Ennek az interjúnak úgy futottam neki, hogy szinte semmit nem tudtam az anonim alkotóról. Miközben beszélgettünk, lassan szivárogtatta az infókat magáról. Kellemesen elbeszélgettünk privátban, és ismét egy sokszínű művészt ismerhettem meg. Ő most legyen csak A. és a Dagsetr projekt.
(Géé)
Köszönöm, hogy időt szakítasz ránk. Kerestem, kutattam, de nem sok infót találtam rólad. Ezért ez most egy ismerkedős beszélgetés lesz. Remélem beengedsz engem és az olvasókat a világodba. Kezdjük is a legelején.
Mit jelent a Dagsetr?
Óskandináv nyelven az alkony/szürkület idejének a kifejezése, egész pontosan, „a nap vége, az éjszaka beköszönte”. Azért választottam ezt, mert ez az a napszak amikor igazán élek, amikor igazán magam lehetek. Éjjeli bagoly vagyok, szeretem ahogy leszáll az éj és beköszönt annak csendje, érzem misztikumát, egy másik világ nyílik meg.
Melyik black metal irányzatba sorolnád a zenédet?
Az elején ezzel nem nagyon foglalkoztam, de lényegében „atmospheric DSBM” jelző amit adhatunk neki.
Miről szólnak a dalaid? Hogyan jellemeznéd az érzelmi világukat?
Elsősorban az ősi pogány hitvilág és az anyatermészetről szólnak. Egy-egy dal pedig például a veszteségről. Ez éppen attól függ mikor milyen hangulatban voltam a szöveg megírásakor. Nem sietek sehova, és lehet csak pár sor egy adott dalnak a szövege, de kellett hozzá több hónap, hogy az a pár sor végül megjelenjen a papíron.
Honnan merítesz inspirációt? Van valami amihez rendszeresen visszanyúlsz?
Szövegekhez inspirációt mikor kint vagyok a természetben, erdőben, akkor jól eltudok mélyülni az ottani környezetben, és néha elég ahogy a fák leveleinek zenéjét hallgatom, hogy megszülessen egy téma. Vagy télen séta közben a hideg szél érzése mélyít el a gondolataimban. Vagy éppen mikor tüzet rakok és a lángokban merül el tekintetem. De mint minden embernek, nekem is van egy sötétebb-szomorúbb oldalam az élet adta körülmények miatt, legyen ez egy veszteség, vagy éppen habitus. Én szeretek egyedül lenni, a gondolataimmal lenni és nem különösebben foglalkozok a nagy világi dolgokkal. Sokat olvasok, és családtörténeti kutatással foglalkozom.
Zenéhez inspiráció pedig van pár BM zenekar akiket újra és újra meghallgatok, de főleg az atmoszféra amit figyelek. Nem érdekel különösebben a gyors blast beat témák, nem azt nézem a black metálban, hogy gyors vagy technikás, hanem az a dallam, vagy hangulat megragad e vagy sem, szóval nem a zenei felépítés vagy technika érdekel. Talán ha minél egyszerűbb, annál jobban tetszik egy dal.
Mi az oka annak, hogy angolul írsz dalokat?
Ezt szoktam meg, nincsen különösebb oka.
Mióta zenélsz és mikor született meg a Dagsetr projekt? Képzett zenész vagy?
Zenei pályafutásomat 1992-től datálom, mert akkor volt az első koncertem mint dobos.
Dagsetr alapját még 2010-ben egy két számos demo adta meg, melyet szintén egymagam vettem fel. Inspirált egy zenekar és kíváncsi voltam, vajon mit ad nekem ha én is hasonló zenét játszanék. Mikor elkészültem a demóval, ami nagyon egyszerű lett, úgy voltam vele, hogy még hagyom pihenni ezt magamban és mikor majd eljön az ideje, akkor majd előveszem megint. Eltelt 6 év és ezen idő alatt sok dolog történt velem (nem jók) melyek valahogy a depressive black metal felé tereltek és a zene megnyugtatott, spirituálisan is feltöltött, még ha egyesek nem is ezt várják a black metáltól. Teltek az évek és egyre többet kezdtem foglalkozni a norvég black metal világával, és végül 2019-től egyik dalt kezdtem írni a másik után, végül a covid jól jött, hogy ne keljen turnézni a másik zenekarommal, így elérkezett az idő, hogy fel is vegyem azokat. Nagyban inspirált Zsoldos Imre barátom is aki szintén ismert a hardcore színtéren, zenéltünk is együtt és aki létrehozta a Hajnalpír projektét 2019-ben. Az igazság az, hogy alig tudta rólam bárki is, hogy én hallgatok black metalt. Nem beszéltem erről senkinek, a nagyon közeli akkori zenésztársak tudták mi van, de kb. ennyi. Szóval mikor Imre megjelent a publikum előtt a black metal zenekarával, ez adott nekem egy lökést, hogy én is kiálljak, igaz én tudatosan csak stúdió zenekarnak terveztem az egészet.
