Elképzelni sem tudom, hogy a szegedi death metal zenekar tagjai milyen tejet kaphattak annó, de egy elszabadult tehervonat lendületével és súlyával gázol át rajtam a zenéjük. Azért is írom, hogy tehervonat, mert a dalok még hosszúak is! … mi? Nem. Hosszabbak. És, hogy jobban „fájjon”, a hangszeres játék-teljesítmény itt olyan szinten van, hogy ez itthon párját ritkítja! Mondhatni pofátlanság! Vajon szándékos ez az egész technikás-komplex koncepció, vagy csak unalomból, spontán, két sör közt tolnak ilyen muzsikát? 🙂 Lássuk!
(Razor)
Szia István!
Köszi, hogy rendelkezésemre állsz pár kérdés erejéig! Ugorjunk neki!
Nem ma kezdted kínozni a bőröket, mivel 1997-ben alapítottátok a Symphony of Symbolst. De hogy indult ez az egész, kik voltak a tagok, zenéltetek e előtte valahol?
Köszönöm a lehetőséget! Nálam úgy volt, hogy Apu vendéglátós zenész volt, hétvégente bálban, lagziban zenéltek. Amikor szombat délelőttönként mentek beszerelni, mentem vele, cipeltem a dobot. Persze engedte, hogy csapkodjam is néha. Aztán később, már középsuliban, ’95 körül elkezdtem sündörögni, hogy rakjuk már össze az Amatit otthon, mert szeretnék dobolni. Irtózatos hangerőn beraktam a Vermonán a Fekete albumot és próbáltam azt dobolni, amit hallottam. Aztán némi jártasság már volt, amikor egy házibuliban találkoztunk Sanyival. Bent szóltak a régi rockok, mi meg az előszobában egy kismagnóról hallgattuk a Butchered-et, így indult a barátság és a Symbolz.
Mi a helyzet a zenekarnév választásával? Mit akartatok ezzel kifejezni?
Már volt egy csomó riffünk, tán már kész nóta is, amikor elkezdett foglalkoztatni minket, hogy legyen egy nevünk. Láttuk, hogy mi lesz az irány, ehhez próbáltunk fasza szavakat keresni, végül ezeket éreztük jónak. Később persze meg is ideologizáltuk, hogy a Symphony a zenére, a Symbols pedig a szövegekre utal. 🙂
A kezdetben is ez volt a zenei elképzelés, erre a komplex death metalra törekedtetek?
Ez egyáltalán nem volt eltervezve. Egyszerűen csak nagyon sok téma jött és nem volt ott rajtunk kívül senki, mondjuk egy énekes, aki azt mondta volna, hogy ezt a témát hagyjuk benne még négy körig. Így mi nem hagytuk benne, hoztunk újakat és azon kaptuk magunkat, hogy rengeteg minden kezdett burjánzani benne. Aztán a következő számnál se volt gond a riffekkel, na hát akkor ez nem is olyan nehéz, ilyen lesz 🙂 Azóta sokkal tudatosabb ez, talán védjegy is lett, hogy 25 riff alatt nincs Symbolz nóta. Már az elején is azt mondtuk, hogy klisék ne legyenek 🙂 Tényleg erre törekedtünk és a kezdeti dalírást alárendeltük annak, hogy az első négy Metallica lemezt megtanultuk. Egyrészt szerettük, eljátszhatónak éreztük, másrészt már akkor is arról beszéltünk, hogy, ha más nótáin keresztül játsszuk ki magunkból a kliséket, akkor a sajátunkba már nem kerül annyi.
Mik hatottak rád leginkább, voltak e számodra nagy inspiráló bandák, zenészek?
