A következő interjúalanyunk Oroszi Márk lesz a melodikus death metal vonalas Chronolit dobosa. A 2019-ben alakult, és 2023 óta női frontemberes csapatként működő csapatnak februárban jelent meg az első nagylemeze – a személyes véleményem szerint kiválóra sikerült – Exodus Protocol
(KáDé)
Kedves Márk! Köszönöm, hogy időt szakítottál ránk, és vállaltad az interjút!
Kérlek mutasd be a zenekar tagjait az olvasóknak!
Sziasztok, köszönjük szépen a lehetőséget! Mi vagyunk a Chronolit zenekar Budapestről, habár ugyan egy tag kivételével mindenki vidéki, relatíve közel lakunk a fővároshoz, ezért azt tekintjük központi lokációnak. Stílusunk alapjában véve melodic-death metal, de részben tartalmaz modernebb, progresszív elemeket is.
Zenekari felállás:
Juhász Anna Csilla – Vokál
Kadlecsik Ármin – Basszusgitár
Deák Róbert – Gitár, Vokál
Antal László – Gitár
Oroszi Márk – Dob
Hogyan született meg a Chronolit?
A Chronolit megalakulása előtt három alapító tagunk, név szerint Ármin, Robi, és Teddy (az előző frontember) már évek óta együtt zenélt a Noamuthen elnevezésű szimfonikus fantasy metal zenekarban. Annak a feloszlását követően rövid időn belül bele is fogtak közösen egy új zenekar felépítésébe, egyrészt mert az ott eltöltött időszak alatt ők hárman már eléggé összeszoktak, nem szerették volna megtörni a lendületüket, másrészről új zenei alapokon szándékoztak folytatni, mely visszahelyezi a hangsúlyt az élő hangszerekre és a súlyosabb riffekre. Ekkor kezdtek el agyalni a szövegek témáin is mely a sötét nyomasztó sci-fi világát, torz jövőképeket, és a feltérképezetlen ismeretlen hátborzongató atmoszféráját tükrözi. A Chronolit mint név is Robi egyik kedvenc regényének a címéből született.
Kellett-e szembenéznetek bármilyen nehézséggel a zenekar indulásakor?
A legnagyobb nehézséget a COVID kitörése okozta, pont a jelképes startpisztoly eldörrenése után pár héttel rendelték el az országos karantént. Szerencsére ez sem szegte kedvüket, mivel Ármin és Robi már akkor is aktívan használt otthon stúdió szoftvereket, megegyeztek hogy idejük és energiájuk nagy részét számírásba fektetik. Ez a karantén feloldására végül is egy kezdeti előnyt jelentett, egyrészt mert ahogy eljutottunk a próbaterembe, már a saját szerzeményeket kezdhettünk el gyakorolni, nem volt szükség feldolgozásokkal való „bemelegítésre”, másrészt mivel ezeket a számokat otthon demo szinten rögzítették, a zenekartag kereső hirdetésekben már konkrét hanganyaggal tudtak házalni. Ezzel párhuzamosan én is adtam fel zenekar kereső hirdetést, így végül azon keresztül ők kerestek meg engem, és 2020-ban az első karantén feloldásakor csatlakoztam, mint dobos. Gitáros fronton sajnos nem mentek már ennyire olajozottan dolgok, ugyanis elég hamar jött az újabb lezárás. Több gitárossal is folytattunk csapatos videóhívásokat, kiküldtük a számokat, hogy tanulgassák. Volt, aki pár nap után megköszönte a lehetőséget és inkább visszamondta, volt, aki egyszerűen csak felszívódott és nem reagált a megkeresésekre, végül Laci volt az első, aki el is jutott egy próbára, ahol bizonyíthatott és mondanom sem kell, határozottan meg lettünk győzve. Végül is döcögős indulással ugyan, de 2021-re teljes lett a felállás.
2023-ban az énekesi poszton változás történt nálatok. Az addigi férfi énekeseteket Juhász Anna Csilla váltotta. Már a nemzetközi viszonylatban sűrűn előfordul, hogy egy death metal bandában női screamer van, de itthon szerintem ez még azért ritkább dolog. Hogyan fogadta a hazai közönség a váltást?
