A kecskeméti LÁTÓ zenekar dalai lassan hömpölyögnek, súlyosak. Az Encyclopaedia Metallum szerint a műfajuk Doom/Stoner/Post-Metal, de én nem skatulyáznám be őket. Ha meghallgatjátok a decemberben megjelent Gospel of Past Reveries című kislemezüket, akkor rájöttök, hogy miért is nem szeretném őket műfajok közé behatárolni. Nagy-Kovács Donátot, a zenekar egyik gitárosát faggattam kicsit a zenekarról.
Kedves Donát! Kérlek, mutasd be a zenekar tagjait az olvasóknak!
A zenekar felállása a következő: Kungl Mátyás dobos, Sándor Richárd gitáros, Ádám Endre bőgős és énekes, valamint jómagam, szintén gitáron.
Hogy született meg a LÁTÓ? Hogy alakult ki a mostani felállás?
2017-ben alakultunk, kezdetben Matyival duóként működtünk Wings of Moths név alatt. 2019-ben Ricsi csatlakozásával bővült a zenekar, akinek gitárjátéka súlyosabb elemeket hozott a zenénkbe. A felállásunk 2024-ben vált teljessé, amikor Endre csatlakozott: eleinte basszusgitárosként, később az énekesi pozíciót is betöltve.
Hogy jött a LÁTÓ név?
Miután Ricsi csatlakozott, a zenekar hangzása új irányt vett, ezért szükségesnek éreztük a névváltoztatást. Sok lehetőség megfordult a fejünkben, de végül a Látó mellett döntöttünk; úgy érezzük, ez a név jól reprezentálja a hangzásunkban is érezhető kettősséget.
A LÁTÓ zenéje súlyos és sötét. Tudatosan választottátok ezt a koncepciót, vagy egyszerűen így jön ki belőletek a kreativitás?
Ahogy bővült a felállásunk, úgy nyíltak meg előttünk új lehetőségek is, hogy jobban megvalósíthassuk az elképzeléseinket. Miután elkészült az első demónk, a Black Winter énekes verziója, egyértelművé vált számunkra, hogy ezen a vonalon szeretnénk tovább haladni.
Milyen hatások formálták a zenéteket?
A zenénket részben az általunk hallgatott zenekarok, részben az együtt töltött idő formálta. Bár a metálon belül is eltérő az ízlésünk – természetesen vannak átfedések –, éppen ez teszi lehetővé, hogy tanuljunk egymástól. Mivel a dalszerzés közös munka, mindenki hozzátesz egy darabot önmagából, ami végül a jelenlegi hangzásunkban áll össze.
Hogy készül egy LÁTÓ-dal? Előre megírt riffekből építkeztek, vagy egy hangulatot akartok megfogni, esetleg közös jammelésekből?
Az instrumentális korszakunkban a dalok jammelésekből születtek, az ének hiányát hangszereléssel próbáltuk pótolni. Ez azóta annyiban változott, hogy ma már javarészt otthon írt demókból és riffekből építkezünk. Amikor elkészül az alapszerkezet, kiválasztunk egy témát, amely alapján megszületik a dalszöveg és a vokál. Természetesen a jammelés továbbra is jelen van: amikor összepróbáljuk ezeket a számkezdeményeket, mindig tovább bővülnek és színesednek, míg végül elérik a kész állapotot.
Miről szólnak dalaitok?
A dalszövegeink mindig egy alap témára épülnek, de mindenki máshogy értelmezheti őket. Nem szeretnénk senkitől elvenni ezt a szabadságot azzal, hogy kijelentjük: ‘ez a szám erről szól, és kész’. Ezért inkább csak a kezdőkoncepciót írjuk le, ami megindította a szövegírást: a Black Winter az ember és a természet viszonyából kibontakozó apokalipszis történet; a Cerberus az ókori görög mitológiát idézi; a Forsaken / Oblivion az élve eltemetés és az önizoláció élményét dolgozza fel; a Gospel of Past Reveries pedig a múlt és annak traumái köré épül.
A korábbi instrumentális hangsúly után megjelent a zenétekben az ének. Mi volt az a pont, amikor úgy éreztétek, hogy már „kell” a vokál?
Régebb óta szerettünk volna éneket a zenekarba, de nem találtuk meg a megfelelő személyt erre a pozícióra. Amikor Endre csatlakozott, a dolog természetesen adta magát: korábban egy helyen próbáltunk, és tudtuk, hogy gyakorolta az extrémebb vokálokat, amelyeket később a Black Winter során már alkalmazni is tudtunk a zenénkben.
Mennyire volt nehéz alkalmazkodni a vokálhoz az instrumentális játék után?
A számírás és a szerkezet más megközelítést igényelt, mint korábban, de úgy gondolom, ezen hamar túljutottunk, és gyorsan összeszoktunk. Mint említettem, már régebb óta ismerjük egymást, ami sokat könnyített ezen a folyamaton.
December 22-én jelent meg a legújabb kislemezetek Gospel of Past Reveries címmel. Nekem nagyon tetszett. Mit lehet tudni a kislemezről? Hogy készült? Milyen fogadtatása lett?
Köszönjük, örülünk, hogy tetszett! Ez a kislemez egy új fejezet a zenekar életében, hiszen végre teljes felállással dolgozhatunk. A borítót Lugosi István, alias Pszista készítette, akinek szabadkezet adtunk – számunkra roppant fontos az alkotói szabadság. A számokat külön-külön vettük fel a próbatermünkben, Matyi felügyelte a felvételeket, és később a mixelést is ő végezte. Örömmel tapasztaljuk, hogy az EP fogadtatása pozitív volt, mind online, mind élőben a koncerteken.
Mikorra várható tőletek egy teljes album az “új” felállásban?
Ezt egyelőre nehéz megmondani: tele vagyunk tervekkel és számkezdeményezésekkel, de a szabadidőnk korlátozott. Ennek ellenére szeretnénk mindent megvalósítani, és talán 2027 környékén reális egy teljes album megjelenése.
Mik a terveitek az idei évre nézve?
Szeretnénk egy videoklipet készíteni, valamint kiadni két singlet, amelyek a Vízöntő albumról kiragadott számok énekes változatai lesznek. Akik járnak a koncertjeinkre, már tudhatják, melyik két számról van szó. Ezen kívül a dalszerzéssel szeretnénk foglalkozni, persze mellette annyi koncertet adni, amennyit csak lehet.
Hogy álltok a koncertezéssel? Hol lehet elkapni Titeket a legközelebb?
Mióta van ének a zenekarban, felpörögtek az események koncertezés terén: egyre több helyről keresnek meg minket, és sikeres évet tudhatunk magunk mögött. Legközelebb Kecskeméten, a Kilele Music Caféban lehet elkapni minket az EndrE zenekar társaságában.
Milyen kihívásokkal találkoztatok/találkoztok a hazai underground szcénában?
Összességében pozitívak a tapasztalataink, de olykor mi is ütközünk nehézségekbe. A bonyodalmak nagyrésze általában a szervezésnél üt ki. Előfordult, hogy félre informáltak minket, vagy egy másik zenekar oldaláról teljes rádiócsend volt, ami a helyszínen rögtönzött tűzoltáshoz vezetett, de hála az égnek, nem ez az általános.
Még egyszer köszönöm, hogy elfogadtátok a felkérésemet az interjúra. Nagyon sok sikert kívánok nektek!
Mi is köszönjük a lehetőséget!