Persze, hogy voltak, de ez nem tini korban kezdődött, hanem sokkal hamarabb. Kicsiként néztem a Süsüt, a Mézga családot, amiknek nagyon jól megírt zenéje volt, több téma, tempóváltás, miegymás. Már kisgyerekként is nagyon megfogtak ezek. Aztán elkezdtem érdeklődni Apu bakelit gyűjteménye iránt, 6 éves lehettem, amikor megmutatta, hogy kell felrakni egy lemezt. Kettő is nagyon megtetszett, mindkettőn címer szerű képpel, ezek voltak az A Day at the Races és az A Night at the Opera. Mindkettőn voltak hosszú, himnikus dalok, azokat hallgattam jobbára csak. Aztán később is az összetettebb, vagy hosszú cuccok találtak meg, pl az And Justice for All. Ma már persze szabadkozni illendő annak, aki Ulrichot példaképnek tekinti, de én megvettem a Justice dobkottáját, megtanultam az egészet és bizony nagyon jól ki van találva az egész. Persze aztán kezdett kinyílni a világ jöttek a black és death muzsikák, Corpse, Suffo, Morbid, Emperor, Satyricon, Necrophagist, Death, Cryptopsy tudod, csak a szokásos. Ha dobosokat kellene mondani, akkor Kollias, Roddy, Trym, Christy, Lang, Mounier.
Milyen volt az akkori színtér ott a környéken?
Nem igazán tudom 🙂 Mi csak zenéltünk. Amikor lementünk Szegeden a Rock klubba, Diafragmát, Ahrimant, Gholgothot, Nebront megnézni, akkor nagyon varázslatosnak tűnt. Ők akkor már kész programmal rendelkeztek, rájuk akartunk hasonlítani. De ami a közeget illeti, mi sosem tartoztunk bele semmilyen körbe. Mindenkivel beszélgettünk, de nem tudtuk, hogy klikkek vannak. Később, ahogy barátokat szereztünk, bele láttunk, ordított, hogy az egész belülről rohad, úgyhogy meg is maradtunk magunknak 🙂
2003-ban jelent meg az első demótok (albumotok, ha a hosszát nézzük), a Fall of Enigma (Horrification Rules on the Four Continents). Ha jól láttam CD-n, saját kiadásban. Itt sincs baj a hosszal, haha, viszont könnyebb hallgatnivaló, mint a későbbiek! Mi a véleményed róla ennyi év után? Kik voltak a tagok ekkor?
Tomi csatlakozott még ’98-’99 körül, ő egész sokáig velünk maradt. Vári Gabi és Bajusz Peti voltak még benne, a lemez után kiléptek, most ilyen laza muzsikát nyomnak. Szöszi sincs már velünk, viszont vele a barátság nagyon erős maradt, később is írt nekünk átkötő trackeket. …Mai fejjel? Hát… azt mondanám, hogy szárnybontogatás. Voltak rajta jó villanások, de azért jó felét már nem vállalnám fel 🙂 Mindazonáltal nagyon fontos volt számunkra akkor, az a lemez volt az életünk, nagyon büszkék voltunk rá.
Ahogy hallgatom, ebben még technikásabb thrash és klasszikusabb black metalos, dallamos dolgokat is kihallok, a „nordikus szintetizátor-szőnyeg” alól előkúszni…. Már ez az anyag is meggyőző számomra (amennyit hallottam belőle)! Hogyan vettétek fel a dalokat, és a kiadásról is mesélj valamit kérlek!
A dobokat Hódmezővásárhelyen vettük fel egy bluesgitáros faszinál, minden mást Tomiéknál egy PC-vel. Utánakérdeztünk, hogyan megy a szerzői kiadás, egy pesti cd gyárban 100 példányt csináltattunk.
2012-ben érkezett az első full-length anyag az ukrán Metal Scrap Records által, Stupefying Beliefs címmel, CD-n. Hogy jött létre a kiadás?
Akkor Hajnali Sanyi volt a dalnokunk. Gutted épp nem volt aktív, így élvezhettük szervezőtehetségét. Ő talált rá a Metal Scrap-re. 1000 példányos megjelenés volt.
