Sokan találkozhattak már a hazai one-man projektek egyik kiemelkedő képviselőjével, aki különlegesen egyedi módon ötvözi zenéjét a magyar népi mondavilággal. Bár több formáció is a nevéhez fűződik, most mégis egyet emelünk ki: ő Avius, vagyis Fattyú.

(Géé)

Szia Tamás. Örülök, hogy elfogadtad a felkérésemet. Egy ideje követem a munkásságod és mondhatom, hogy a rajongód lettem. Igyekszem olyan kérdéseket feltenni amiket csak részben szegeztek eddig neked.

Mikor találkoztál először metal zenével? Elsőre ráharaptál vagy egy lassú folyamat volt?

Először is köszönöm a megkeresést és örülök, hogy ennyire rád talált a zeném!

Magára a metal zenére relatív hamar ráharaptam, van két idősebb nővérem ők már bőven benne voltak a Metallica, Nirvana, Guns N’ Roses, Red Hot Chili Peppers vonalban mikor én születtem, szóval ezekkel a zenekarokkal nőttem fel. Mivel ezek hamar megtaláltak, így mire elértem mondjuk általános iskola felsőtagozatába már kerestem az extrémebb vonalakat. Jött a Slipknot, Korn meg ez az egész nu metal éra, kb ekkor láttam és hallottam először Cradle of Filth – Born in a Burial Gown dalának a klippjét, az rögtön beszippantott. Gyors volt, sötét, misztikus tele vámpírokkal imádtam, aztán sikerült szereznem egy Gorgoroth – Antichrist kazit, az mondjuk elsőre kb sokkolt, hogy Úristen ez mi?! Közben meglett az Immortal-Sons of Northern Darkness albuma és arról átmenni a már említett Gorgoroth-ra nem volt nehéz. Ezek mellett rengeteg punk és hardcore bandát hallgattam és hallgatok a mai napig.

Mikor fogtál először hangszert a kezedbe? Volt segítséged a tanulásban?

Kb már gimis lehettem mire lett egy kölcsön elektromos gitárom, azon kezdtem el veszettül tabulátorok segítségével tanulgatni ilyen-olyan dalokat. Nyilván az elsők között volt a Doom – At Doom’s Gate című dala, persze nem tudtam eljátszani a gyors részeket, mondjuk lehet mai napig se tudom, ha jobban belegondolok. Viszont akkor nagyon tetszett meg lefoglalt, közben bekerültem egy helyi zenekarba, mint basszusgitáros. Azóta meg hol az egyiket nyúzom, hol a másikat.

Milyen fejlődésen mentél keresztül mire eljutottál a black metalhoz?

A black metal-al elég fura viszonyom volt. Körülöttem nagyrészt vagy AC/DC, Pokolgép, Iron Maiden vonalon mozgó klasszikusabbnak mondható hard rock, heavy metalt, vagy punk zenét hallgatott, ekkor hódított a nu-metal, meg ez volt az az időszak, mikor mindenkin Alvin És A Mókusok póló volt. Voltak akik mondjuk Cradle Of Filth-et, vagy Dimmu Borgirt már ismerték, vagy szerették, de azért mikor levágsz az asztalra egy Immortal, vagy Gorgoroth kazit ott megfagy a levegő, mert nem ugyanaz az elképzelésetek a black metalról. Viszonylag szeretem a társaságot, így mindenféle emberrel összefújt a szél és volt egy társaságom, ahol mondjuk a napot Primus-szal kezdtük, majd Venom-mal folytattuk és mondjuk Misfits-el fejeztük be. Aztán mivel sokféle zenére voltunk nyitottak, lett internetünk, így elkezdtük bújni a Youtube-ot, a MySpace-t és nekem ez a black metal dolog beragadt.

Van valami oka, hogy ebben tudsz érvényesülni?

Talán ezt érzem a leginkább magaménak. Sok zenét hallgatok, meg volt néhány zenekaros próbálkozásom is. A klasszikus második hullámos black metal-tól messze vagyok, de rám is ez gyakorolta a legnagyobb hatást. Szeretem a műfaj dalrendszerét, a hömpölygő atmoszférát, ami maga alá temeti az embert és azt a fura misztikumot, ami belengi ezeket a lemezeket, meg érdekesnek találom azt a fajta fájdalmat, ami csak ezeken a lemezeken van, mikor az ember üvöltene a végtelen sötétbe legszívesebben.

Van korábbi zenekari tapasztalatod?

Voltam néhány zenekarban, főleg basszusgitáros poszton, de nem jutottunk messzire különböző okok miatt, de mindegyikre jó szívvel emlékszem vissza. Mondjuk az is igaz, hogy velem nehéz egy zenekarban lenni, mert elég konkrét elképzeléseim vannak dalokról, emberekről, vagy a zenéhéz és a zenekarhoz való hozzáállásról. Ez nem azt jelenti, hogy nem vagyok nyitott mások elképzelésére, vagy véleményére, de az ember rengeteg dologban köt kompromisszumot a hétköznapokban, a zenében ne kelljen már ugyanezt csinálni, azért, hogy nagyobb közeget érjünk el.