A második kérdésedre a válaszom, fogalmam sincsen, hogy képzett zenész vagyok e. Többnyire mindent magamtól tanultam meg és fejlesztem a zenei tudásom, ha úgy érzem fejlődni szeretnék valamelyik hangszeren. De nem gondolom, hogy képzett zenész lennék, egyszerűen csak játszom a hangszereken ahogy tudok, ahogy éppen jön. A húrokat sem tudom megnevezni fejből, kottát sem tudok olvasni és nagyon sok zenei kifejezésről sem tudom mit jelent. Én csak a kezembe veszek egy kívánt hangszert és átadom magam neki ahogy tudom, hagyom , hogy az vezessen engem, és elsősorban az a hozzáállásom, hogy „ez nekem menni fog”.
Van, vagy volt valaha másik projekted vagy zenekarod?
Igen, nagyon sok, melyek elsősorban hardcore zenekarok voltak. A 90-es évekből kettőt emelnék ki, All For Nothing 1994 – 1996 és az Incarnation volt 1996 – 1998 között. Ezek előtt volt persze még pár zenekar és projekt.
1999 – 2005 között külföldön éltem és más zenei irányzatban foglaltam el magam. Mikor visszatértem, régi ismerőseim újra belevittek a hardcore világába és azóta ismét több zenekarban, rövid életű projektben vettem/veszek részt. Ezek közül azokat emelném ki, melyekkel világszerte is turnézom jelenleg is. Egyik ilyen zenekarom volt a Motivation, aztán a Back Off, vagy az egyik kedvencem a kifejezetten stúdió projekt Topper Harley volt. 2008 óta a legfőbb zenekarom a Crippled Fox. Mint mondtam volt még több is, de itt egy hosszú listát kellene írjak. Azonban 2022 – 2024 között besegítettem Zsoldos Imre barátomnak a black metal zenekarában az említett Hajnalpír-ben. A második albumon basszusgitároztam és utána ketten felvettük a harmadik albumot is, amin már doboltam és gitáron valamin szintin is szerepeltem. Most éppen nem tudom mi lesz az anyag sorsa, mert már nem vagyok a zenekarban, de remélem az is megjelenik majd. A Hajnalpír anyagai elérhetőek bandcampen és youtube-on is.
Mindemellett pedig az idei Nyári Napfordulón végre megjelentettem a Siculus nevű stúdió projektemet, ami egy skandináv folk világzene inspirálta pogány világgal foglalkozó sámánikus folk zene (mondjuk így), csak természetes hangszerekkel, mint termés csörgők, tagelharpa (skandináv húros-vonós hangszer), különböző fúvós hangszerek, mint a kaval, pásztorfurulya, fakürtök, stb. Ennek a projektnek az ötlete 2016-ban született meg és onnantól kezdve egyik másik folk hangszereken kezdtem tanulni játszani, végül 2022 nyarán kezdődtek el a stúdió munkálatok. 13 dalt vettem fel melynek világához született egy teljes leírás amit minden dalhoz külön megírtam és egyben egy teljes történetet ad ki. Ez egy spirituális utazás számomra és bizton állíthatom, hogy ez lesz az a zene amivel töretlen foglalkozni fogok ameddig csak lehetőségem lesz rá. Továbbá szeretnék minél több régi és különleges folk hangszereken megtanulni játszani. (Itt viszont már magyarul énekelek, és több helyen régi, mára már elfeledett szavakat is használok a szövegben.)
Anonimként csinálod a Dagsetr-t?
Nem igazán, de nem is fektettem nagy hangsúlyt a „reklámozásra”. A Dagsetr én vagyok, elsősorban magamnak készítem, de mint minden zenész aki megmutatja a „nagy világnak” mit is alkotott, én is létrehoztam az egyszerűbb oldalakat mint a fb, bandcamp, youtube, és ez a három nekem bőven elég. De nem vagyok annyira aktív, hogy mindennap közöljek is valamit. Az elejétől úgy voltam vele, hogy aki rátalál és tetszik neki, az jó, de nem fogok embereket invitálni, hogy kedveljék az oldalam, mert valójában ez a része nem fontos számomra. Kiadót sem kerestem, mert a fizikai formátum megjelentetése sem mozgat annyira, hogy a Dagsetr akár CD-n vagy lemezen is hallgatható legyen. Nem prioritás. Ha pedig valaki megkeres ezzel kapcsolatban, akkor majd ott elgondolkodom rajta. De nagyon örülök, hogy olyan zenei megosztó youtube csatornára is felkerültem mint a Black Metal Catalog.