Mi volt a line-up? Hol vettétek fel és ki végezte a keverést? Kellően vastag megszólalás jellemzi szerintem.
Zsolti játszott akkoriban nálunk gitáron, ugye a két Sanyi, Tomi meg Én. Fehér Dávid vette fel. Leköltözött a cuccaival és a szegedi Bábszínház kistermében vettük fel az anyagot.
A 6 hosszú dalt 1 perces „köztes” sejtelmes zenei darabok „osztják el” a lemezen, gondolom ezekre szükség volt, hogy néha levegőhöz jusson a hallgató, haha. Mivel ugye nem könnyű hallgatnivaló az album. Mi köti össze a dalokat, ha a szövegeket, témákat tekintjük?
Összefüggnek a dalok, egy történetet mesél el a lemez, de zeneileg itt még teljesen különálló tételekről van szó.
Itt már szinte csak death és black metal elemeket hallok – utóbbi stílus talán inkább az atmoszféra miatt jut eszembe. Egyértelmű volt ez a letisztultabb, de „emésztős” vonal a dalok írásakor? Elégedett vagy a lemezzel így visszatekintve?
Ennek a lemeznek a megírásakor egy nagy átjáróház volt a zenekar. Azon feszültünk örökké Sanyival, hogy akkor most hogyan is fog ez egyben maradni. Akkoriban még katasztrófaként éltük meg, ha valaki ki akart szállni. De a zenei elképzelésünkből nem akartunk engedni. Zsolti előtt Ervin volt velünk, ő kicsit statikusabb témákat hozott, talán ezt érzed. Elégedett már a megjelenéskor sem voltam, mert nem voltunk / voltam felkészült a stúdióban. Kicsit válságosra is sikeredett az az időszak.
2018-ban landolt a második album „Historiocriticism” néven(szintén a Metal Scrap Records által CD kiadásban). Itt már mindent kimaxolva érzek, a hangzást és a durva komplexitást is… szerintem egy monstrum lett az anyag. Beszélj róla kérlek, mennyi ideig írtátok a dalokat, hol lett rögzítve?
A Butító eszmék után Zsolti kiszállt. Mi Sanyival leültünk, mert amit Zsolti mondott, abban volt igazság. Összeszedtük magunkat, fejlesztettünk a cuccainkon és mindenekelőtt ráálltunk arra, hogy nincs mellébeszélés, ha valami szar, akkor azt megmondjuk és nem kell megsértődni. Ebben a szellemben ketten megírtuk a lemezt, heti háromszor próbáltunk, visszataláltunk a hangulathoz. Az eredmény az lett, hogy jó formába kerültünk, a nóták faszán össze voltak játszva, így egyáltalán nem okozott feszkót a stúdiós közeg. Közös cimboránk ismertetett össze minket Szebivel, akivel egyből megtaláltuk az összhangot és habár a Symbolz nem az Ő zenéje, az egész rögzítés és keverés alatt hihetetlen odaadást tanúsított.
Maradtak itt is a rövidebb, pihenősebb tételek a hosszabb, akár 9 perces aprítások között. És itt is jól esik a „kínzások” között, haha… Mivel a zene még technikásabb, még emésztősebb lett szerintem, mint a második anyagotokon. Némelyik „összekötő” azért itt harapósabb, de van „elektrósabb” is köztük. Ezeket ki találta ki, és zeneileg ki rakta össze?
Szöszi barátunk csinálta az átkötőket. Konkrétan ez úgy nézett ki, hogy Szöszi, Sanyi, Én összejöttünk péntekenként és amíg el nem fogyott minden, addig készült mindig egy-egy ilyen. Amikor kész lett, hülyére hallgattuk. Ha még reggel is tetszett, akkor maradt 🙂
Mi az album tematikája? Ha gondolod menjünk bele akár dalonként is a szövegekbe és a borítóba.
