Kicsit lágyabb vizekre evezünk most, de rilex, a metal sem lesz tabu téma. Egy rendkívül sokoldalú dobost ismerhettek meg, akivel a hamarosan megjelenő új albuma kapcsán keveredtem beszélgetésbe. A dolog érdekessége, hogy nemzetközi közreműködéssel sikerült ezt az albumot létrehozni, amivel a vinyl lemez gyártás felfuttatását is szeretné támogatni. Olivér sok zenekarnak besegített már, legyen szó koncertről vagy stúdiózásról, és jelenleg az Anima Sound System tagja. Jah, és szeret a tűzzel játszani 😉
(Géé)
Szia Olivér! Örülük, hogy egy elhúzódott emailezés eredményeként megszületett ez az interjú. Kezdjük az alapokkal.
Mióta hallgatsz metált?
Kölyökkorom óta kisebb-nagyobb megszakításokkal. Időrendben talán ilyen sorrendben lehettek azok a dalok, lemezek, amik a keményebb hangzású zenék felé vittek: Van Halen „Jump”, aztán kicsit később a „Paradise City”, a Maiden „Seventh Son” lemez és a Metallica „Justice”. 90-ben valakitől kaptam egy másolt kazit. Obituary „Slowly We Rot”. 13 éves voltam akkor és teljesen padlót fogtam ettől a lemeztől, ami aztán egy ideig a DM felé irányított. Egy-két kivételtől eltekintve nem voltam képes más zenéket befogadni abban az időben (ez 13-14 éves koromban volt). Szóval eléggé zakkant serdülőkorom volt. 15 voltam, amikor elkezdtem dobolni, és a ritmusok által szép lassan egyéb műfajok irányába is elkezdtem megnyílni. Olyannyira, hogy pár éven belül már mindent hallgattam. Ezek közül is leginkább latin zenét, fúziós és acid jazzt. Minden zenéből azt, ami jó. Egy kivétellel. A metált :)). A 90es évek közepétől vagy tíz évig szinte egyáltalán nem hallgattam metált. 95ig nagyon sokminden megtörtént, ami jó volt a metal scene-ben. Úgy gondoltam, hogy azt a 92-94-es érát nem igazán lehet már űberelni. Covenant, Focus, Chaos AD, első Korn, Spheres, Far Beyond Driven és Vulgar lemezek. A death-metalnak egy kísérleti, – a brutalitás helyett intellektuális irányba mozduló – irányzata kezdett kialakulni, ami nekem nagyon tetszett. Úgy éreztem, hogy valami nagyon jó dolog kezd kibontakozni. De ezek a lemezek és zenekarok sorra bedőltek. Az első Cynic lemez, ami az egyik legnagyobb hatással volt rám, annyira csúnya bukás volt, hogy a zenekar jó ideig nem tért vissza ehhez a kísérleti vonalhoz. A Pestilence „Spheres” az Allan Holdsworth szerű gitárszinti futamaival és fura ritmusaival a csőd szélére tette az akkor már a turnékból és lemez eladásokból stabil bevételekkel rendelkező zenekart. Az Elements lemez, ami után rögtön feloszlott az Atheist. Ezek mind annak voltak a jelei, hogy az a jó dolog, amire korábban gondoltam, egy tévhit és ezen a bolygón soha nem fog megtörténni. A Cynic Focus lemeze egyértelműen az improvizatív zenék felé terelt. A közel tíz évben maximum egy-két metál lemez volt, ami érdekelt. Pl. a Chaosphere, amit nagyon sokszor meghallgattam. Vagy az első Gordian Knot. De a Dream Theater pl. nem tudott igazán lázba hozni a szinkópáival, az Awake lemez kivételével. Aztán újra jött egy másolt kazi 2003-4 körül: Planet X „Moonbabies”. És akkor úgy éreztem, hogy ami a 90 es évek közepén „abbamaradt”, az itt folytatódik. Azóta pedig felnőtt a zenészeknek egy újabb generációja, akiket az előbb említett, akkor bukásra ítélt zenekarok inspiráltak.
Melyik zenekarok azok amelyeket a mai napig hallgatsz azokból az időkből?
