Ritkán szoktam interjút készíteni kérésre, de ez a projekt felkeltette az érdeklődésem. Kimondottan szeretem az egyedi megközelítést, ha valami kilóg a sorból. Az Oak of Weeping-re ez teljes mértékben igaz. Első hallgatásra biztos voltam benne, hogy valami ismert zenekar gitárosának a kis hobbi projektje. Spoiler: nem az…
(Géé)
Üdvözöllek. Köszönöm a megkeresést és a lehetőséget, hogy elvehetem az interjú szüzességed. Elöljáróban írj pár mondatot kérlek magadról, mert úgy gondolom, hogy egy nem mindennapi black projektet ismerhetnek meg az olvasók.
Szia! Én is nagyon köszönöm a lehetőséget. András vagyok Szegedről, 34 éves, 14 éve nős, három fiú édesapja, egyéni vállalkozó. 17 éves korom óta hívő keresztény vagyok, jelenleg egy baptista gyülekezet vezetőségének tagja vagyok, rendszeresen foglalkozom igehirdetéssel, lelkigondozással, közösségi munkával.
Mikor és hogy ismerkedtél meg a metal zenével?
12 éves koromban meghalt édesapám, ami eléggé megborította a kamaszkoromat. Nagyjából ennyi idősen ismerkedtem meg a metállal, az első nagy kedvenc a Black Sabbath volt, aztán jött az akkor nagyon népszerű Slipknot és System of a Down, majd kamaszéveim során az egyre extrémebb műfajok. A black metálba az Aaskereia Mit Raben und Wölfen albuma volt a kapu 15-16 évesen, illetve a Silencertől a Death – Pierce Me, majd a Deafheaven, a Liturgy, a Wolves in the Throne Room és Alcest lettek nagy kedvenceim, később pedig a Krallice. Viszonylag ’mainstream’ zenék a műfajon belül, ezek jutottak el egy, a műfajjal ismerkedő kamaszhoz.
Milyen hatással volt rád ez az új világ?
Meg tudtam élni ezeken a zenéken keresztül a negatív érzéseimet, előhozták belőlem a dühöt vagy könnyeket amit más nem nagyon tudott, és ez jót tett mentálisan. Ezzel együtt azt éreztem egész kamaszkoromban, hogy bármivel próbálkozom enyhíteni a bennem lévő fájdalmat, az csak ideig-óráig működik, hosszú távon nem, és ez a metálra is igaz volt. Ez egyre mélyebbre taszított a depresszióba. Ezt végül a megtérésem hozta helyre, ami valóban segített.
Hogy tudtad lerendezni magadban, hogy ez a „Sátán zenéje” ?
Mivel ekkor még nem voltam keresztény, ez egyáltalán nem érdekelt. Egyébként a megtérésem után elkezdtem némi keresztény metált is hallgatni (pl. For Today, Slechtvalk), de sok régebbi kedvencem is velem maradt. Egyetlen együttes volt, aminél jelzett a lelkiismeretem, hogy ez rám nagyon negatív hatással van, az Abigail Williams, ezt ezért engedtem el. Minden mást, amit azóta nem hallgatok azért nem hallgatom, mert már szimplán kevésbé tetszik.
Milyen stílusváltásokon mentél keresztül?
Ahogy fent írtam, a Black Sabbath – Slipknot után némi death metálos próbálkozásaim voltak, de ez a műfaj azóta sem tudott megragadni. Az atmoszférikus black metalban találtam meg igazán önmagamat. A DSBM-et egyébként érdekes módon csak pár éve szerettem meg, már keresztényként. A Biblia azt tanítja, hogy ez egy végletekig elromlott világ, és ez a műfaj ezt remekül elkapja. Isten nélkül én is pontosan ilyen reménytelenül érezném magam, néha még így is. Egyébként nagyon sok más műfajt is szeretek, a metálon belül a groove-osabb dolgokat, a jazzt, indie-t, gitárzenéket, némi hip-hopot, népzenét, balkáni fúvós dolgokat…
Hogy jött a dobolás? Az még a metallal való megismerkedésed elött történt ?