Az egész írást itt nagyon komolyan vettük. Zsoltitól kaptunk hideget-meleget, úgyhogy meg akartuk mutatni, hogy mit tudunk. Sanyi szállította a riffeket, blokkokat, ezeket a teremben élőben próbáltuk össze. Semmi olyan nem volt, hogy ez így kész, Te meg ezt játszd rá. Szétszedtünk, máshogy összeraktunk részeket. Volt olyan, amit többféleképpen is beletettünk a muzsikába. Egy fontos előrelépés történt, mégpedig, hogy a szövegek, riffek és blokkok már nem csak nótán belül ismétlődtek. Tulajdonképpen bármikor jöhet egy ismerős téma. Sőt, a lemez utolsó nótájában csak egy új téma van csak, az összes többi az előző négyből lett összeszedve. Amikor először el tudtuk egyben játszani az egészet, valami furcsa delíriumot éreztünk 🙂 Az ismétlések miatt néha azt se tudtuk, melyik nótában vagyunk épp 🙂 A szerkezetek, szövegek inkább az én feladatom voltak. Erről dióhéjban annyit, hogy nagyon sokat olvastunk, majdhogynem kutattunk a történelemhamisításokról, a szent iratok félremagyarázásáról, ókorinak mondott épületekről. Tulajdonképpen semmi nem az, aminek látszik, évszázadok vannak elhazudva, a népek nem ismerhetik a valódi ősiségüket. A lemez azzal foglalkozik, hogy ez kinek jó és miért van így.
Az albumok között ti is koncerteztetek nyilván, és érdekelne, hogy hogyan tudtok ilyen hosszú és komplex dalokkal nekivágni egy-egy hangversenynek? Mennyit szoktatok próbálni?
Többet kéne 🙂 A koncerteken nagyon ki tud mozdítani bennünket, ha totál nem halljuk egymást. Volt, hogy végig egymást figyelve toltuk le, mert semmit se hallottunk a másikból. Ennél a zenénél elég, ha az egyikünk csak egy picit elsiet egy váltást, és akkor vége. Na erre tettünk most lépéseket, építettünk egy fülmonitor rendszert. Ideje volt már egy újabb modernizálásnak. Az egészet most ketten visszük. Amikor Frici vagy GuttedSanyi volt velünk, jó dolgunk volt, tudtunk egymásra és a zenére figyelni. Ezen mindenképp változtatnunk kell. De amúgy igen, ezeket a nótákat precízen életben tartani kurva nagy meló.
Hova sikerült eddig eljutni, hány bulitok szokott lenni egy évben? Mesélj pár érdekes-vicces esetet! 🙂
Erre-arra voltunk már. Erdély, Újvidék, Bajorország, Bosznia… Ennyi idő alatt már sok minden megtörténik az emberrel. Volt, hogy Sanyi rálépett a gitárkábelre, kitépte a hangszerből 🙂 olyan is volt, hogy nagyon csúszott már a kezem, az utolsó dobverőt szorongattam, egy kézzel kellett befejezni a számot. Mire ezzel a gondolattal megbarátkoztam, elrepült az is. Ki kellett jönnöm a cucc mögül 🙂 Az kurvagáz volt 🙂 Történt egyszer, hogy nagyban készültünk a Total Warra. Ketya minden nap írt, hogy már kivan a fasza néhány fellépővel, mert lehetetlenségeket kérnek. Együtt éreztem vele és persze megnyugtattam, hogy velünk semmi baj nem lesz. 🙂 Eljött az indulás napja, irány Körmend, az első fél órában persze szarni ment a futónk. Hívtuk Ketyát, hogy nem biztos, hogy odaérünk, hívtuk GuttedSanyit, hogy ha játszunk is, max éjjel. Erre Ő el se indult. Aztán késéssel ugyan, de megjelentünk, tudtunk volna felmenni, de nincs énekes. Mondom Ketyának, bazzeg szerezz már egy énekest. Forgatott egyet a szemén, de 5 perc múlva hozta Dávidot a sörpadokról, hogy tessék, lehet fölfelé menni 🙂
Tervek a közeljövőre nézve? Koncertek? Olvastam, hogy dalokat írtok egy következő lemezre…
Igen, nagyban dalszerzés folyik. A Historiocriticism folytatását írjuk. Az ott megkezdett koncepció, hogy vissza-visszanyúlunk riffekhez, blokkokhoz most már két lemezen fog átívelni. És majd ez trilógiává fog bővülni. Úgy gondoltuk, hogy erre jól rá lehetne játszani, hogy a végén egy óriási anyag legyen a három album. Most már olyan dolgokkal is foglalkoztunk, hogy riffeket megtanultuk visszafelé is. A zenei eszköztár sokkal-sokkal szerteágazóbb annál a pár fordulatnál, amit zenét író emberek alkalmaznak. Jó küldetés ennek hangot adni, és az agyadat is edzi 🙂 Koncert fronton egy 3-3 állomásos norvég csere és némi Németország van terítéken. Csak a magunk szintjén.