Mikor kezdted először rögzíteni a dalaidat?

A Hagyaték lemez az 2018 decemberében jelent meg, ha jól emlékszem kb előtte egy évet töltöttem azzal, hogy megírjam a dalokat, a szövegeket összeszedjem, meg némi tudást is, ahhoz kapcsolódóan, hogy is kell “jól rögzíteni”, mixinget és mastert kivitelezni. Nagyon sok hiányosságom van a mai napig hangzás tekintetében, de próbálok lemezről lemezre fejlődni és új dolgokat kipróbálni. Előtte is rögzítettem, rögzítettünk dalokat, de a Fattyúhoz valahogy máshogy akartam hozzá állni, így nem teljesen a nulláról indultam, de valahogy mégis.

 

Milyen folyamatai vannak a dalaid írásának? Van valami „rituálé” vagy csak lehuppansz és had menjen?

Különösebb rituálém már nincs. Egy időben mániám volt, hogy csak éjszaka írok, rögzítek és ne érje fény a digitális eszközön tárolt dalaimat mikor dolgozom rajta, aztán a fogyó, növő holdhoz kötöttem a dalírást és rögzítést, de ezeket az évek alatt elhagytam. Igazából egy dolgot tartok, ha kiadtam egy lemezt, akkor utána legalább 3-4 hónapig nem csinálok semmit, mert egészen biztos vagyok benne, hogy ugyan azt a lemezt írnám meg még egyszer. Aztán mikor van ötletem, kedvem és időm akkor elkezdek írni és addig amíg kitart az energia meg a kreativitás, addig nyomom. Ha ez azt jelenti, hogy pár órát tudok csak aludni, akkor így jártam. A mixing, mastering folyamat meg nyilván már egy más megközelítést igényel, itt már próbálok sokkal szabályosabban dolgozni, mikor már érzem, hogy “tele” a fülem és nem hallom amit csinálok, akkor pihenek és hagyom, pihennek egy kicsit.

Mennyi időt tudsz rendszeresen az alkotásra fordítani?

Ez teljesen változó. Általában én vagyok az a változó az egyenletben, mikor akarok vele foglalkozni, akkor úgy intézem, hogy tudjak. Időnként az élet nyilván közbe szól, de olyankor meg nem erőltetem, mert akkor elég egyértelműen jelzi az éter, hogy más dolgom van. Volt olyan egy lemeznél, hogy péntek este hattól szombat reggel nyolcig nyomtam neki, aztán aludtam pár órát és folytattam. A rákövetkező hétfőm lehet nem a legproduktívabb volt, de néha belefér az ilyen.

Hihetetlenül eltudja ragadni a hallgatót ez az atmoszféra amit a zenéddel teremtesz. Honnan merítesz inspirációt?

Ez teljesen változó, mikor gyerek voltam a szüleimnek volt tanyája, állatokat tartottunk, a mezőgazdasághoz is volt némi közünk, meg az Alföldön lakom, szóval az alapok egy részét ezek a dolgok adják. Nagyon szeretem a folk horror filmeket, szeretek olvasni is ebben a témában, régebben többet, most már kevesebbet, illetve van mikor utcán, vagy kocsmákban hallott beszélgetések félmondatai tetszenek meg nagyon és ezeket kezdem el tovább vinni. Zeneileg meg nyitottnak gondolom magam és ezek kerülnek be még plusszba a black metal mellé a dalaimba.

A Fattyú előtt is kötődtél ehhez a mondavilághoz?

A mindenféle mondavilágokhoz régóta kötődöm. Mindig lenyűgözött a görög, a mezopotám, a római, vagy épp a viking. Aztán elgondolkodtam rajta, hogy ezeknek a népeknek nagyon érdekes meséik, szokásaik vannak és fura, hogy magam körül én ezt nem látom, vagy tapasztalom. Elkezdtem a magyar folklórban kutakodni, olvasni és kiderült, hogy benne élünk, így nekünk ez egy sima déli harangszó, de hát annak is története van. Nyilván ez egy rossz példa, mert ezt többnyire elmesélik történelem órán, hogy miért is van, de a lényegen nem változtat. Kevésbé vesszük észre ezeket a hagyományokat magunk körül, mivel a hétköznapjaink szerves részét képezik, vagy már annyira be vagyunk szorulva a hétköznapokba, hogy nem is feltétlen foglalkozunk vele.

Van valaki akinek megtudod mutatni az ötleteid? Ha igen, szokott tanácsokat adni amiket meg is fogadsz?