A dobolást azt hiszem 16 évesen kezdtem, tehát már metálkedvelőként. A családomban nagyon sok országosan elismert, tehetséges művész van, ezért nagyon féltem a zenéléstől, úgy éreztem, nekem nem menne és esélytelen, hogy felnőjek a többiekhez. Egy névnapomra a nővérem kitalálta, hogy beírat egy dobos ismerőséhez pár magánórára ajándéknak. Ezért azóta is nagyon hálás vagyok neki, mert segített legyőzni ezt az első kishitűséget magammal kapcsolatban. De aztán persze bemagyaráztam magamnak, hogy a dob nem is igazi hangszer, mert nincsenek benne hangok, ezért maradhattam tovább kishitű a zenei képességeimmel kapcsolatban. 🙂
Magad erejéből tanultad, vagy volt segítséged?
A magántanárom, Kiss Tibor sokat segített az indulásban, aztán kaptam egy alap dobszerkót, és onnantól magam tanultam. A megtérésem után gyülekezeti környezetben is dobolni kezdtem, ez jó lehetőség volt szokni a közös zenélést.
Mi vett rá, hogy saját projektet kezdj?
Nagyon régi álmom volt ez, igazából olyan 15-16 éves koromtól megvolt. Körülbelül 31 évesen jutottam el oda, hogy feldolgoztam a gyerekkorból hozott bajaimat, és el tudtam hinni magamról, hogy képes lehetek én is valamilyen művészeti alkotást létrehozni, és megtanulni hozzá minden szükséges skillt.
Hogy álltál neki? Tisztában voltál az alapokkal?
Először YouTube-ra beírtam, hogy zeneelmélet, és végignéztem egy kedves bácsi sorozatát róla. Beszereztem egy MIDI keyboardot is, egy barátom megmutatta a Cubase alapjait, és elkezdtem a zeneelmélet gyakorlására elektronikus zenéket összerakni a keyboarddal, synthwave stílusban amit szintén szeretek. Ezután vettem magamnak egy elektromos gitárt karácsonyra, és beiratkoztam egy online kurzusra, ami tök jól megtanította a gitározás alapjait. Eközben már gitárral is veszegettem fel zenéket, mindig azon a szinten ahol tartottam. Nem sokkal később egy basszusgitárt is beszereztem, elektromos dobom pedig már volt. Közben egy kis közösség is alakult, redditen megismerkedtem két szintén keresztény black metálos sráccal az USA-ból, akikkel azóta is támogatjuk egymást. Innen minden készen állt, hogy elkezdjek az első dalokon dolgozni. Amikor kész volt az első dalom, YouTube-ról tanultam meg a hörgést – ettől nagyon tartottam, de kb. a második videónál valahogy összeállt a dolog, és úgy érzem, az egész album talán legjobb része lett a vokál, és felvennem is mindig nagyon gyorsan sikerült. Az első számot a két amerikai barátommal közös spliten jelentettem meg, ez is nagy segítség volt a kezdeti félelem legyőzésében.
Nem mondhatni, hogy black metal közegben edződtél, honnan merítettél ihletet?
Azért jó 15 éven át főleg black metált hallgattam, koncertekre is eljutottam, de zenészként vagy a szcénában valóban nem vettem soha részt. A keresztény himnuszoknak és könnyűzenének megvan a maga spirituális szerepe egy istentiszteleten, de ezen kívül sosem hallgattam őket, nagyon sok keresztény metált sem. A Bibliát viszont rendszeresen olvasom és tanítom, és egyre inkább feltűnt, hogy tele van abszolút metál témákkal. Eleinte atmoszférikusabb albumot képzeltem el, de ahogy megszerettem a DSBM-et, rájöttem, hogy ehhez is rengeteg rész passzolna a Bibliából. Végül Jób könyvét választottam az albumhoz, ami gyakorlatilag a Biblia fő része amely a szenvedéssel, veszteséggel és halálvággyal foglalkozik. és nagyon meglepő és mély válaszokat ad ezekre a kérdésekre. Akit érdekel mélyebben a téma, ez a hat perces videó szerintem tökéletesen összefoglalja: https://youtu.be/jvwze0E2ivE
Ezen kívül is nagyon sok olyan rész van még, amit szeretnék feldolgozni, amikor időm engedi. A Biblia soha nem kertel a világ borzalmaival kapcsolatban, és nagyon sok karakternél megjelenik benne a halálvágy, amit Isten soha nem is ítél el, de mégis kivezeti belőle valamilyen formában ezeket a szereplőket. Ez az én életemben is így működik. Sokan az élettől nagyon távol álló szövegként vagy szabálygyűjteményként gondolnak a Bibliára, és szerettem volna ezzel a projekttel megmutatni, hogy pontosan olyan dolgokról, érzésekről, helyzetekről szól, amik univerzálisan megjelennek mindannyiunk életében is – még ilyen sötét témákról is, amivel sokan nem akarnak foglalkozni, de a metálba abszolút beleférnek.
Mit szimbolizál az Oak of Weeping név?
Ahogy körvonalazódott a projekt (DSBM bibliai szövegekkel), elém jött egy szakasz, ami passzolt a témához, és megtetszett a név:
1Mózes 35,8: „Ott halt meg Debóra, Rebeka dajkája. Bétel mellett temették el egy tölgyfa alá, amelyet Siratás Tölgyének neveztek el.”
Milyenek a felvételi körülmények? Gyerekek ugrálnak közben a hátadon?
Itthonról dolgozom, van egy kis irodám az emeleten, itt alakítottam ki a kis stúdiómat is. A dalokat apránként vettem fel, elsősorban akkor, amikor a gyerekek nem voltak itthon (különösen a vokált).
Nem olyan rég jelent meg az első albumod. Milyen volt a fogadtatása?
Többeket elért, mint vártam. Egy nagy YouTube-csatorna vállalta a premierjét, és az egyik legolvasottabb amerikai metálos blogon is jó kritikát kaptam rá. Nagyon hálás vagyok ezekért.
Albumra készültek ezek a dalok vagy gyűjtögetted az ötleteket és elérkezettnek láttad összegyúrni egy albumra?
Az album koncepciója volt meg először, és menet közben alakult ki, hogy hány számmal tudnám átadni Jób történetét. Mindig az aktuális számon dolgoztam pár hétig, míg el nem készült, végül a teljes albumot együtt mixeltem és mastereltem. Az eseményekhez, mondandókhoz, szereplőkhöz írtam a dalokat, riffeket.
A szövegeket nem te írod, mond el kérlek, mik is a felkárogott sorok. Na és persze, hogy miért. Van tervben saját dalszöveg? Milyen fő témát tudnál elképzelni?
Bár a zenétől való félelmemet legyőztem, a szövegíráshoz még mindig nem érzem magam elég tehetségesnek (elismert író és költő is van a családban…). Ez talán egyszer változik. De úgy érzem, ez inkább segítség volt egy jó koncepció megtalálásához. Nagyon szép, költői, de realista szövegek vannak a Bibliában ezekről a témákról, amiket úgysem tudnék felülmúlni. A bandcampre felraktam a dalszövegeket is, ezekkel talán végigkövethető a történet.
Mivel ütöd el azt a rengeteg szabadidőt három gyermek és munka mellett ha éppen nem a zenével foglalatoskodsz?
Az elmúlt években főleg a szolgálattal telt. Elvégeztem egy lelkigondozói iskolát, sok fiatalabb férfit támogattam, rendszeresen igét hirdettem a gyülekezetben, és a vezetőségbe is beválasztottak. Az album megjelenése óta sajnos kiderült, hogy az egyik fiam krónikus beteg, így most sok mindent le kell tennem egy időre, és a munka mellett főleg az ő ápolására és általános érzelmi támogatására fókuszálok. Úgy érzem, az elmúlt években erre Isten teljesen felkészített (részben az albumon keresztül is), és hiszem, hogy ezen is át fog minket vinni és jóra használja ezt az egészet az életünkben, még ha nyilván nagyon nehéz is mindannyiunknak. Remélem, egyszer lesz még lehetőségem a zenével is foglalkozni.
Visszatekintve a kezdetekre. Bántad valaha, hogy beszippantott a metal zene világa?
Nem. Ez egy borzalmasan félresiklott világ, amit zeneileg számomra egyedül a metál tud megragadni. Ezen a zenén keresztül nagyon sok negatív érzésemet ki tudom adni magamból, és sokszor egyfajta imaként is funkcionál számomra.
Köszönöm a válaszaidat. Kívánom, hogy továbbra is lelj sok örömöt abban amit csinálsz.
Én is köszönöm szépen a lehetőséget. Talán kicsit sikerült oldanom a kereszténység és metál összeférhetetlenségével kapcsolatos elképzeléseket az olvasókban.