Egy rendkívül sokoldalú és kreatív alkotóval járjuk körbe jó hosszan a metal zene, természet, filmek és népmesék világát. Na és persze ezek keverékét. Nálunk járt a RÉM 😉
(Géé)
Köszöntelek nálunk Gyuri. Megtiszteltetés, hogy időt tudsz szakítani ránk, igyekszem kitérni mindenre. Kezdjünk is neki az alap kérdésekkel.
Mikor ismerkedtél meg a metal zene elragadó világával?
Nagyjából 7-8 éves lehettem, amikor a nagybátyámtól megkaptam egy másolt kazettán az Iron Maiden-Killers című lemezét. Szerintem ott kezdődött minden. Teljesen rákattantam és onnantól kezdve a gitárzene lett a mániám. Később aztán a 90-es évek elején jött a grunge meg a Guns n’ Roses utána meg már tízen x éves koromban szépen sorában jöttek be az extrémebb zenék is. Innentől aztán nem volt megállás, haha.
Milyen emlékeid vannak, milyen volt metálosnak lenni akkor?
Én nagyon szerettem azt az időszakot. Akkoriban nem volt olyan egyszerű hozzájutni a zenéhez, mint manapság. Rohadt boomer dolognak tűnhet amit mondok, de ma minden ott van az ember szájában, akkoriban szinte meg kellett küzdeni az új zenékért. A szerencsésebbeknek volt MTV-je és ha volt elég zsebpénze akkor össze tudott spórolgatni 1-2 kazettára. Meg persze ment a kazetta másolás ezerrel. Egyszer anyám valami lengyel piacon vett anno egy két kazettás magnót és onnantól kezdve mindent igyekeztem átmásolni magamnak, amit csak tudtam. Legyen szó Helloween-ről vagy Faith No More-ról. Nagybátyámék akkoriban egy olyan házban laktak, aminek az udvarában volt egy lemezbolt ahova rengeteget jártam. Mivel csóró hülyegyerek voltam, szinte sosem tudtam venni semmit. Aztán egy idő után a boltos megsajnált és felajánlotta, hogy pár 100 forintért átmásol nekem bármit. Na onnantól kezdve havonta mentem a kis listámmal haha. Nagyon sokáig megvolt az a másolt Primus – Frizzle Fry kazetta, amit akkor „vettem“ , haha.
Koncertre járó típus voltál?
Manapság is szeretek koncertre járni és régebben is jártam. Sokkal jobban szeretem a koncertklubok hangulatát, mint a fesztiválokat. Valahogy sokkal személyesebb és direktebb. A fesztiválozáshoz már öreg vagyok. Nem nekem való már az, haha.
Hogy jutottál el a black metalig?
Ez már valahol a középsuli környékén volt, amikor talán az egyik osztálytársamtól kaptam egy kazettát aminek az egyik oldalán azt hiszem a Tomb of the Mutilated volt a Cannibal Corpse-tól, a másik oldalán meg a Panzer a Marduktól. Szerintem a Panzer volt az első black metal lemez amit életemben hallottam. Legalábbis olyan, amiről már akkor tudtam, hogy black metal. Aztán ezek után elkezdett érdekelni a műfaj és elkezdtem beleásni magamat. Szerencsés voltam mert ez a 90-es évek végi, 2000-es évek eleji időszak nagyon érdekes volt a műfaj történelmében. Rengeteg klasszikus black zenekar a kísérletezés felé fordult, amik közül akkoriban ha nem is értettem mindent, de mára abszolút meghatározó lemezek lettek, amelyek jócskán megelőzték korukat. A Satyricon Rebel Extravaganzája, a DHG 666 Internationalja, a Throns debütlemeze vagy szinte bármelyik Soledfald lemez hatalmas változást hozott a műfajba, amit aztán persze basztak követni mások, így gyorsan el is halt a dolog, de máig állítom, hogy a műfaj egyik legjobb időszaka volt az a pár év.
Mikor fogtál először hangszert a kezedbe?