Igen, van néhány ismerősöm, akiknek időnként átszoktam küldeni a szöveget, vagy a dal alapokat mikor érzem, hogy valami, valahol hibázik, de már annyit hallottam meg olvastam, hogy nem látom, hogy hol és mi. Nyilván a zene is nagyon fontos, viszont a szövegek, valahogy nagyobb odafigyelést kaptak nálam mindig. A “Hagyaték”-os időszakban is figyeltem arra, hogy a szövegek által elmesélt történetek képei kifejezőek legyenek. Nem is feltétlen azon volt, vagy van a hangsúly, hogy profi és hibátlan legyen, hanem az általad is említett atmoszféra eléréséhez egy plusz eszközként szolgáljon.

Egyszer beszéltél egy „Fekete tanulmányok” EP sorozatról. Lemaradtam róla, vagy csak ötlet volt?

A “Fekete tanulmányok” ötlete nem lett elfelejtve, igazából él és virul. A most megjelent “Szilánkok” az első fejezete ennek az ötlethalmaznak csak valahogy a kifele kommunikációból ez kimaradt. Utólag pótolni ezt az információt, pedig három lábú széknek érzem.

Nemrég jelent meg a Szilánkok EP, milyen visszajelzéseket kaptál róla?

A “Szilánkok”-nak elég hányattatott sorsa volt és kevesebb időm jutott arra, hogy megfelelően kommunikáljam a sajtó irányába a megjelenést, de az a megjelent néhány kritika elég vegyes lett, a hallgatói visszajelzések, viszont pozitívak voltak, ennek meg talán kicsit jobban is örülök mint a sajtói résznek. A kislemezre beemeltem némi post-punk behatást, egy pici death metalos vonalat, ami inkább a “Hústemplom” dalon érződik, a “Rongyos isten” kicsit menetelősebb lett, a “Ha te is”, meg indusztriálisabb, noise-osabb de emiatt is lett szilánkok a lemez címe, mert nem volt egységes koncepcióm dalok terén. A szövegeknek van némi íve azzal, hogy a lírai én onnan, hogy egy húsból épült templomnak képzeli magát, eljut oda, hogy azon rimánkodik a haláltól és magánytól való félelmében, hogy Ő haljon meg előbb, mert nem lesz aki eltemesse és magányban fog tengődni. Így ezt a sorsot a mellette lévőnek szeretné inkább, csak vele ne történjen meg.

Hogy állsz a magyar zenei felhozatallal? Van akit rendszeresen hallgatsz?

Szerintem a magyar zenei felhozatal nagyon színes és változatos. Túlzás, hogy nagyon követem az eseményeket, de próbálom tartani a lépést. Össze is raktam gyorsan tíz zenekar, tíz lemezét akiket mondjuk az elmúlt másfél évben hallgattam itthonról. Ez nem sorrend, vagy ilyesmi csak tíz album.

Black metal, vagy annak mezsgyéje:

  • Mádra – Bittersweet Temptation To Disappear Completely – kicsit több mint 30 percnyi kiváló atmo black, továbbra is várom a következő albumot
  • Thy Catafalque – Rengeteg – Magyar avangárd black alfája
  • SHUM – Pulzáló Dobok Tisztítják meg az Eget – az egyik legérdekesebb projekt a Magyar extrém zenei szcénában
  • Christian Epidemic – Eltörölt Világ 1-2 – még mindig hibátlan, és a Purgatory II még mindig az ország legkeményebb intrója
  • Pellengér – Demo 2023 – atom raw black punk attitűddel

Nem black metal:

  • Escalate – The damage is done – láncfűrész hangzású hardcore/metalcore
  • Tetem – Egy másik világ pokla – neo crust magyar keresztapja
  • Camille Corot – mögöttem semmi, előttem semmi – klasszikus screamo kelet-európai keserűséggel
  • Das Lator – Kádár Koponyája / Lidérc – post-punk/garázs punk primitív, kriitkus és jó
  • Lord Iron Livah – Yoo – rohadt jó beatek és még keményebb dumák

Melyik dalodra vagy a legbüszkébb? Van valami érdekes sztorija a megszületésének?

Ez egy elég gonosz kérdés, igazából annyit hallom ezeket a dalokat írás meg utómunka közben, hogy a pokol legmélyebb bugyrába kívánom mindet. Később ez egy kicsit tisztul és akkor már vannak olyan dalok, amiket nem mondom, hogy hallgatnék, de ha valaki ismerkedne a Fattyúval, akkor ezeket ajánlanám:

Köszönöm, hogy időt szakítottál ránk, és ilyen kielégítő válaszokkal szolgáltál. Megtiszteltetés volt betekintést nyerni egy nagy kedvencem világába. További sok sikert kívánok 😉

Igazán nincs mit, én köszönöm a megkeresést! Mindig szívesen beszélgetek, ha még valaki a zenémre is kíváncsi az csak plussz a dologban! Ne felejtsetek el koncertekre járni és Support Underground!

Facebook Instagram Youtube Spotify
Megtekintés: 164