Mindenekelőtt leszögezném, egyáltalán nem az volt a kizárólagos célunk, hogy női énekesre váltsunk. Amikor Teddy hirtelen elhagyta a zenekart, pont az az évi S8-as tehetségkutató első élő selejtező köre előtt voltunk pár héttel. Gyorsan összehívtunk egy válságstábot, hogy eldöntsük bevállaljuk-e 4 taggal, vagy visszalépünk. Végül az előbbi mellett állapodtunk meg, és amíg Robi és Ármin ideiglenesen felosztotta egymás között a dalszöveget, rapid módon belekezdtünk az új frontember keresésébe. Etéren egyvalamiben mind a négyen egyetértettünk: nem Teddy-t akarjuk pótolni, nem az ő hangjára leginkább hasonlító frontembert keresünk, hanem vérfrissítési szándékkal nyitottak vagyunk bármilyen harsh vocal kategóriára. Az volt a fő szempont, hogy az új frontember magabiztosan és erőteljesen tudjon teljesíteni abban a stílusban, ami számára a legideálisabb, mi nem szándékoztunk senkit sem átképezni. Ezzel persze felvetődött a kérdés, hogy végeredményben beleillik-e vagy pont kilóg majd a már létező zenei összképből, de ezt a kockázatot bevállaltuk, és de jól is tettük! Viszonylag rövid idő alatt több jelöltet is meghallgattunk, vegyesen lányokat és fiúkat is, tényleg nem zárkóztunk el semmitől. Majd megérkezett Csilla, bemelegített, feloldódott, kiadta a hangját, és azonnal tudtuk, hogy szükségtelen tovább kutatni, mindünket leordított a talpáról, a szó lehető legpozitívabb értelmében. Időközben a tehetségkutatóban hiányos felállással eljutottunk az elődöntőig, ahol is debütálhatott, mint frontember. A produkciónkat követően az ő teljesítményével kapcsolatban határozottan pozitív kritikákat kaptunk egyaránt a zsűritől és a közönségtől, elismerve az egyéni teljesítményét, és az összképre gyakorolt hatását is. Valóban sikerült a vérfrissítési célunk, ugyanis Csilla magasabb hangfekvése és Robi mélyebb orgánuma remek módon kiegészítik egymást mind élőben, mind felvételen.
Szóval a kérdésedre is válaszolva: valóban Magyarországon ritkább, hogy death metal zenekarban női frontember van, ezt a tényt mi is megtapasztaljuk: rendszerint ha új közönség előtt játszunk, az első számok alatt elég sok kikerekedett szempárt látunk a színpadról, de a kezdeti sokkból minden esetben hatalmas buli kerekedik, őrjöngő közönséggel. A legutóbbi fellépésünk után oda is jött valaki gratulálni Csillának, bevallva, hogy amikor először meglátta a színpadon, valami női tiszta énekes szimfo-operás előadásra számított, és hát bizony volt nagy meglepődés amikor belekezdtünk. Ehhez kapcsolódóan ide még beszúrnék egy érdekességet: fellépések után ha jönnek gratulálni, rendszeresen megkérdezik Csillától, hogyan képezi a hangját, milyen technikákat alkalmaz, hogy jutott el erre a kemény szintre. Ha belegondolsz férfi hörgősöket nem nagyon szoktak ezzel kapcsolatban kérdezgetni.
Milyen hatások formálták a zenéteket? A tagok korábban zenéltek-e már hasonló stílusú zenekarban?
A zenekaron belül egységesen kedvelt kategória az északi Melo-death vonal, mind előszeretettel fogyasztjuk a nagyobb finn és svéd nevek zenéit (Children of Bodom, In Flames, Arch Enemy, Insomnium, stb) de persze más dallamosabb/technikásabb anyagok is a favoritok között vannak.
Saját zenész múltunkat tekintve vannak tapasztalatok más-más stílusirányzatokból is. Ahogy említettem Ármin és Robi egy szimfo-metal zenekarban volt ezelőtt, Laci egyaránt nyomta modern metal és folk formációban is, Csillának pedig volt egy black-folk projektje előttünk. Talán csak én vagyok egyedül kakukktojás, én a Chronolit előtt szintén egy azonos stílusú zenekarban doboltam. Valójában hasznunkra is válnak ezek a múltbéli tapasztalatok, ha úgy hozza a sors innen is tudunk ihletet meríteni, de végeredményben mégiscsak úgy érezzük, hogy a melo-death stílusban tudunk igazán kiteljesedni, ebben találtunk leginkább önmagunkra.