Milyen zenék kísérték és formálták eddig az életedet?
A kései 80-as évek és a 90-es években egyértelműen a gyors thrash, hardcore zenekarai formáltak engem, főleg azok amelyek akkor még nem terjedtek el annyira itthon. Ilyen pl. az amerikai hardcore/punk a korai 80-as évektől, vagy a thrashcore vonal, amiben minden olyan elem megtalálható amit szeretek ebben a stílusban. Máskülönben a 2010-es évektől rengeteg mindent hallgattam, mindenféle stílusban. Az elmúlt években meg szinte nem is hallgatok már hardcore/thrashcore bandákat, Bőven elég amiket a koncertjeimen látok élőben, illetve mikor turnén vagyok napról-napra megismerek újabb bandákat.
Amiket hallgatok hosszú ideje rendszeresen az pl. a Wardruna és hasonló pogány-folk zene, valamint meditációs zenék a nyugalmamnak. Black metálból sem hallgatok sok zenekart, és ez sem mindennapos. Van, hogy egy-egy bandától csak pár számot pörgetek le és akkor az ott pont elég is nekem.
Mivel ez főleg BM interjú , akkor gondolom jó ha meg is említek pár zenekart. A korai Norvég zenekarok, DarkThrone és az egyszemélyes „veszélyes… nevét ki ne mond” albumai, ott van akkor a Selvhat ami egyszerűen fantasztikus és szerintem ez visszaköszön a Dagsetr-ben is. Odáig vagyok az amerikai NONE – Life has gone on long enough albumáért, ezek számomra mind 10/10 lemezek. Xasthurnak vannak fenomenális munkái, Gorgoroth egy-egy albuma fantasztikus, de főleg egyes számaik amelyeket csak úgy külön meghallgatok többször, „Sign of an open eye”, „Prosperity and Beauty” stb. MGLA-nak is van egy-egy mesterműve számomra. Nocturnal Depression „Nostalgia” száma is egy remekmű, nagyon szeretem. Hazai vonalról a KOLP világa fogott meg nagyon, de felfigyeltem más előadókra is. Mindemellett persze a Hajnalpírt is újra és újra lejátszom magamnak.
Tényleg azaz igazság, hogy nem sok zenekart hallgatok, mert úgy vagyok vele, hogy ami van, amit ismerek az nekem elég, éppen ezért nem keresek új zenekarokat. Ha pedig elém kerül valami, mert éppen valaki megmutatja, vagy mert akár a spotify vagy youtube feldobja listában és ott azonnal megfog a zene, akkor mindenképpen rámegyek a teljes albumra és örülök neki. De már leálltam a zenék tudatos keresésével, hiszen rengeteg zenekar létezik. Elég sajátosan állok ehhez.
Nem nagyon vagy aktív a közösségi felületeken. Ne érts félre, nem azért kérdezem mert baj lenne. Nem tartod fontosnak vagy szimplán taszít?
Fentebb valahol már megválaszoltam ezt. Nem prioritás, illetve valahol én még követem a „van magánéletem” régi sulis világát, ezért a közösségi oldalak ilyen téren nem érdekelnek. Sok ismerősömet sem követem, ezt az egész világhálót is sokkal inkább a családtörténeti kutatásaimhoz használom, olyan weboldalakkal ahol kutatási munkák, könyvek, stb. elérhetőek. Történelmi oldalak ahonnan sokat tanulhatok a múlt világáról. Engem ezek foglalkoztatnak.
Szoba projekt a Dagsetr vagy egy felszerelt stúdióban készül minden?
Az első albumot a próbatermemben vettük fel házi stúdiós barátommal, de pl. a második album alap dobja és alap gitárja a próbateremben készült el, azonban a többi részét (másik 2 gitársáv, szinti, ének) régi barátom stúdiójában fejeztem be, ez a RevolverSound Studio.
Mennyi időt tudsz fordítani a zenekészítésre?
Bármennyit, alapvetően nem vagyok időhöz kötve. Van egy-egy készülő szám amihez jóformán improvizáltam a dobot, ahogy a szám szerkezete megvolt a fejemben, és a gitár riffeket pedig később találom majd ki. Ahogy jön, semmit sem erőltetek.