Valamikor 2018-2019 környékén lehetett, nem sokkal azután, hogy a Redneck Zömbiez teljesen földbe állt. Utána próbálkoztam még 1-2 haverral összehozni valami közös projektet, de mindegyik teljesen elhalt, így hát elhatároztam, hogy a saját kezembe veszem a dolgokat. Szereztem egy kölcsön gitárt és nekiálltam 0 tudással riffeket „írni“. Aztán nem sokkal később megvettem az első gitáromat, amit azóta 3 másik követett.
Milyen indíttatásból vágtál bele a szóló projektedbe?
Az a helyzet, hogy általában egészen konkrét elképzeléseim vannak a zenéről amiket játszani szeretnék, így sokkal könnyebbnek tűnt, hogy teljesen a saját magam kezébe veszem a dolgaimat. Így nem vagyok ráutalva másra, nem kell várnom senkire, tudok a saját tempómban haladni. Praktikus ember vagyok.
Volt zenekari múltad előtte?
Anno még valamikor a 2000-es évek elején volt a Redneck Zömbiez nevezetű zenekar, aminek alapítója és a három énekesének egyike voltam. Ezen kívül más zenekarban nem játszottam soha. Ez azért is érdekes, mert világ életemben rengeteg zenész barátom volt, de valahogy mindig kimaradtam a zenélésből, mert a másik két hobbim a filmek és a képregények sokkal több időmet vitték el.
Honnan szerezted meg az alapismereteket, hogy rögzíteni tudd otthon a felvételeidet?
Manapság minden ott van az ember előtt, csak össze kell szedni az infókat és rendszerezni kell őket. Gyakorlatilag szinte mindent az internetről tanultam. Hogy hogyan és mivel mit lehet felvenni, keverni stb. Egyedül a Tóth Balázs az, akivel szoktunk néha közösen diskurálni technikai dolgokról, mert ő is saját maga csinál mindent és néha megszoktuk vitatni a tapasztalatainkat.
Milyen eszközökkel rögzíted a dalokat? Csak pluginokat használsz?
Van egy Audient Evo hangkártyám, amivel vonalból tudok felvenni, a dobokat egy midi billentyűzettel hozom össze, és szinte mindenhez plugint használok. Az egyetlen dolog amihez fizikai cuccot használtam az az … in Viscero lemez. Ahhoz volt egy Eyemaster pedálom. Valahogy egyik HM-2 copy plugin hangzása se tetszett igazán, szóval ott maradtam a fizikai pedálnál, de minden más ott is plugin. Manapság olyan cuccok vannak, amik simán vetekszenek egy csöves erősítő hangzásával. Lehet itt jönni az old school dumával, de tényleg hatalmasat fejlődött ez a technológia. Nem véletlen, hogy sokan már koncerteken is használnak egy kempert vagy egy quad cortexet pl.
Meg vagy elégedve a hangzásoddal?
Sosem vagyok vele elégedett haha. Általában sosem tudom készre keverni a dolgaimat, csak abbahagyni tudom. Minden egyes lemeznél tudom, hogy ha most csinálnám teljesen máshogy csinálnám, de sosem fogok hozzájuk nyúlni utólag. Minden egyes lemez, amit csináltam az az akkori tudásomat és stílusomat tükrözi úgy ahogy. Még akkor is ha igazán egyikkel sem vagyok elégedett hangzás szempontjából. Elvégre is ez egy külön szakma.
Vannak valamilyen folyamatai a dalaid írásának? A szöveget írod meg először vagy a zenei alapot rakod össze?
Ez teljesen változó. Van, hogy a szöveg készül el hamarabb, van hogy a dal maga. Nincs bevett koncepció vagy recept erre.
Teljesen egyedül végzel el minden munkálatot, vagy mások segítségét is igénybe veszed?
Mindent teljesen egyedül csinálok. A Balázsnak szoktam küldözgetni a demo cuccokat, hogy hallgassa meg és fikázza le haha. Biztos sokkal jobban szólnának a dolgaim, ha valakinek kiadnám, de egyrészt ez sok pénzbe kerül, másrészt meg úgy fogom ezt fel, mint egy tanulási folyamat része. Abból tanulok ha magamnak csinálom és elbaszom haha. Ráadásul nagyon utálom a mostanában bevett és divatos modern hangzást. Nekem nagyon-nagyon steril, nem hallom benne a zajt és az emberi tényezőt. Na az én hangzásomban van mindkettő, haha.
