Sziasztok! Nagy örömömre szolgál bemutatni a következőkben a Sorry…-t. Nagyon sokat hallgattam az ‘All that died was my innocence’ albumát. Remélem másnak is meghozom a kedvét , hogy belehallgasson. Jelenleg megkerülhetetlen a depresszív black metál színtéren. {Totyi}
Szia! Köszönöm, hogy elfogadtad ezt a rövid interjút, nagyra értékelem. A szokásos első kérdés. Bemutatnád egy kicsit a zenekart? Mikor alakult, kik a tagok stb.?
Üdv, és köszönöm az érdeklődést a Sorry… iránt, valamint hogy elkészíted ezt az interjút. Dimitris vagyok, a Sorry… alapítója, 2019-ből. Ez egy egyszemélyes projekt, amelyben vendégzenészek szerepelnek, így minden album teljesen más felállással készül, mint az előző. Ez azonban nem igazán feltűnő, mivel a zene mindig teljes egészében tőlem származik, és a produkciót is én végzem. A Sorry… egy depresszív black metal projekt, amely a belső küzdelmeim művészi kifejezésének igényéből született.
Mikor kezdtél el először zenét írni?
A 2000-es években basszusgitároztam, erősen inspiráltak olyan bandák, mint a Burzum, a Darkthrone, a Mayhem és mások. Akkoriban egy barátommal közösen indítottunk egy projektet, de sajnos nincs meg egyetlen kazettás felvételünk sem. Később teljesen abbahagytam a zenélést, majd 2016-ban kezdtem újra.
Mi vezetett ahhoz, hogy depresszív black metált kezdj játszani?
2010 körül mélyen belemerültem a DSBM műfajába, és teljesen lenyűgözött annak hangulata. A személyiségem egy része erősen rezonált ezzel, így éreztem a késztetést, hogy a kedvenc műfajomba belevigyem a saját művészi nézőpontomat.
A zenekar neve Sorry… – miért kell bocsánatot kérned? Mi a név története, ha van egyáltalán?
Egy Deplorable nevű sráccal beszélgettem, és miközben chateltünk, egyszer csak azt írtam neki: „Sorry…” (három ponttal). Ettől kezdve ez lett a projekt végleges neve, ami akár azt is jelentheti: „Sajnálom… a káoszt.”
Mi inspirálta leginkább a zenédet? Gondolok itt zenekarokra, költészetre, művészetre. Mely bandák voltak rád a legnagyobb hatással?
Azt hiszem, minden inspirációm abból a zenéből jön, amit hallgatok. Olyan bandákból, mint a Burzum és a Darkthrone, valamint DSBM zenekarokból, mint a Psychonaut 4 és a Xasthur. Más műfajok is hatnak rám, például darkwave bandák, mint a She Past Away és a Clan of Xymox, vagy gothic rock együttesek, mint a Sisters of Mercy és a London After Midnight.
A témáid a depresszió, a magány, a fájdalom és a nyomorúság. Tudatosan vizsgálod ezeket az érzéseket?
Azt hiszem, próbálom elkerülni ezeket a témákat, de mindig velem vannak – nap mint nap küzdök a szomorúsággal és a csalódással.
Úgy látod, a zenéd vallomás, terápia, vagy valami egészen más? Én általában akkor hallgatom a zenédet, amikor fáradt vagyok és csak egyedül akarok lenni. Segít ellazulni.
Igen, teljesen megértem azt az érzést, amikor valaki egyedül hallgat DSBM-et. Én is így vagyok vele – megnyugtat. Ellentmondásosnak tűnhet, mert aki nem ismeri ezt a zenét, talán azt gondolja a sikolyok hallatán: „Hogy lehet ezen ellazulni?” De én mégis így érzem. Ugyanaz a nyugalom tölt el, amikor a zenémet készítem – ez a békés állapot kényelmet ad, és emiatt folytatom újabb albumok készítését.
Mesélnél egy kicsit a felvételi folyamatról? Mennyi időbe telik általában megírni egy albumot? Könnyen jönnek az ötletek?
Egy album általában körülbelül hat hónap alatt készül el, de ez nem mindig biztos. A korai albumoknál az ötletek úgy jöttek, mint a tavaszi vízesés. Most, kilenc kiadvány után, ez már nem olyan könnyű, mert nagyon magasra tettem a mércét, és a legtöbb ötletemet elvetem. A felvételi folyamat mindig gitáron való komponálással kezdődik, és minden más onnan épül fel.
A zenéd a depresszív black metált poszt-punkos textúrákkal ötvözi. Hogyan alakult ki ez a hibrid hangzás?
Ahogy korábban említettem, a fő hatásaim a black metal szcénából, valamint a post-punk, depresszív rock és hasonló műfajokból származnak. Ezt a két zenei világot kevertem össze, és nagyon tetszik az eredmény.
Melyek voltak eddig a főbb kiadványaid (demók, EP-k, nagylemezek), és van-e köztük olyan, amit mérföldkőnek érzel a zenekar történetében?
Jelentős irányváltás történt az Innocence.Love.Sadness megjelenésével. Mindig éreztem az igényt, hogy minden album új elemeket vezessen be az előzőkhöz képest, de ennél a lemeznél talán kissé túlzásba estem.
Az Fragile albumod idén jelent meg. A Your Smile Is Killing Me az egyik kedvenc DSBM-dalom lett. Mesélnél egy kicsit az albumról? Hogyan fogadták? Mennyi ideig tartott az elkészítése?
Körülbelül hat hónapig tartott az elkészítése. Nagyon elégedett vagyok az Fragile végső hangzásával . Ipari-gótikus elemekkel bővült, Kimisma szintetizátoraival. De, mint minden kiadványomnál, itt is a belső szükséglet hajtott, hogy a bennem lévő érzéseket művészetté formáljam, és az album készítése során átélt érzelmek inspirálták a dalszövegeket.
Mit remélsz, mit érez vagy ért meg a hallgató, miután végighallgat egy dalodat vagy albumodat?
Nincsenek igazán elvárásaim. Aki hallgatja a zenémet, teljesen szabad abban, hogy megtalálja benne a saját jelentését. Sok üzenetet kapok rajongóktól, akik azt írják, hogy a zeném segített nekik nehéz időkön túljutni – és ez a legfontosabb. Számomra a zene nem puszta szórakozás – lehet terápia is, és ez a legnagyobb eredmény, amit művészként elérhetek. De ha valaki takarítás közben hallgatja a zenémet, azzal sincs semmi bajom.
Mit várhatnak a rajongók legközelebb a Sorry…-tól? Dolgozol új anyagon, új irányokat keresel, esetleg együttműködéseket tervezel?
Igen, dolgozom egy új nagylemezen. Nagyon tetszik az, ahogyan eddig alakul, de még túl korai lenne bármit is elárulni róla.
Van olyan black metál zenekar, akivel szívesen csinálnál split albumot?
Szívesen készítenék splitet a Sadness-szel.
Utolsó kérdés. Van kedvenc Sorry… dalod?
Nem mondhatnám, hogy van kedvenc dalom. Általában nem szeretek rangsorolni dalokat vagy zenekarokat. Ez mindig a pillanatnyi hangulatomtól függ. Különböző időkben más és más dolgokat élvezek.
Köszönöm a válaszaidat és hogy időt szántál ránk. Sok sikert kívánok a jövőben!
Nagyon köszönöm az idődet és ezeket a csodás kérdéseket. Remélem, hamarosan újra hallunk egymásról!
Hello friends! It is a great pleasure to present Sorry…. I have listened to the album ‘All that died was my innocence’ a lot. I hope I can encourage others to listen to it. It is currently an indispensable part of the depressive black metal scene. {Totyi}
Usual first question. Could you introduce the band a little? When was it formed, members, etc.
Hello, and thank you for your interest in Sorry… and for doing this interview. I am Dimitris, the founder of Sorry… back in 2019. This is a one-man project that invites guest musicians, so each album has a completely different lineup from the previous one. However, this isn’t very noticeable, since all the music is always written by me, and I also handle the production. Sorry… is a depressive black metal project created out of the need to express my inner struggles in an artistic way.
When did you first start making music?
