Aaskereia – Dort, wo das alte Böse ruht
Egyik kedvenc albumom. A vokál zseniális. Mindent kihozott magából az énekes. Ez az a black metál album ami minden téren megfogott. Zeneileg, szövegileg. Ennél az albumnál valahogy tényleg éreztem a sötétséget, a kétségbeesést, a felemelkedést. . Az akusztikus gitár részek is nagyon ellettek találva. A Winter és a Der boshafte Geist a személyes kedvencek az albumról. A Winter inspirálta a Cold Winds számomat. Megszámolni se tudom hányszor hallgattam meg munka közben. Bárkinek szívesen ajánlom.
Személyszerint nem rajongok a német nyelvért, de ezzel szerintem nem vagyok egyedül. Bízom Totyiban és a stílusában. Tudom, hogy szart nem ajánlana és vártam, hogy elkapjon az a „fú de fasza cucc” érzés, de többszöri hallgatásra sem jött át igazán az anyag. Kétségkívül vannak benne jó mozzanatok. A lágy kis merengős témák a zakatolós reszeléssel kellően összhangban van. Ez a kétségbeesett sikítozás már a Bethlehem-nél is megfogott. Az akusztikus témák teljesen faszák. Jól szól az egész, bár kicsi mocskosságot megbírna. A szöveg így németül nem is lehetne gonoszabb. Majd egyszer még egy elkenődöttebb hangulatomban rá fogok fülelni.
Ha Totyi nem dobja be a közösbe ezt az albumot, akkor valószínűleg soha a büdös életben nem hallottam volna az Aaskereia névű német black metal zenekarról. A kiválasztott Dort, wo das alte böse Ruht albumon hallható zene nem találta fel a spanyol viaszt, nem akarja megújítani a műfajt. Vannak itt tremolós riffek, akusztikus lassulások, dallamok, magas bpm. Viszont az énekes igencsak kifacsar a torkából mindent, a tiszta énektől kezdve a hisztérikus sikolyokig tényleg mindent. Az előadás módjával szinte végig fent tudta tartani a figyelmemet, az amúgy szerintem picit hosszúra sikeredett, 54 perces albumon. Viszont az utolsó 12 és fél perces nóta számomra teljesen kiemelkedik az album többi száma közül. Ezt a számot még biztos jó párszor hallani fogom. Összességében ez egy nem rossz black metal album, ami szerintem picit hosszúra sikerült.