Néha vissza-visszatérek a floridai Morrisound korai groovy DM felvételeihez és az előbb említett progresszív lemezekhez, a korai Bay Area Thrash-hez, a Napalm Death, Anthrax, Believer vagy pl. a Voivod 90-es évek közepén készült lemezeihez. Nem szeretem hallgatni a mostani „trendi”, túleditált felvételeket. Szerintem pont azt ölik meg a rácsra húzással, ami a legfontosabb: az embert a zenében. Persze hálisten akadnak még old school gondolkodású zenekarok és hangmérnökök. És érdekel is, csakhogy igen nehéz az ilyen felvételeket kibogozni a streaming oldalakon megjelenő több ezer lemez közül. Sajnos az ismert, befutott bandák többsége is használ ilyen zenét sterilizáló, trendi, modern eszközöket. Az új Coroner például nagyon tetszett. Illetve, ha a rock-metal vonalról van szó, ma már hallgatok egy csomó olyan régi zenekart, amik anno valahogy kimaradtak, vagy nem igazán merültem el bennük. A Motörhead vagy a Soundgarden pl ilyenek.
Mikor kezdtél el dobolni? Volt aki hatással volt rád, hogy dobverőt ragadj és kiidegeld a környezeted?
92-ben összehaverkodtam a helyi DM banda – Extreme Deformity – tagjaival és Balázs,a dobos tanított meg egypár alap dolgot. Nem sok DM banda volt az országban akkoriban. Még kialakulófélben volt a műfaj. Az nagy szerencse, hogy a dobbal való ismerkedésemben már a legelején ott voltak a kétlábdobos témák is.
Előtte versenyúszó voltam, de zenélni szerettem volna inkább. Nem is igazán gondolkodtam rajta, hogy milyen hangszeren. Szinte egyértelmű volt, hogy dobolni fogok. Így nem is volt annyira éles a váltás. Folytattam a szokásos rutint. 4 végtaggal, naponta órákon keresztül, azzal a különbséggel, hogy a vízszintes helyzetet felváltotta az ülő pozíció és csak a napi rutin végére lettem vizes. Az első hatások az alapok elsajátítása után Sean Reinert és Tomas Haake voltak.
Mikor és mi volt az első zenekaros próbálkozásod?
Az első dobomra egy nyári diákmunka keresetéből, kis szülői segítséggel tettem szert. Rögtön alapítottam is egy doom DM bandát, Cenotaph névvel, ami kb másfél hónap és másfél dal után fel is oszlott. Aztán nemsokkal később az Alfred’s Violin nevű prog indusztriális formációt, amivel éveken keresztül koncertezgettünk és stúdiózgattunk. Eszméletlen szerencsés módon, az első dobom birtokba vétele óta szinte megszakítás nélkül játszom zenekarokban, fellépéseken és stúdiózom.
Sok zenekarnak segítettél be az évek alatt. Melyiket tartod a legemlékezetesebbnek?
Egyértelmű, hogy az Anima és a Sear Bliss a legfontosabbak, mert velük rengeteg koncert és lemezeken dolgozós csapatmunka élményben is volt/van részem. Sok egyéb projektet is kiemelhetnék, de nem lenne fair a többivel szemben, ha bármelyiket előnyben részesíteném. Az adott pillanatban az aktuális feladatra fókuszálok és az az ami éppen a legfontosabb. Ennek ellenére nem vagyok büszke minden egyes produktumra, de ilyen ez a „szelaví” …
Milyen indíttatásból kezdtél el „egyedül” zenélni?
Ez az egyedül zenélés csak a szóló kiadványokra igaz, hiszen számtalan kollektív folyamatban vagyok benne, például a lassan körvonalazódni látszó h o p e l ä n d i c prog-metal formációban. A srácokkal nemrég egy videóval és két további single-lel debütáltunk. A szóló-kiadványok – a saját gyermekeim – amikhez a legjobban kötődöm. Ezek között van kottaaanyag, DVD, CD és a közeljövőben megjelenő vinyl. Ezeknek a létrejöttében szinte minden körülményt és feladatot saját magam irányítottam és ez az alkotási folyamat az, ami a mai napig motivál. Az új „PLAN(e)T-based” című lemeznél még a szokásosnál is több dolgot vállaltam be (köztük a keverést és borítótervet is). Korábban nem tudtam volna ezekre megfelelően ráhangolódni, de most valahogy sikerült és időt is tudtam rá szorítani. Épp a minap volt a „Fake 5” – a lemez első videoklipjének – premiere a német The Progspace oldalon, amiben az egyik utolsó Allan Holdsworth turné és Virgil Donati band basszerével, Anthony Crawforddal és Marius Pop barátommal közösen zenélünk.. Egy szólóanyagnál minden a saját feladatod és felelősséged, és ezzel a lelkemben élő outsider, magányos farkast próbálom „kordában tartani”. Ezt a motivációt – egy csomó más tervben lévő dolog mellett – a közeljövőben szeretném a h o p e l ä n d i c csapat tagjaival közös munkában kamatoztatni illetve új Anima és Arkhé koncepciókban. Idővel kiderül, hogy az elképzelések közül mik azok amik tényleg működni fognak. Aminek létre kell jönnie, az meg is valósul.
Vendég zenészekkel dolgozol, de hogy jönnek ők a képbe? Kifejezetten őket keresed meg, vagy már régebb óta kapcsolatban vagy velük?
Az előző („Global Warning”) és a mostani („PLAN(e)T-based”) című lemezemen is kb 10 vendégzenésszel dolgoztam együtt. A két lemeznél van is némi átfedés a közreműködőket tekintve. A kapcsolatom más és más ezekkel az emberekkel. Van akit régóta, személyesen ismerek, van akivel együtt koncerteztünk sessiön zenészként, vagy egy bandában zenéltünk, stúdió sessiönben találkoztunk és vannak, akiket mint példaképeimet invitáltam a lemezeken való játékra. Szóval van akit jól ismerek és szeretem, mint embert és vannak akiket nem ismerek, mert nem is találkoztunk sohasem. Őróluk tudom, hogy vállalnak stúdió sessiönt és ezért vettem fel velük a kapcsolatot. Az egyik közös dolog a lemezek vendégeiben, hogy mindőjük játékát nagyon szeretem. Az is biztos, hogy attól, hogy valaki elismert vagy híres zenész, attól még lehet egy seggarc. Ezt nem azért mondom, mert lett volna példa hasonlóra, mint inkább azért, mert számomra egyre fontosabb az, hogy jó emberek legyenek azok, akikkel dolgozom. Ha romboló, affektáló, egoista, sztár-allűr attitűddel találkoznék, az biztosan elvinné a kedvemet, és nem tudnék többé felnézni rá, legyen szó akár a világ legjobb zenészéről.
Mesélj a dalírás folyamatáról kérlek. Te írod meg a dalokat ők pedig feljátszák, vagy csak egy elképzelést mutatsz nekik és szabad kezet kapnak?
Mindkettő igaz, mert habár minden szólamot megírok, a közreműködők szabadon tehetik hozzá magukat és ezt igénylem is. Nem vagyok basszgitáros, se gitáros, billentyűkön pedig épphogy tudok valamennyire játszani. Az új lemez egy tradícionális afrikai hatású dalában pl. szándékosan a Dublinban élő Erdei Péter barátomat kértem a közreműködésre, mert tudom, hogy sok tapasztalattal rendelkezik afrikai zenék terén. A demóm kezdetleges bass trekkjével egy csodát művelt. Láttad volna azt a fülig érő mosolyt az arcomon, amikor először meghallottam. Zseniális.
Az új albummal a vinyl lemez gyártást szeretnéd támogatni. Te magad is gyűjtőnek mondhatod magad, vagy valamilyen összetettebb oka van?
Ha nem is gyűjtőnek, de vannak lemezeim. Látogatom a börzéket és nem megyek el egy lemezbolt mellett, anélkül, hogy belépjek, ha épp arrafelé visz az utam, bármelyik országban / városban is járok éppen.
A fizikai hanghordozót többre tartom, mint a streaming oldalak tartalmait és örülök hogy a vinyl ismét a reneszánszát éli. Egy lemezanyag számomra a hozzá tartozó képekkel, fotókkal, cover arttal és booklettel együtt tekinthető kész produktumnak, vagy ha úgy tetszik egy művészeti „termék”-nek. A világon szerencsére számtalan művész-típus létezik. Ugyanúgy, ahogy sokféle emberek vagyunk civil vonatkozásban is. Vannak, akik rombolnak, vannak akik hülyéskednek, vannak akik nárcisztikus-egocentrikusak, vannak akik szeretetet közvetítenek, vannak akik építenek és így tovább. Egy biztos, hogy amit csinálsz, annak van egy üzenete, amiért Te, a létrehozója vagy a felelős. Amit én szeretnék képviselni ahhoz nem elég egy streaming link, hanem fizikai hanghordozó kell.
Mit lehet tudni róla? Mikor jelenik meg és kikkel készítetted?
Június 1-én jelenik meg a streaming oldalakon, a Bandampen és a fizikai formátum is, ami jelen esetben csak vinyl lesz. Cédéket – eddig úgy néz ki – nem fogunk gyártani. A YouTube csatornámon a megjelenés napján élesítve lesz egy teljes album végigjátszó videó, némi animációval, és ugyanakkor (vagy egy kicsit később) egy teljes lemez drum playthrough videó, ami a dob felvétel közben forgó kamerák képeiből lett összevágva. A vendégzenész stáb:
Basszusgitárosok:
a már említett Anthony Crawford és Erdei Péter, Rácz Roland, Papesch Péter, Robin Zielhorst (volt Cynic bőgős, aki jelenleg az Obscurában játszik)
Gitárok:
Kertész Marci (Special Providence, Sear Bliss, Rivers Ablaze), Marius Pop, Kovács Attila (Bong-Ra, The Answer Lies in the Black Void, Superbutt).
és a „Connection” című dal vendége billentyűn Derek Sherinian (ex-Dream Theater, KISS, Alice Cooper, Slash, Billy Idol, Planet X)
A dobfelvételek a próbatermemben kialakított stúdióban készültek és igyekeztem minden egyéb teendőt a lehető legkevesebb külső segítséggel megoldani: a billentyűs hangszerek felvétele, programozása, szólamok programozása, mix és master a streaming oldalakra, vinyl master, borító koncepció és nyomdai terv, video vágás, marketing feladatok. Az audio mixben és masteringben YT tutorialok és a vendégzenészek, a borító tervben és képekben, vinyl masteringben a gpt és google AI volt nagy segítség.
Elég sok időbe telik mire összeáll egy anyagod, gondolom főleg a távolságok miatt. Ha tudnád meggyorsítanád a folyamatokat, vagy szükségesnek érzed ezt az időt, hogy „beérjen a cuccos”?
Kell az idő mindenképp. Az, hogy valamikor elengedd és később ugyanonnan folytasd. A sok egyéb teendő miatt sem tudna másképp működni. Ez azért is jó, mert a közben eltelt időben, – amíg mással foglalkozol – a tudatalattid észrevétlenül dolgozik és új ötletekkel tudod folytatni a munkát, anélkül, hogy belefásulnál. Amiatt, hogy a mostani esetben szinte semmit nem adtam ki a kezem alól, a szokásosnál is hosszabb idő ment bele, és így a megjelenéshez közel – bár lesz dolog vele utána is – már szívesen elengedném, hogy nagyobb intenzitással tudjak ráfordulni a többi teendőre.
Miért nincs vokál a dalokban?
Improvizatív, ritmus és zene-centrikus daloknál nem árt, ha a zenéé marad a főszerep. Ez az első lemezem óta így van és nem hiszem, hogy a jövőben változtatni fogok rajta. Alapból elég sok dolog történik ezekben a dalokban, amikről a szövegek, énektémák elvinnék a fókuszt.
Jelenleg az Anima Sound System-ben dobolsz, ami eléggé távol áll a metal zenétől. Hogy keveredtél a zenekarba?