Na ez a norvég koncertesdi nagyon meglepett! Kíváncsi vagyok, hogy egy ilyen hogy tud összejönni? Mit mondhatsz el a dologról? 😊
Tinti barátunk csinálja a Stonewall Tatto Convension-t, ahova elhívta a norvég Keisert. A dobosukkal, Geirrel jóideje barátok, egyszer-egyszer mi is találkoztunk már. Most októberben mi biztosítottuk Nekik a full backline-t, innen jött az ötlet, hogy csinálhatnánk egymásnak pár állomást. Még formálódik a dolog, épp a napokban írt, hogy elkezdhetnénk konkretizálni pár dolgot.
Ha jól tudom eddig 2 videóklipetek készült, egy-egy az albumokhoz. Mennyi ideig tartott létrehozni ezeket? Egy kisebb stáb kellett, színészekkel, helyszínekkel, ahogy láttam. Nagy munka volt gondolom, mesélj ezekről is kérlek!
Igazából fogalmunk sincs, hogy ezt hogyan szokás csinálni, csak próbáltuk használni az agyunkat. Mindkétszer csináltunk egy leírást a storyról, egy listát a különböző beállításokról, helyszínekről, mikor, hol lesz a két kamera. Lista volt a kellékekről, technikai kiegészítőkről is. Ugyanezt a zenélős részekhez is. Mindent pipálgattunk, amikor megvolt, nehogy kimaradjon valami. Össze kellett szervezni, de nem volt vészes. Amikor ezzel elkészültünk, átnyálaztuk, tényleg megvan-e minden felvétel és kezdődhetett a vágás, formálás. Sajátkezű, látszik is, de vannak szarabb klipek nálunk nagyobb bandáknál, úgyhogy nem szégyenkezek emiatt 🙂
Nem mehetek el az Emperor iránti rajongásod mellett, ugyanis én is komálom őket és egyenesen örülök neki, hogy nincs új albumuk már sok éve. Miben volt rád hatással Ihsahn csapata, mit adott neked a zenéjük?
Noha az Emperor csak a stílus másodvirágzásából jött létre, tartom azt, hogy az első komoly névjegy lerakása után rendesen beelőzte a színteret. Otthon is, meg a világban is. Grandiózus az egész. Talán ezért is vagyok hatása alatt a mai napig. Még az Equilibrium is elsodor mindent, pedig ott már egyértelműbbek a nótaszerkezetek. Akkorák a riffek, hogy feledtetnek minden klisésedést.
Mesélj a Szegedeath fesztről! Úgy tudom érintett vagy benne. 😁 Hogyan indult, mi volt benne a koncepció és hogy áll most?
Szerveztünk Szegeden belül ide-oda 4-5 zenekaros estéket, de nem voltak ezek elnevezve, se rendszerbe téve. Ekkor jött a gondolat, hogy lehetne egy koncertsorozatot csinálni. A név persze sörfogyasztás közben buggyant ki valamelyikünkből. Azt gondoltuk, csináljuk úgy, hogy azt kapják a zenekarok, aminek mi is örülnénk, amikor megyünk. Normális backline, fogyasztás, útiköltség, meleg kaja, szállás. Olyan zenekarokat céloztunk, akik messze voltak, csak úgy nem járnak felénk minden hónapban. Egy időben jól ment, szerettük. Jóideje nem csináljuk, nincs motiváció, nincs normális hely. Azért hagytuk abba, mert nem tudtunk vele szintet lépni. A csúcs egyébként nem is egy koncert, hanem egy különkiadás, a Kollias dobkurzus volt.
Milyen most az underground élet arrafelé? Milyen klubok léteznek még, van még mozgás?
Amíg nyomtuk a SzDF-et, benne voltunk a körforgásban, de ez már nincs így. Ha néha-néha lemegyek valami koncertre, nagyon fura, idegen az egész. A csapatok egyformán szólnak, szarul szólnak, meg szarok is. 🙂 Ezek a verze-refrén-verze-refrén muzsikák már nem kötnek le. Senkit nem is ismerek 🙂 Mondjuk a Hircus Nocturnuson fasza volt a sok régi arc, bár a koncertekből alig láttam valamit mert gyötrelmesen fosul szólt. Szóval két állásom van, négy gyerekem, nagyon jól kell osztanom az időt. Nem mindegy, mire megy el 🙂 és hát ilyenre nem pazarlom. Vannak klubok Szegeden, ha valaki most kezdi, vannak lehetőségei, több, mint anno nekünk volt. Majd látjuk, a maiak visszatalálnak-e még a metalhoz. Az, hogy ugyanaz a nyolc ember csinál tíz formációt, nyilvánvalóan nem színtér. Hogy a többiek mit csinálnak, azt nem tudom. Lehet, hogy azt, amit mi. Nem kíváncsiak erre, magukban írogatnak vagy szögre akasztották a balalajkát.
A zenétek komplex, nehéz. Ha marad időd ez mellett, akkor miket hallgatsz manapság? Mi az a zenekar szerinted, ami mindenképpen említésre méltó és nem sokan ismerik? Vagy klasszikusok pörögnek inkább?
Van az a cca. 40-50 számomra klasszikus death/black/thrash anyag, ami bármikor előkerülhet. Évekig nem nagyon érdekeltek az új anyagok, új csapatok. Megfáradtam kicsit a dömpingtől. A jól bevált dolgok mennek manapság az Origintől a Mglán át az Ekromig.
Mi a véleményed a mainstream 30-40 éves zenekarokról, akik még most is sorozatban gyártják a lemezeiket? És mi a véleményed a manapság divatos metal műfajokról?
Abszolút elhiszem, hogy ezzel nem lehet csak úgy leállni. Képes vagyok arra, hogy nem hallgatom az új anyagaikat, ha nem tetszenek. Nem rontom el a tini kori emlékeket. 🙂 A divatmetalról meg csak annyit, hogy nem attól metal valami, hogy torzított gitárral játszák 🙂
Mi az, ami még ennyi idő után is élteti bennetek a tüzet a zenélés iránt? Mi a mentséged? 🙂
Még jönnek a témák, még jönnek ötletek, szerkezeti megoldások, amik eddig nem voltak. Barátok vagyunk, élvezzük, hogy a zenével beszélgetünk. Megtanultuk nem megfojtani a másikat és így elég termékeny 29 év után is. A bizonyítási vágy semmit se csökkent.
István, köszi a válaszokat! Kitartást kívánok a csapatnak és várom az új anyagot! Az utolsó szó a tiéd!
Köszönöm a figyelmet és a lehetőséget!