Egyedül végzel el minden folyamatot?
Igen.
Van valamilyen bevált folyamata a dalírásnak? Ösztönösen alkotsz vagy előre megtervezetten építed fel a zenét?
Alapvetően ösztönösen jönnek, gyakran a fejemben állnak össze a riffek és van, hogy a szám szerkezete is. Ugyanakkor van ami teljesen improvizáció. Elsőnek felveszem a világ legegyszerűbb dob technikáját – egy láb, egy pergő… ennyi. Mivel nálam a dallamra és az atmoszférára van fektetve a hangsúly, a dob abszolút jelentéktelen az én esetemben. Az kísérő elem és nincsen kiemelve. Így éppen ezért úgy alakítgatom aztán a számot, ahogy éppen kívánom. Szeretem a monoton témákat ha a riff magával ragad, tehát ugyanazt a dallamsort akár több percig is tudom játszani és hallgatni is. Addig és úgy játszok bármit ahogy éppen érzem, nem sokat gondolkodok rajta, mert ha már nem az érzések visznek, hanem az ötletelés, hogy ide mit kéne, vagy oda mit kéne tenni, akkor elvész a természetesség. Ott megállok és hagyom pihenni, vagy elengedem az egészet.
Tartod a kapcsolatot más zenészekkel akik segítenek ha szükséged van rá?
Nem, ez csak én vagyok. Teljesen tudatos döntés volt, hogy mindent egymagam rakjak össze, és sosem lesz a Dagsetr színpadra víve.
Van komolyabb terved is vagy csak egyszerűen szeretsz alkotni? Fontosnak tartod a visszajelzéseket?
Kérdés első fele: A terv az, (ha lehet tervnek mondani), hogy amikor érzem, összerakom a számot/számokat, kicsit gyakorolgatom a gitárt, majd irány a stúdió és felveszem.
Kérdés második fele: Nem. De ha valaki ír és elmondja, hogy tetszik neki a munkásságom, megköszönöm és örülök annak, hogy az amit alkottam benne is érzéseket keltett.
Melyik anyagodra vagy a legbüszkébb? Mesélnél róla egy kicsit?
Két anyagot hoztam eddig ki, a harmadik pedig készül mert a dob és alap gitár már megvan. Ha minden igaz akkor Októberben fogok neki a maradék munkához.
Mindegyiket szeretem, mindegyik számmal más a kapcsolatom. Az elsőnek dalait 2 éven át húztam. Arról, ami a legközelebb áll hozzám zeneileg és szövegileg is az „Ancient Soul”, de ha éppen más hangulatom van, akkor egy másik dal lesz az „aktuális kedvenc”. Sokat hallgatom a saját dalaimat, egyrészt ezért készülnek, másrészt mindig új és új dolgokat hoznak ki belőlem, sosem ugyanazt.
A második lemez két dala még 2022 januárjában lett rögzítve, másik 4 számmal. Aztán legközelebb csak idén nyúltam hozzájuk, és úgy voltam vele ketté szedem. Hosszú számok ezek és nem szerettem volna másfél órás anyagot megjelentetni. Illetve, a hangulatot néztem, és ez a kettő egymáshoz teljesen jól illett, így amellett döntöttem, hogy külön hozom ki őket. Mindkettőt nagyon szeretem, és most volt az első alkalom, hogy szintit is raktam a számokhoz. Korábban említettem, hogy a Hajnalpírben is zenéltem és egy 2 számos kislemezre felvettem egy szinti improvizálást, és ott teljesen beleszerettem, hogy ambient dalokat is összehozzak. Így ez majd várható lesz a III. albumon is.
A „River of Sorrow” 22 perces instrumentális dal valójában egy tisztelgés Selvhat – „Befrielsens Pine” című 20 perces száma előtt. Amit érdemes tudni, hogy gyakorlatilag felvettem 11 percnyi egy láb – egy pergő dob alapot, majd másoltunk belőle egyet és egymás mellé téve megkaptuk a 22 percet. Erre pedig elsőre feljátszottam a gitárt megszakítás nélkül, mely téma alapja félig volt csak megírva, kb. az 5. perc utána minden amit hallasz azt ott helyben improvizáltam rá, ahogy éppen jött.
Vannak terveid a jövőre nézve, vagy csak majd jön aminek jönnie kell?
Jön ahogy érzem.
Köszönöm a válaszokat. További hasonló remekműveket kívánok még neked. Ne hagyd abba.
Nagyon kedves Tőled, köszönöm szépen. Ha valakit pedig érdekelnek a fentebb említett más projektjeim, akkor itt megtalálja: