„A Betegszar nem zenekar. Ez egy gyomorrontás hanghullámokra szaggatva, egy vécépapír nélküli valóság, ahol az egyetlen dallam a bélmozgásod hangja, és minden riff úgy csap le rád, mint egy romlott gyros hajnali háromkor, nyers tojással.” – ez a bemutatkozás áll a Betegszar nevezetű formáció facebook oldalán. Na most ez nekem elég volt ahhoz, hogy felkérjem őket egy
interjúra.
Megkérném az érzékenyebb lelkületű, vagy esetleg Takony zenekarért rajongó olvasóinkat, hogy most inkább lapozzanak tovább.
(KáDé)
Üdv srácok! Kérlek, mutassátok be a zenekar tagjait az olvasóknak!
Sziasztok!
Mi vagyunk a Betegszar.
Vokál: Sid Kineki!
A GallowGrowl egyik alapító tagja is volt. Gyűlöli a Takony zenekart, mert szar.
Bőgő: Danci!
Jelenleg a GallowGrowlban is basszerozik. Imádja a Betegszart. A zenekart is.
Dob: Matykó!
Neki több projektje is van, de egyértelműen a Betegszar a kedvence. Ezt kijelenthetjük a nevében is. Betegszaros férfi bugyit is hord.
Gitár: Ted Benéki!
Ő csak egy matematikus. Számol. Meg gitározik.
Mikor és hogyan született meg a Betegszar?
2025.06.18-án kiesett az egyik zenekar egy S8-as buliból ami 06.20-án lett volna, én pedig ezt valamiért nem problémaként, hanem életfeladatként fogtam fel. Úgyhogy addig zaklattam az egyik kollégámat meg az egyik haveromat, amíg fel nem vették a bőgőt meg a gitárt. Ekkor még csak dobos hiányzott, meg nagyjából minden más, amitől egy zenekar zenekarnak nevezhető.
Kiraktam egy posztot a Zenekar/Zenésztárs kereső csoportba, hogy: „6 órával ezelőtt alakult grindcore bandába keresünk blastbeatelni tudó dobost, aki próba nélkül éjfélkor fellépne velünk az S8-ban.”
Ez akkor teljesen normális kérésnek tűnt. Pár órával később már lett dobosunk is, ami utólag is aggasztóan sokat elmond a budapesti underground mentális állapotáról.
A betegszar név nagyjából úgy jött, ahogy az egész zenekar: hasraütésszerűen, felelősség nélkül, de valahogy mégis túl pontosan. Aztán szeptemberig csend volt, mert nyilván ennyi trauma után kellett egy kis regenerálódás. Akkor kitaláltuk, hogy csináljunk saját számokat, de ne vigyük túlzásba a kontrollt: legyen az egész félkáoszos, improvizatív, közönségre
reagáló, két szám között széteső, majd valahogy újra összerángatott zajszínház.
Ekkor a basszeros közölte, hogy ő amúgy kurvára nem akar Betegszar néven futni, ami teljesen érthető emberi reakció, úgyhogy gyorsan ki is lépett. Volt viszont egy srác, aki már az első bulira is beugrott volna bármilyen hangszerrel improvizálni, ami elég súlyos red flag, ezért természetesen ő lett az új bőgős.
Nagyjából így alakultunk. Nem volt nagy terv, nem volt koncepció, csak egy kiesett zenekar, egy lyuk az S8-as műsorban, pár zaklatott ismerős, egy interneten talált dobos, és az a felismerés, hogy ha már ennyire rossz ötlet, akkor legalább csináljuk végig.
Ha jól tudom, akkor az első koncertetek a banda megalakulása után két nappal meg is történt.
Hogy jött ilyen gyorsan egy koncert? És hogy sikerült az a buli?
Óóóó baszdki. Előre el kellett volna olvasni a kérdéseket? Megválaszoltam fent. HAHA. Mivan olvasó, nézd meg fent. Mondjuk azt nem mondtam hogy sikerült a buli, beraktak minket utolsónak. Viszonylag kevesen voltak érthető okokból, de azért voltak és el szórakoztunk egymással. Az előző zenekarok setlistjeit olvastam fel dalszövegként.
A névválasztás, hogy jött? Szerintem baromi jól sikerült, de voltak még más nevek is kalapban?