Hogyan zajlik a dalszerzés nálatok – közös jammelésekből alakulnak ki a nóták, vagy inkább valaki hozza a kész ötleteket?
A próbatermi jammelések nem jellemzőek ránk, próbákra már közel kész anyagokkal megyünk tökéletesítésre és összegyakorlásra. Számírás terén legtöbbször Ármin vagy Robi küld egy 80-90%-ra megírt tételt, amit aztán egyénileg mindenki átnéz, saját hangszerén megtanulja, módosítgat-kiegészít, majd közösen véglegesítjük mind zenei, mind dalszöveg téren. Ez rendszerint neten keresztüli interaktív folyamat, sáv és tab küldözgetésekkel.
Idén februárban jelent meg az első albumotok az Exodus Protocol. Ami véleményem szerint egy nagyon erős bemutatkozó anyag lett, magasra tettétek vele azt a bizonyos lécet. Két személyes kedvencem róla a The Path with the Bootprints, és a The Artefact.
Mit lehet tudni a lemezről? Mennyi idő alatt és hogyan készült el? Miről szól az anyag?
Nagyon örülünk, hogy tetszik az anyag, mindig jó hallani, ha elégedett a közönség!
Ahogy véget ért a 2024-es nyári koncertszezon, szeptemberrel kezdődően be is vonultunk rögtön a stúdióba – ami esetünkben Robi dolgozószobáját jelenti – és neki is láttunk a munkálatoknak. Mivel ő rendelkezik megfelelő szintű otthoni stúdió felszereltséggel és a felvétel + keveréshez szükséges ismeretekkel, adódik a lehetőség hogy hazai pályán kötöttségek nélkül olyan anyagot hozhassunk létre amit teljes mértékben a sajátunknak tudhatunk. Szeptemberre már egy teljesen albumnyi anyag meg lett írva és ki lett dolgozva, így rögtön a felvételi procedúrákra ugorhattunk. Ezek között szerepelt a 2022-es debütáló EP darabjai is, ezeknek az újrafelvétele nem csak azért volt indokolt mert frontember csere történt, hanem mert az évek elteltével rengeteget fejlődtünk, új ismeretekkel gazdagodtunk, és jelentős előrelépés történt technológiai téren is.
Nem számonként, hanem hangszerenként haladtunk előre, hogy a végeredmény hangzásilag koherens maradjon. Nem csak a felvételi szakaszból, de a keverésből-masterelésből is egységesen kivettük a részünket. Ugyan Robi végezte el a munka oroszlánrészét, a véglegesítés előtt több közös revíziót tartottunk nem kevés javaslattétellel és módosítással, hogy valóban minőségi legyen a végeredmény. Természetesen azért a hazai pálya helyzetét mi sem úsztuk meg az ide tartozó nehézségek nélkül, például amikor Ármin élete legtökéletesebb basszus futama után vette észre hogy playback ment, nem felvétel, illetve amikor a vocal sávok rögzítése alatt Robi többször kitekintett az ablakon, vizsgálva hogy mikor hívják ránk a szomszédok a pszichiátriát… de hát ilyen ez a popszakma, minden tapasztalatból tanul az ember 😉 .
Hogy miről szól maga az anyag, azt nem lehet pontosan meghatározni, nem koncepció albumnak készült. Nyilván egy alap téma azért összefogja az egészet, mint disztópikus sci-fi, reménytelenség, káosz, de minden dalszöveg önmagában mesél el egy történetet vagy fest le egy képet. Sosem az volt a terv, hogy egy egységes világot teremtsünk, egy adott szám írásakor sokkal inkább az éppen domináló ihlet/érzelem irányít minket, nem próbáljuk azt a flow-t kötelező határok közé szorítani. Talán esetleg kivétel ez alól a The Artefact, mely szövegét tekintve rezonál a zenekar nevével és van mögötte minimális világkép.
Milyen fogadtatása lett az albumnak?
Csak pozitív véleményeket hallhattunk/olvashattunk róla, még jónéhány külföldi blog is írt rólunk, kritikák is jelentek meg amik nem kevésbé dicsérő szavakkal illették. A megjelenést követően határozottan meg is ugrott a hallgatottságunk a média platformokon, több youtube „album gyűjtő” csatorna is felvette a csatornájára, habár ez a lendület az utóbbi időben kissé kisimult ahogy elült az újdonság varázsa. Való igaz a megjelenéskor még nem volt kellő tapasztalatunk hatásos promó stratégiákban, önálló zenekarként nem rendelkezünk még menedzsmenttel.
Mik a további terveitek?
A napokban jelent meg az első dalszöveges videónk, mely a Turbulence egy újrakevert verziójára készült. Elsődleges célunk hogy ezt eljuttassuk minél több emberhez, növelve a hallgatóságunkat, és kellőképpen ismerté válni mind itthon, mind külföldön. Emellett egyeztetéseket folytatunk több különböző promóter csoporttal, elősegítve ezen törekvéseinket. Ezzel párhuzamosan gőzerővel belevetjük magunkat az új album anyagainak a megírásába, szerencsére bővelkedünk az ötletekben, nem lesz hiány Melo-death durvulásból a jövőben sem, ezt garantáljuk!
Hogy álltok a koncertezéssel? Hol lehet látni Titeket a legközelebb?
2024-ben azt követően, hogy Csilla beilleszkedett a zenekarba és kellőképp otthonosan kezdett mozogni a frontemberi pozícióban, eléggé eredményes nyarat tudhattunk magunk mögött. Összehoztunk jó pár budapesti és vidéki bulit, sőt még egy rendszeresen megrendezésre kerülő Cseh zenei piknikre (Freefest) is visszahívtak minket, amin az a megtiszteltetés ért minket, hogy első külföldi zenekarként léphettünk fel. Furán hangzik hogy egy visszahíváskor léptünk fel először ott, ennek magyarázata, hogy már 2023-ban is helyet biztosítottak nekünk, ki is jutottunk, de a sound check sávunk 5. percében arra lettünk figyelmesek hogy egyszer csak vízszintesen kezd esni a sátor alatt az eső, a következő pillanatban pedig már sátor sincs… Elkapott minket egy akkora vihar ami nem csak a mi fellépésünket, de az egész pikniket visszamosta az őskorba, csoda hogy a felszerelésünkből csak a backing-es notebook ment tönkre, minden más megúszta szárazon (pun intended). Szerencsére a szervezők végtelenül nagylelkűek voltak, és kérés nélkül biztosítottak nekünk helyet a következő évi rendezvényen is, ahol már napsütésben játszhattunk. Mondanom sem kell fergeteges volt a hangulat, rendkívül hálás és szeretetteljes közönségünk volt, vittünk is nekik jó magyar házi pálinkát kóstolóba, cserébe az isteni cseh sörökért. Ezt követően vonultunk el albumfelvételre, majd a megjelenés után még idén volt pár budapesti fellépésünk.
Idén az év hátralevő részére a személyes körülmények úgy hozták, hogy több fellépést már nem tudunk bevállalni, tekintve hogy egyikőnk hamarosan apai örömök elé néz, és most pár hónapig otthon lesz rá a legnagyobb szükség.
Természetesen ez nem jelent teljes leállást, addig is tudunk dolgozni a következő album szerzeményein, és gőzerővel megy a jövő évi koncertek szervezése, remélhetőleg egyre több vidéki és külföldi helyszínen is.
Hogyan látjátok most a hazai underground extrém metál színteret?
Úgy tapasztaljuk eléggé kemény dió hatásosan érvényesülni országos szinten, kiszakadni a helyi miliőből. Szerencsések vagyunk, hogy budapesti zenekarként több fellépési lehetőséget biztosító hely van a fővárosban, de vidéki szinten már érezhetően nagyobb kihívás a szervezés. Több tényezőnek kell megfelelni, szigorúbbak a terem és technika bérlési feltételek, általában követelmény egy helyi zenekart is leszervezni. Mindenesetre lelkesedéssel tölt el minket, hogy a zenekarok közti összetartás a hazai underground szcénában határozottan erős. Nagyon pozitív élmény amikor tudjuk segíteni egymást akár közös szervezésben, beajánlásban, vagy akár, ha csak nézőként elismerően biccentünk egymás produkcióira.
Köszönöm még egyszer, hogy időt szakítottál ránk. További sok sikert, az Exodus Protocolhoz hasonlóan kiváló albumokat és rengeteg koncertet kívánunk nektek!
Köszönjük szépen a lehetőséget és a dicsérő szavakat, minden erőnkkel azon leszünk, hogy mihamarabb elkészüljön az új album és felejthetetlen szórakozást nyújtsunk a hallgatóságnak!