Megközelítőleg mennyi időbe telik mire egy albummal teljesen elkészülsz?
Hu ez is teljesen változó. Az …in Viscero lemez dalai szinte kifolytak belőlem kb 3 hónap alatt, de a Mutilation Case-el sokat szenvedtem, az több mint 2 évig készült. De ott rengeteget kísérletezgettem mindenféle hangszerrel meg hangzással, de annak az is volt a célja. Szóval ezt így nem nagyon lehet belőni. Mert az, hogy összerakja az ember a dalokat egy lemezre az csak egy része a munkának. Utána jönnek a vendégek, az ének, a hangzás és az összes többi olyan extra dolog, ami végül megadja azt a karakterét egy lemeznek, ami végül fizikai formát is ölt. A designet is én csinálom szinte minden projektemhez.
Mivel az albumaid tematikusak, honnan szoktál ihletet meríteni a dalszövegekhez?
Általában azokról a dolgokról írok szöveget, vagy azokat foglalom lemezbe, ami engem érdekel, amik engem vesznek körbe. A Rém és az …in Viscero talán a két leszemélyesebb projektem, mert a Rém az engem körbevevő dolgokból inspirálódik, az …in Viscero pedig tudatosan az olasz filmiparral foglalkozik. A Mutilation Case pedig közös szellemi termékünk a Doktorral. Ott azt hiszem a lemez tematikája konkrétan tőle jött.
Kedves számomra a Berek albumod világa, ugyanis Zalában élek és sok-sok időt töltöttem el zalai vízeken a horgász múltam miatt. Neked van más kötődésed is, vagy szimplán megbabonázott?
Nekem a feleségem zalai és mivel sokat járunk Nagykanizsára és a környékére, nagyon a szívemhez nőtt egész Zala megye. A mai napig teljesen el tud bűvölni és mindig tudok felfedezni valami olyat Zala megyében, amit eddig nem láttam. A Kis-Balaton és környéke pedig talán hazánk egyik legszebb tájegysége. Én mindenkinek kötelezővé tenném a felfedezését.
Szoktad hallgatni a saját dalaidat? Nem a visszahallgatásra gondolok, hanem, hogy leülsz vagy valamilyen tevékenység közben benyomsz egy RÉM lemezt.
Nagyon ritkán. Az a helyzet, hogy a dalírás és főleg keverés közben annyit kell hallgatnom a dalokat, hogy baromira meg tudom unni őket. A Bereket konkréten szerintem több, mint 1 évig elő se vettem miután kijött. Nagyjából mindegyik lemezzel így vagyok, kell neki egy kis idő miután elkészült, hogy újra elő tudjam venni.
Nemrég jelent meg az Ódon albumod, aminek szintén sajátos koncepciót adtál. Milyen a fogadtatása?
Egyelőre nem tudom, mert még senki sem írt róla semmit haha. Ti nem akartok írni? Haha. Underground old school magyar black metal. Nincs nagy fogadó közönsége.
Volt olyan, hogy valakit hidegen hagyott a black metal, de mégis elnyerte a tetszését a te megközelítésedből?
A Berek kapcsán is hallottam olyat, hogy valaki azért ment el pl a Kis-Balatonhoz, mert meghallgatta a lemezt. Olyat is meséltek, hogy valaki direkt a koncenpció miatt vette meg a Mutilation Case lemezt úgy, hogy abszolút nem érdekelte a death metal. Szóval nem túl gyakori de megesik. Ezért is tartom nagyon fontosnak, hogy egy lemez definiált koncepcióval rendelkezzen, mert több emberhez eljuthat ezáltal.
Nem mehetünk el szó nélkül a CineFreaks videós podcasted mellett. A film vagy a metal zene rajongásod alakult ki hamarabb? Melyikre tudsz több időt fordítani a hétköznapokban?
Szerintem a film. Már 5 évesen nyomtam a Bruce Lee meg az old school kung filmeket, 6 évesen megvolt a Return of the Living Dead és bár 92-ben, 10 évesen már hallgattam metál zenét, de extázisban néztem meg a megboldogult Olimpia moziban a Terminator 2-öt. A filmekre mindig fordítok időt. Most is éves szinten több száz filmet nézek meg. Ráadásul van egy 5-6 fős baráti társaságom, akikkel korábban heti, most meg kb két heti rendszerességgel járunk össze filmeket nézni több mint 20 éve! Sőt, évente kétszer tartunk egész napos filmmaratont is!
Néhány szót beszéljünk még az …in Viscero projektről is, ahol lényegében összevasaltátok a horrorfilmeket a metal zenével, elég sajátos módon. Ezt hogyan fogadták a film és a zene rajongók?
Meglepően jó volt a fogadtatása és gyorsan fogyott belőle minden változat. De azt szeretném itt is kiemelni, hogy ez a projekt nem kifejezetten a horrorfilmekkel foglalkozik, hanem az olasz filmiparral úgy általában. Jelenleg készül a második lemez ide is, amihez már van 3-4 szám demo szintén az én részemről. A következő lemez már abszolút nem a horrorral fog foglalkozni. Egyfajta kultúrmisszióként megpróbálunk egy sokak által szerintem ismeretlen filmes műfaj felé utat nyitni hallgatókon keresztül. De az első lemez eddig abszolút sok pozitív visszajelzést kapott. Meg is lepődtem megmondom őszintén, mert igazából nagyon nem fejtettük meg vele a világot.
Hogy állsz a magyar underground zenével? Most jársz koncertekre? Szoktál más zenekarokat támogatni album megvétellel vagy akár tanácsokkal?
Szoktam. Ha csak tehetem mindenképpen megyek és igyekszem magyar zenekarok anyagait is megvenni, azok közül amik érdekelnek. Az éppen aktuális Thy Catafalque, Rothadás vagy Os lemez mindig instant pre-order nálam! Nagyon sok jó banda van itthon a magyar undergroundban, főleg death metál terén vagyunk elkényeztetve. A fent említetteken felül ott van a Rigorist, a Resurrection Disorder, a Molis Sepulcrum vagy a Rivers Ablaze, akik hamarosan jönnek ki az új lemezzel, ami rohadt jó lesz, ezt első kézből mondhatom! Black metal terén nagyon tetszett a Lidérc legutóbbi lemeze, hatalmas meglepetés volt az utolsó Komorromok és hát ott van a Mistcavern, a Kolp vagy a Fattyú, akik mellett nem lehet szó nélikül elmenni. Szóval van miből válogatni szerencsére.
Van most folyamatban valami anyagod? Megtudhatunk valamit a terveidről?
Van. Egyrészt készül a második …in Viscero, a következő Mutilation Case lemezhez is írtam már vagy 3-4 dalt vagy 1 éve, és készül egy teljesen új projekt első lemeze, de erről nem árulok el semmit.
Melyik dalodra vagy a legbüszkébb? Van amelyik valamilyen különleges érzelmeket vált ki belőled?
Ez nehéz kérdés. A Rém dalok közül talán a Zala című dalt szeretem a legjobban. Ott valahogy nagyon el tudtam kapni azt, amit érzek a zalai tájjal kapcsolatban és hát Leiru népdalbetétje is szerintem baromi erős lett benne. A Mutilation Case lemezről a Bádog Szemfedél az a dal, aminek van egy olyan nyomasztó letargikus hatása, ami szerintem a legtökéletesebben lefesti az egész lemez hangulatát, az …in Viscero lemezről pedig a Suspiriát szeretem talán a legjobban.
Köszönjük, hogy elfogadtad a felkérést. Örülök, hogy jobban megismerhettünk és bízom benne, hogy tudjuk majd még folytatni ezt a beszélgetést. Minden jót és kitartást kívánok.
Nagyon szívesen és én köszönöm a felkérést! Jó látni, hogy a zene mellett vannak, akik igyekeznek az underground zenei újságírás hagyományait is őrizni!