I was playing bass back in the 2000s, highly inspired by bands like Burzum, Darkthrone, Mayhem, and others. I started a project with a friend back then, but unfortunately, I don’t have any of our cassette recordings. Later, I completely quit, and then I started again in 2016.
What led you to start playing depressive black metal?
Around 2010, I was deeply into the DSBM genre and completely captivated by its atmosphere. Part of my personality resonated strongly with it, so I felt the need to bring my own artistic perspective to my favorite genre.
The band’s name is Sorry…. What do you have to apologize for? What is the story behind the name? If there is one at all.
I was talking with a guy named Deplorable, and while we were chatting, I responded with “Sorry…” (with three dots). Since then, that became the final name of the project and it could mean “Sorry… for the mess.”
What has inspired your music the most? I’m thinking of bands, poetry, art. What bands have had the biggest influence on you?
I guess all my inspiration comes from the music I listen to, including bands like Burzum and Darkthrone, as well as DSBM bands like Psychonaut 4 and Xasthur. I’m also influenced by other genres, such as darkwave bands like She Past Away and Clan of Xymox, or gothic rock bands like Sisters of Mercy and London After Midnight.
Your themes are depression, loneliness, pain, and misery. Do you consciously explore these emotions?
Well, I guess I try not to, but they are always with me, struggling daily to confront sadness and disappointment.
Do you see your music confession, therapy, or something else entirely? I usually listen your music when I’m tired and just want to be alone. It’s helps me to relax.
Yes, I understand the feeling of listening to DSBM alone. I feel the same way when I listen to this genre—it relaxes me. It might seem contradictory, because someone who doesn’t know this kind of music might hear all the screams and think, “How can you relax with this music?” But I do. The same calmness I feel while producing my music puts me in a peaceful state where I feel comfortable, and that’s why I continue making new albums.
Can you tell us a little about the recording process? How long does it usually take to write an album? Do ideas come easily?
An album usually takes me around six months, but that’s not certain. In the earlier albums, ideas would come like a waterfall in the spring. Now, after nine releases, it’s not so easy, because I have really high standards and end up rejecting most of my ideas. The recording process always starts with composing on guitar, and everything else follows from there.
Your music blends depressive black metal with post-punk textures. How did that hybrid sound develop?
Well, as I mentioned before, my main influences come from the black metal scene and from post-punk, depressive rock, and similar genres. I mixed these two types of music, and I really like how it sounds.
What have been your major releases so far (demos, EPs, full-length) and are there any you feel mark a turning point for the band?
I made a significant change in direction with the release of Innocence.Love.Sadness. I have always felt the need to create albums that introduce new elements compared to previous releases, but on that particular album, I think I may have overdone it.
Your album ‘Fragile’ was released this year. ‘Your Smile Is Killing Me’ has become one of my favorite DSBM songs. Can you tell us a little about the album? How was the reception? How long did it take to make?
I think it took me roughly six months. I’m really happy with the final sound of Fragile—it has industrial-goth elements with synthesizers by Kimisma. But, as with all my releases, this one was driven by my inner need to express my feelings as art, along with the emotions I experienced during the production of the album, which inspired me to write the lyrics.
What do you hope a listener feels or understands after finishing one of your song or albums?
I don’t really have any expectations. Whoever listens to my music is completely free to find their own meanings. I receive many messages from fans telling me that my
music has helped them through difficult times, and that is the most important thing. For me, music is not just entertainment—it can also serve as a form of therapy, and that is the greatest achievement I can have as an artist. But if someone listens to my music while cleaning their house, I wouldn’t mind either.
What can fans expect next from Sorry…? Are you working on new material, exploring new directions, perhaps collaborations?
Yes, I am working on a new full-length album. I really like the way it’s coming along so far, but it’s too early to say anything more yet.
Is there a black metal band you would like to make a split album with?
I would like to make a split with Sadness.
Last question. What is your favorite Sorry… song, if you have one?
I can’t really say that I have a favorite song. In general, I don’t like to rank songs or bands. It depends on my mood at the moment—I might enjoy different things at different times.
Thank you for your answers and for taking the time to respond to us. Good luck in the future.
Thank you so much for your time and for these wonderful questions. I hope to hear back from you soon!