Régebben volt időszak, (kb. az első Cathedral lemez megjelenése után) amikor előszeretettel hallgattam lassú, doomos, gótikus metal zenéket. Ez az EBM, gót rock, dark-wave vonal felé irányított (pl. Depeche Mode, Dead Can Dance, Fields of the Nephilim, Sisters of Mercy, The Cult). Aztán az Alfred’s Violinnal együtt jött a gépies indusztriális vonal is (olyan zenekarok voltak ránk hatással kezdetben, mint a Ministry, Godflesh, Skin Chamber, Scorn. Meathook Seed, Laibach, Swans, Nine Inch Nails, Nailbomb, Frontline Assembly,). Ezek nagyrészt programozott zenék, aminek a hatására elkezdtem nyitni egyéb elektronikus műfajok felé is, pl. Roni Size, LTJ Bukem, Goldie, Photek, Chemical Brothers, Portishead, The Prodigy, Fatboy Slim, Propellerheads, Asian Dub Foundation. A d’n’b és dub zene a fénykorát élte akkor. Ezeket a formációkat mind szívesen hallgattam akkoriban, de jelenleg is, ezért egyáltalán nem állt tőlem távol az Anima zenéje. A csatlakozásomkor éppen az elektronikus zenét a fúziós rockkal ötvöző „Global Warning” lemezen dolgoztam. Az Anima zenekar alakulásakor közös volt a próbatermünk. Érdekes módon a Sear Bliss-el is. Mindkét zenekarral haveri viszonyban vagyunk a megalakulásuk óta. A Prieger tesókat már az Anima előttről ismertem, ahogy Andrissal is, a Sear Bliss alapítójával összejártunk zenéket cserélgetni még a zkr alapítása előtt. A zenekarokhoz csatlakozásom előtt pedig voltak korábbi közös projektek. Az Alfred’s Violin „Oxidized” és „Half-Light” anyagon pl. vendégszerepel az Animás Németh Gergely, Nagy Andrissal pedig a Cavum nevű prog DM zkr-ban zenéltünk, mielőtt csatlakoztam volna – először billentyűsként – a Sear Blisshez.
Metal dobosnak tartod magad vagy inkább univerzálisnak?
Amikről eddig beszéltünk, abból nagyjából látszik, hogy igyekszem a legtöbb műfajban otthonosan mozogni. Az adott, rám rótt feladatot amennyire lehet, képességeim szerint jól megoldani. Habár legtöbbször metal lemezeket kell feldobolnom, nem tartom magam metal dobosnak.
Mi az amit hozzá adott a mindennapi életedhez és a személyiségedhez a dobolás?
Nagyon sokmindent. Önmagában már az is egy pozitív dolog, ha valamiért hosszú éveken, évtizedeken át lelkesedsz. A dobolás önmagában a 4 végtagot és az elmét is aktivitásra készteti. Ez a belső fókusz pl megkönnyíti az életemben történő dolgok megoldási folyamatait. Folyamatosan a belső egyensúlyra és a körülöttem történő dolgok logisztikájára törekszem és mindkettő nagyon könnyen fel tud borulni. Bár, akik ismernek, nyugodt embernek tartanak. Talán éppen azért tűnik úgy, mert jelen van ez az állandó belső szabályozás. Ugyanakkor a zenélés és a dobolás miatt sokkal aktívabb és tartalmasabb, néha a normálisnál zsúfoltabb az életem, ami az időbeosztás szempontjából okozhat némi nehézséget a családban, otthoni- és a családi cég körüli teendőkben.
Elérted amit az első pergő leütéskor képzeltél a jövőre nézve?
Mindenképp. Azóta sokminden változott. Az egész zeneipar. És közben létrejött az online világ, most pedig az AI technológia jön. 92 óta rengeteg megoldandó feladat teljesült, annak ellenére, hogy valójában különösebb célok nélkül kezdtem neki a zenélésnek. Egyszerűen élveztem a dobokon játszani és így is tettem az első Amati szerkó birtokba vételét követően szinte nap mint nap, kb. 30 éven keresztül. Tavaly év eleje óta részben a lemezzel kapcsolatos teendők miatt erre ritkábban adódott lehetőség, de valamit valamiért…
Köszönöm a válaszaidat. Nagyon sok kitartást és örömöt kívánok a továbbiakban.
Köszi szépen!
A 180g-os „PLAN(e)T-based” vinylt ide kattintva tudod a kosárba dobni.