A névválasztás félig hasraütés volt, de csak félig, mert fentebb ebben egy kicsit füllentettem. A Betegszar név igazából már korábban megvolt. Asszem 2024 elején akartam magamnak egy saját játszóteres domaint, mert amúgy szoftverfejlesztéssel foglalkozom, és kellett valami hely, ahol mindenféle félkész, beteg, digitális szemetet tudok próbálgatni.
Elkezdtem azon gondolkodni, hogy mi a faszom legyen a neve. Nyilván próbálgattam obszcén meg vállalhatatlan dolgokat, de a legtöbb már foglalt volt. Aztán kiderült, hogy a “Betegszar” szabad. Ez elég pontosan leírta az egész lelkiállapotát a szituációnak is, úgyhogy megvettem. Egy darabig tényleg csak ilyen fejlesztői játszótérként funkcionált, semmi zenekaros terv nem volt mögötte.
Aztán amikor jött az S8-as buli, és hirtelen ott álltam egy pár órája létező grindcore-szerű valamivel, akkor azért volt bennem némi kétség, hogy nulla előélettel mennyire fognak minket komolyan venni a szervezők. Úgyhogy gyorsan összehantáztam egy weboldalt, meg egy Facebook-oldalt, hogy úgy nézzünk ki, mintha nem aznap délután rántottak volna elő minket valami internetes árokból.
És hát mivel a domain már megvolt, a név is adta magát. Nem volt mögötte nagy arculati workshop, branding meeting, meg célcsoportelemzés. Volt egy szabad domain, egy rossz ötlet, egy sürgős koncert, meg az a felismerés, hogy a Betegszar név valahogy sokkal őszintébb, mint bármi, amit direktben ki lehetett volna találni.
Más nevek nem igazán voltak komolyan kalapban. Legalábbis olyan nem, amire emlékeznék, vagy amit ne lenne jobb elfelejteni. A Betegszar egyszerűen ott volt, kellemetlenül pontosan, és sajnos túl jól működött ahhoz, hogy ne használjuk.
A Betegszar előtt játszottatok más zenekarokban is? Vagy esetleg vannak jelenleg is más projektjeitek?
Én (Sid Kineki) 2007-ben a GallowGrowl-ban vokáloztam. 2014 környékén hagytam ott a projectet. Azután csak apaként funkcionáltam, a Betegszar óta kezdtem visszacsorogni az undergroundba is.
A gitárosunknak nincs egyéb zenei projectje nem volt és most sincs.
A dobosunknak sok egyéb projekje van.
– Van egy név nélküli Brutal death cucc,
– Shoegaze midwest emoval keverve,
– Név nélküli Beatdown hardcore
– Meg egy ilyen r&b szerűség
Basszerosunknak sincs most egyéb projectje. Bocs elbasztam, mert a GG-ben basszerozik amikor ráér.
A stílusotokat hogyan definiálnátok?
A stílusunkat leginkább sehogy nem definiálnám. Nem nagyon érdekel minket, hogy pontosan milyen címkét lehet ránk ragasztani, meg hogy most akkor ez grindcore, powerviolence, noise, hardcore, félkáosz, vagy valami teljesen indokolatlan zenei baleset. Ezekkel nem mi szeretnénk foglalkozni.
Általában úgy működik, hogy jön egy riff, egy zaj, egy ötlet, vagy valami teljesen ostoba impulzus, ami valamiért tetszik, és akkor aköré elkezdünk építeni valamit. Nem az van, hogy leülünk, és eldöntjük, hogy „na, akkor most írjunk egy szabályos ilyen-meg-olyan számot”.
Inkább az van, hogy ha valami működik, akkor megyünk utána, ha meg szétesik, akkor néha az még jobb.
Vannak erre kifejezetten zsánerbuzi emberek, akik majd úgyis megmondják helyettünk, hogy pontosan mik vagyunk. Ők biztos jobban tudják, nekik ez a hobbijuk. Mi inkább nyomjuk, amit éppen őszintének, viccesnek, dühösnek, undorítónak vagy izgalmasnak érzünk, aztán majd valaki utólag ráír valami okosat.
Szóval nem nagyon akarjuk bekategorizálni magunkat. Jól érezzük magunkat, zajt csinálunk, reagálunk egymásra meg a közönségre, néha kontrolláltan szétesünk, néha kontrollálatlanul, és nagyjából ennyi. A többi már a zsánerkommandó dolga.
Milyen zenekarok inspiráltak titeket?
Ez nálunk elég szétszórt kérdés, mert egyesével mindenkinek teljesen más dolgok kattannak be. Betegszar-szinten nem nagyon tudok mondani egy nagy közös, szent inspirációs listát, mert nincs olyan, hogy leülünk, és mindenki ugyanabból a három zenekarból próbál valami irányt kisajtolni. Mindenkinek megvan a saját zenei nyomora, ízlése, mániája, és abból hoz
be valamit, ami épp feltüzeli.
Van, akit egy riff indít be, van, akit valami szélsőségesebb zaj, van, akit egy teljesen más műfajból érkező energia. Ezek valahogy összefolynak próbán, aztán vagy lesz belőle valami használható, vagy csak egy újabb bizonyíték arra, hogy nem kéne minket egy helyiségbe engedni hangszerekkel.
A káoszos, két szám közötti szétesős részt viszont elég konkrétan a Bagzó Macskák inspirálta. Ők szerintem inkább voltak stand-up, performansz, idegösszeroppanás és zenekar közötti valami, mint klasszikus értelemben vett zenekar, de pont ezért működött nagyon jól. Volt benne egy olyan kiszámíthatatlan, nyers, kínosan vicces szétesés, amit én nagyon szerettem.
És a visszajelzések alapján nálunk is szeretik az emberek, amikor nem csak ledaráljuk a számokat, hanem néha megáll az egész, elkezd valami félimprós baromság történni, reagálunk a közönségre, egymásra, a terem hangulatára, vagy csak arra, hogy épp mennyire omlik össze minden. Szóval zeneileg mindenki hozza a saját fertőzését, de a Betegszar-féle káoszhoz a Bagzó Macskák biztosan adott egy nagy pofont.
Ugyan nem ismerem a dalszövegeiteket, de ha tippelnem kellene, akkor azok provokatívak és gusztustalanok.
Jó felé járok?
Teljesen változó. Jó felé jársz abból a szempontból, hogy nem nagyon írunk finomkodó, rádióbarát, léleksimogató szövegeket, de azért nem minden arról szól, hogy minél gusztustalanabb legyen. A provokáció nálunk inkább melléktermék, nem cél. Ha valami undorító, dühös, beteg vagy kellemetlen, az általában azért van, mert az adott téma is az.
Egy dolgot viszont nagyon nem szeretünk: amikor valami radikálisan szélsőséges szar megpróbálja ráerőltetni magát az emberre. Amikor valaki nem egyszerűen gondol valamit, hanem azt akarja, hogy te is ugyanúgy gondold, különben hülye, bűnös, áruló, gyenge, romlott vagy, esetleg meg kell téríteni, át kell nevelni, vagy ki kell baszni a világból. Na ettől
instant hányingerünk van.
Legyen az vegán hittérítés, vallási agymosás, náci tempó, vagy bármilyen más önjelölt igazságkommandó: szarunk rá. Gondolják, amit akarnak, csinálják, amit akarnak, csak ne minket győzködjenek már a saját nyomorukról. Megvan nekünk is a saját nyomorunk, köszönjük szépen, nincs szükségünk mások gondosan csomagolt, világnézeti fertőzésére.
Úgyhogy igen, ha valami visszatérő a szövegekben, az ez a fajta ösztönös ellenállás minden megváltó ideológiával szemben. Nem akarjuk megmondani senkinek, hogyan éljen, de cserébe minket se akarjon senki megtéríteni, megszelídíteni, meggyőzni, megtisztítani vagy átnevelni. Aki meg ezt nem bírja elfogadni, az szopja ki a faszt. Kedves olvasó, ha ezt most magadra vetted, akkor igen: TE IS SZOPD KI A FASZT!
Jelenleg egy számunk van kint — a Takony-fikázós számon kívül —, és abban pont a vallási kötöttségeket figurázzuk ki. Az eredeti szöveg amúgy jobban össze volt szedve, csak aztán meg kellett vagdosni, hogy működjön a zenével, mert a Betegszarban még a mondanivalót is addig kell csonkolni, amíg befér a darálás alá. Így lett belőle egy tömörebb, nyersebb,
szétcsapottabb verzió, ami talán kevésbé magyaráz, de jobban üt.
Szóval a dalszövegek nem feltétlenül mindig gusztustalanok, de biztosan nem akarnak kényelmesek lenni. Inkább ilyen kis idegrángások: néha dühösek, néha infantilisek, néha undorítóak, néha csak simán faszságok, de mindegyikben ott van az, hogy elegünk van abból, amikor valaki túl komolyan veszi a saját igazságát. Mi legalább tudjuk, hogy a miénk is betegszar.
Február 13-án volt koncertetek a Takony, a Bakteriális Vaginózis, a Végbélszakadás, a Slamtendrectomy, valamint a Terroid zenekarokkal. Veretes társaság nem mondom.
Sajnos egyéb elfoglaltságok miatt nem tudtam lemenni rá, ezért kérlek meséljetek kicsit hogyan sikerült a buli.
Gecinagy volt. Valamiért kurvasokan jöttek el, meglepően sokan, megtelt az S8. A promót is túlnyomtuk és azon a bulin kezdtük el Beefelni egymást a takonnyal, ami nagy eléréseket ért el a buli előtt is. A többi fellépő is kurva jól teljesített, imádtam. Életem bulija volt. Azóta volt már koncert, csak gyökerek vagyunk és késő válaszoltunk nektek. Amit amúgy sajnálunk is, van rá kifogásunk, de azt úgy nagyjából le szokták szarni. Mi hibánk. Köszönjük a lehetőséget.
Mikor és hol lehet látni titeket legközelebb élőben?
Hát ha a héten kidobod akkor a Riff-ben 06.12-én este, ha nem akkor a Nyár után Szeptember 18-án Szerencsen a Rákóczi várban.
Nyáron pihenünk, meg felvesszük és bekevertetjük az első 4-5 számunkat, hogy az őszt bandcampeléssel kezdhessük.
Már a youtube-on és a közösségi média felületeken elérhető pár nótátok. Mit lehet ezekről tudni? Hogy
készültek felvételek?
Nemrég kiraktuk YouTube-ra az egyik számunkat, az All Shit Falls-t, ami tulajdonképpen az első rendesebb lenyomat abból, hogy mi a fasz történik nálunk zene címszó alatt. Eredetileg úgy volt, hogy a bemutatkozó anyag hamarabb érkezik, de természetesen megcsúszott, mert miért is menne bármi normálisan.
Jelen állás szerint nyár végére fog kijönni az első kör, aztán majd meglátjuk, mennyire sikerül tartani ezt a nagyon komoly, katonás határidőt.
Az All Shit Falls-t Battán vettük fel, és szerintem tök jó volt arra, hogy megnézzük, hogyan működik ez az egész felvételen. Élőben ugye van egy csomó káosz, hülyeség, közönségre reagálás, szétesés, ami ott működik, de stúdióban vagy felvételen már más kérdés, hogy ebből mit lehet értelmesen átmenteni. Nem akarjuk túltisztítani a dolgot, mert akkor pont az veszne el belőle, ami miatt Betegszar, de azért az sem baj, ha nem úgy szól, mintha egy Nokia 3310-est bedobtak volna egy mosógépbe blastbeat közben. Bár annak is lenne bája.
A többi anyagot viszont már máshol fogjuk felvenni, és BÁL bácsi fogja nekünk bekeverni, mert ő jó cuccot csinál, mi pedig szeretjük, ha valaki úgy tud rendet rakni a zajban, hogy közben nem heréli ki teljesen. Nekünk fontos, hogy maradjon benne kosz, agresszió, esetlenség, meg az a fajta kellemetlen energia, ami élőben is van, csak közben azért legyen hallgatható formában is vállalható. Már amennyire egy Betegszar-anyagnál ez értelmezhető cél.
Szóval nagyjából ezen a vonalon fogjuk felvenni az első kört: nem túl sterilre, nem túl okosra, nem túl szépre, hanem úgy, hogy visszaadja azt, amit csinálunk. Az All Shit Falls már kint van ízelítőnek, a többi pedig jön, amikor sikerül befejezni, összerakni, bekeverni, és nem basszuk el közben valami teljesen indokolatlan módon.
Milyen terveitek vannak a jövőre nézve?
Tervek? Az már önmagában elég pózerül hangzik. Nem nagyon ülünk le ilyen öt éves Betegszar-stratégiát írni, hogy melyik negyedévben hány százalékkal növeljük a blastbeat- alapú piaci jelenlétünket. Csináljuk, amíg jólesik, amíg vicces, amíg van benne energia, és amíg nem válik valami olyan kötelező szarrá, amitől pont elmenne az egésznek az íze.
Most leginkább az van, hogy megyünk, bulikázunk, játszunk, ahol van értelme, és próbálunk minél több zenekarral, emberrel, közeggel összemozogni. Fontos, hogy bővüljön a kapcsolati háló, de nem ilyen LinkedIn-es tenyérizzadós módon, hanem úgy, hogy közben tényleg jól is érezzük magunkat. Ha találkozunk jó arcokkal, jó zenekarokkal, jó eseményekkel, akkor
próbálunk ott lenni, beleállni, csinálni valami hülyeséget, aztán meglátjuk, mi lesz belőle.
Nagy, világmegváltó tervek nincsenek. Ha jön valami, ami tetszik, arra felülünk. Ha van egy buli, feszt, esemény vagy bármilyen romlott kis lehetőség, ami szimpatikus, akkor bepróbálkozunk. Nem akarjuk túlmisztifikálni. Ez inkább egy élményprojekt, mint valami karrierút.
Nem nagyratörő célokkal dolgozunk, hanem impulzusokkal. Legyen jó, legyen hangos, legyen kellemetlenül őszinte, legyenek jó emberek körülöttünk, aztán ha közben véletlenül történik valami értelmes is, az már szinte gyanús.
A Betegszar jelenleg arról szól, hogy csináljuk, amíg működik, amíg röhögünk rajta, amíg van kedvünk szétverni vele egy estét. Ha meg egyszer már nem lesz jó, akkor legalább nem kell majd úgy tenni, mintha valaha is komoly terv lett volna.
Mit gondoltok a hazai underground metál színtérről? Tartjátok a kapcsolatot más
zenekarokkal? Mennyire nehéz nektek érvényesülni?
A hazai underground metál színtér olyan, amilyen mindig is volt: nehezen leírható, folyton változó, néha teljesen szétesett, néha meglepően élhető. Van benne minden, a nagyon lelkes, önszerveződő emberektől kezdve a teljesen indokolatlan belterjességig, de szerintem pont ettől működik. Nem egy steril, jól menedzselt közeg, hanem egy rakás ember, aki
valamiért még mindig hangos, koszos, furcsa zenéket akar csinálni és hallgatni, miközben nyilván mindenki küzd a saját kis nyomorával. Ebbe mi elég jól beleillünk.
Egyre több zenekarral tartjuk a kapcsolatot, és egyre több ismerőst szerzünk. Ez nekem amúgy tök fontos része az egésznek, mert a Betegszar nem csak arról szól, hogy felmegyünk valahova és ledarálunk pár számot, hanem arról is, hogy emberekkel,
zenekarokkal, szervezőkkel, közösségekkel találkozunk. Megyünk, dumálunk, iszunk, zajt csinálunk, ismerkedünk, aztán ezekből néha tök jó dolgok nőnek ki.
Első körben ez talán nem is nekem meg a gitárosnak a legfontosabb, hanem Dancinak és Matyinak, mert ők több más projektet is akarnak majd vinni, és nekik nagyon nem mindegy, hogy milyen kapcsolati háló épül köréjük. Jó, ha már most van egy csomó ember, aki tudja, hogy kik ők, mit csinálnak, mire lehet őket hívni, és hogy nem teljesen életveszélyes velük
dolgozni. Vagy legalábbis csak zeneileg.
Az érvényesülés meg relatív. Rétegzenét játszunk egy vállalhatatlan névvel, szóval azért nem ülünk otthon azon sírva, hogy miért nem hív minket a Petőfi Rádió délutáni sávba. A Betegszar név önmagában egy szűrő: aki ezen már fennakad, az valószínűleg nem is a mi emberünk. De az underground rétegben szerintem tudunk érvényesülni, mert ott van helye
az ilyen félkáoszos, ronda, ösztönből működő dolgoknak.
Mainstreamre nem is nagyon vágyunk. Legalábbis nem úgy, hogy közben le kelljen csiszolni az egészet valami fogyaszthatóbb, óvatosabb, felelősségteljesebb formára. Mi úgy akarjuk jól érezni magunkat, hogy ne kelljen túl sok felelősséget vállalni, ne kelljen minden mozdulatot kiszámolni, és ne kelljen úgy csinálni, mintha ez egy komoly karrierépítési terv lenne.
Srácok, köszönöm ezt a rohadt őszinte interjút! Csak így tovább!