogy minket választottak a mentori programban is.
Miben lesz más az új album az eddigi anyagaitokhoz képest?
Bálint: Szerintem sokkal kiforrottabb, egységesebb album lesz, mint az előző nagylemezünk. Ez annak tudható be, hogy ezek a dalok egy kivételével ebben a felállásban születtek meg, és az évek során egyre jobban összecsiszolódtunk, így mindenképpen egy érettebb anyagot hallhat majd a közönségünk. A fő zenei csapásirány viszont megmarad, változatlanul a kompromisszummentes, old school thrash vonalat fogjuk képviselni.
Dave: Így van, az első nagylemez inkább egy összefoglalása volt az ős-Silmoris korszaknak ugyanakkor egy iránymutatás is, hogy merre tartunk. Az új lemez már teljes egészében mi vagyunk: az új-Silmoris, a 2019 feltámadásunk után. Dallamos oldschool thrash modern hangzásban.
Hogyan zajlik nálatok a dalírás folyamata?
Bálint: Ritmusgitárosunk, Csabi a zenekar fő riffgyárosa, az “alapanyagot” általában ő hozza, viszont a dalok összerakása, a dalszerkezetek megformálása mindig csapatmunkában történik, mindenki hozzáteszi a saját ötletét, valamint hangszeres részét. A szövegeket frontemberünk, Dave szokta írni, aki nagyon jó gitárszólókat is hozzátesz a dalokhoz.
Dave: A dalok gerincét természetesen Csabi zúzós témái adják. Tomi zsigerből érzi, hogy melyik riff alá milyen dob téma megy. Bálint egyből leveszi a dallamot és a ritmust a bőgővel. Én inkább a dalok szerkezetét rakom össze, “miből mennyi”, váltások, finomságok… de ez is eléggé csapatmunka. Egyedül talán az ének, a szövegek és a szóló, ahol egyedül alkotok.
Mit tartotok a legnagyobb eredményeteknek a Morte Silmoris történetében? Mire vagytok a legbüszkébbek a zenekarral kapcsolatosan?
Bálint: Fel lehet sorolni több mérföldkövet is, amit elértünk, mint pl. a 2024-es évben a Moby Dick zenekar hivatalos mentoráltjaiként turnéztunk országszerte, ugyanabban az évben felléptünk a Barba Negra Red Stage-ben, ahol korábban olyan világhírű példaképeink fordultak meg, mint pl. a Pantera, a Megadeth, és még sorolhatnám. Az is nagy szó, hogy az elmúlt 2 évben a hazai koncertek mellett eljutottunk Németországba, Ausztriába. Én viszont leginkább arra vagyok büszke, hogy a zenekar 2019-es (újra)indulása óta változatlan felállásban működik, és töretlenül halad a maga útján, valamint arra, hogy a mai napig ugyanazzal a lelkesedéssel megyünk fel a színpadra, mint a legelején!
Dave: Valóban a legnagyobb eredmény maga a zenekar, hogy ennyire összhangban tud lépésről lépésre előre menni. Magyar Thrashlegendák turné, Barba Negra komoly állomások, de igazából azok a lépcsőfokok. Az egység és az összhang a legfontosabb.
Milyen céljaitok vannak még a jövőre nézve?
Bálint: Szeretnénk maradandót alkotni a műfajon belül, szeretnénk minél több thrash metalt kedvelő emberhez eljuttatni a zenénket nem csak itthon, hanem külföldre is. Szeretnénk jobban jelen lenni a nemzetközi porondon, külföldi fesztiválokra is eljutni, hiszen itthon jóval limitáltabbak a lehetőségeink underground szinten. Ami Magyarországot illeti, itthon szeretnénk továbbra is építeni a saját koncertsorozatunkat, hiszen a honi underground is úgy tud fennmaradni, ha a zenekarok összetartanak!
Dave: Zenekaron belül én hajtom leginkább a külföldi jelenlétet. Imádjuk a hazai közönséget, a klubokat, a baráti zenekarokat, ezért is nyomatjuk az SDN-t.
Azonban pont az átalakult világ az, ami óriási lehetőség a világ meghódítására 😀
Hatalmas érzés látni, hogy a zenénket a világ összes kontinensén hallgatják.
Mit üzennétek azoknak a fiataloknak, akik egy thrash metal banda alapításán törik a fejüket? Mire érdemes különösen odafigyelniük?
Bálint: Nehéz egy egységes receptet megfogalmazni, de mindenképp azt tanácsolnám, hogy legyetek önazonosak, maradjatok kompromisszummentesek, és játszátok azt, ami belőletek jön! Ebben a műfajban az őszinteség és a nyers energia kulcsfontosságú, de ha ez megvan, akkor a közönség tisztelni fog.
Dave: Ne a zenét alakítsátok az igényekhez, hanem nyomjátok, amiben jók vagytok! Igyekezzetek együttműködni a többi bandával és keressétek a közös bulik lehetőségét! Mindig arra a feladatra koncentráljatok, ami előttetek áll és akkor meg tudtok élni minden sikert. Legyen az egy jól sikerült kis klub koncert, vagy egy több száz fős buli egy ismertebb bandával!
Ti szervezitek a Summer Destruction Night elnevezésű koncertsorozatot. Hogyan született meg a “nyárpusztító” ötlete, és mi a fő célja?
Bálint: 2019 nyarán csináltunk Kapuváron a Patkó kocsma udvarán egy thrash estet, ha jól emlékszem akkor még mindössze 3 fellépő zenekarral. Már akkor tudtuk, hogy ezzel hagyományt akarunk teremteni, így már abban az évben megszületett a “Summer Destruction Night” név és az alapkoncepció.
Az SDN fő célja a metal underground szintér összetartása, elősegítve, hogy a zenekarok között jó kapcsolatok alakuljanak ki, valamint, hogy lehetőséget adjunk feltörekvő zenekaroknak bemutatkozásra. Tudjuk, hogy milyen nehéz kezdő zenekarként érvényesülni, amíg nincs rutinod és megfelelő kapcsolatrendszered, addig fesztiválokra bekerülni szinte esélytelen, itt pedig lehetőség van “minifesztivál” jellegű rendezvényen fellépni, tapasztalatot szerezni. Ugyanakkor igyekszünk a szakmában rutinosabb, nagyobb névnek számító zenekarokat is meghívni az SDN-re évről-évre.
Dave: Ez volt az első gondolat: “ha nem jutsz be a fesztiválokra, akkor csinálsz egyet te!” 😀
Lehetőséget adunk a kisebb zenekaroknak, hogy megmutassák magukat. Úgy látjuk szépen működik a dolog, hiszen több fiatal, feltörekvő zenekar indult innen, akik azóta már ott vannak a komolyabb fesztiválokon is. Erre különösen büszkék vagyunk.
Az első, 2019-es rendezvényhez képest milyen fejlődésen ment keresztül a koncertsorozat?
Bálint: Az első év sikereiből kiindulva igyekeztünk évről-évre nagyobb bulit összehozni, minél több zenekart bevonni. Az első komoly lépés a 2022-es év volt, amikor már az évi egy kapuvári SDN-hez képest már több városba is kiterjesztettük a rendezvényt: abban az évben már volt szombathelyi és budapesti állomás is. Szintén a 2022-es évhez köthető, hogy a kapuvári állomáson a legendás Moby Dick zenekar volt az SDN headlinere. Az azt követő két évben Sopronban is tartottunk bulit, viszont tavaly azt már hanyagoltuk, így inkább tovább erősítettük a korábbi helyszíneket, pl az S8-ban, valamint Szombathelyen is két színpadon mennek már a koncertek, így még több zenekar kaphat fellépési lehetőséget.
Dave: Tanulunk minden egyes SDN-ből, hogy mit hogyan kellene jobban csinálni. Ahol nyitottak a klub vezetői, ott igyekszünk minél több bandát bezsúfolni egy napra. Feszesre húzzuk a műsort, fenntartjuk a pörgést, minimalizáljuk az üresjáratot. Új zenekarokat hívunk meg, új helyszíneket keresünk.
Milyen kihívásokkal jár egy ilyen eseménysorozat megszervezése?
Bálint: Kétségkívül sok időt, és energiát emészt fel egy ilyen koncertsorozat megszervezése, legnagyobb kihívás szerintem a közönség bevonzása, illetve megtartása, nem mindegy milyen line-upot raksz össze, akkor erre jön a marketing, stb. Sajnos ott tart most az underground, főleg vidéken, hogy ha van 50 fizető vendég, az már nagy teljesítménynek számít, és azért bizony vért kell izzadni, mert ha nincs jól promotálva, akkor el sem jut a célközönséghez. Mindenesetre nagyon sok pozitív impulzust kapunk mi is, mint szervezők az ilyen bulik során, és szívből csináljuk, és amíg ez megmarad, addig folytatni is fogjuk!
Dave: Talán az új helyek megtalálása a legnagyobb feladat. Vannak klubok, akikkel jó kapcsolatot ápolunk évek óta, de akik nem ismernek minket, sokszor vonakodva hajlandóak csak teret adni a kezdeményezésnek.
Fellépő zenekarokat ti keresitek meg, vagy inkább maguktól jelentkeznek?
Bálint: Mi is keresünk zenekart az adott helyszínekre, a helyi- és környékbeli zenekarok előnyt élveznek, de nem feltétel. Egyre gyakrabban előfordul az is igen, hogy minket keresnek meg zenekarok fellépési lehetőséggel. Szerencsések vagyunk, hiszen jó pár olyan zenekar van, akikkel az évek során nagyon jó kapcsolat alakult ki, ők visszatérő “vendégeknek” számítanak.
Van-e bármilyen kritériumotok a fellépőkkel szemben?
Bálint: Főként stílusbeli kritériumok vannak. Ennek a határait az évek során tágítottuk, kezdetben ugye thrash estként indultunk, a koncertsorozat bővítése viszont azt hozta, hogy mára már a metal szinte minden alműfaja képviselteti magát, legyen az klasszikus heavy metal, death metal, nu metal, vagy akár modern metal.
Tervezitek-e a jövőben a sorozat valamilyen formában történő bővítését?
Bálint: Tervezzük igen, merültek is fel korábban alternatívák, viszont nem olyan egyszerű sem az underground, sem a klubok helyzete ma, de igyekszünk az eddigiektől eltérő helyszínekre is eljuttatni a koncertsorozatot. Szerencsére a már bejáratott helyszíneinken nagyon jó a kapcsolat a klub tulajdonosokkal, innen is köszönet a szombathelyi Végállomás Klubnak, és a budapesti S8 Underground Clubnak. Utóbbi helyen idén annyiban lesz bővítés, hogy a szokásos szeptember végi két napos, két színpados bulin kívül lesz tavasszal egy három napos SDN is, az már “Spring Destruction Night” néven, két színpadon, összesen 27 zenekarral a fedélzeten! Naptárba bevésni, április 30 – május 2-ig várunk mindenkit az S8-ban!
Még egyszer köszönöm, hogy igent mondtatok az interjúra! Nagyszerű élmény volt megismerni egy ilyen nagy múltú zenekart. Remélem, még nagyon sok koncert és album áll előttetek, és azt is, hogy még hosszú ideig lesz erőtők támogatni a hazai underground színteret! (KáDé)
