Lelket melengető, kellemes kis „kecskebelezős blekk metal” a hanyatló nyugatról. Ismét egy sokkal több figyelmet érdemlő UG zenekarral sikerült egy jópofa kis csevegést megejteni. Nyugodt szívvel ajánljuk őket, és nem csak a kecskebelezős trve arcoknak 😉
(Géé & KáDé)
Kérlek, mutasd be a Maløk tagjait, és mondd el, hogy mióta játszotok együtt, mikor és hogyan alakult a zenekar.
Laci: A mostani felállás a következő: Selek Richárd – ének, Hökkön Attila – dob, Pápai Péter – basszer, Kovács Attila – gitár, Sinkovits László – gitár. Ebben a formában tavaly nyár óta nyomjuk, előtte voltak mozgolódások.
2020 nyarán összeültem Horváth Péter barátommal, akivel nagyon régen már zenéltünk együtt, hogy újra alkossunk valamit csak kedvtelésből. Rövidesen csatlakozott hozzánk Bella Kristóf dob szekcióba és Takács Márk a basszerra. Gyakorlatilag ekkora tehető a zenekar alakulása, ami 2020 augusztusa.
Nem is akartunk egyenlőre zenekar nevet, nem is gondoltuk, hogy annál több lesz, mint hogy zenélgetünk heti egyszer egy jót. Írtunk is jó pár számot, amikor felvetődött, hogy kellene az énekes posztra is valaki. Nagy nehezen rátaláltunk Ricsire, aki azóta is köpködi a mikrofont nálunk. Ezután egyre több barátunktól kaptunk visszajelzéseket, hogy jó lenne kezdeni ezzel valamit, mert érdemes ezt a zenét a nagyérdeműnek megmutatni. Ha jól emlékszem a nevünket 2021 őszén találtuk ki, ekkor lettünk zenekar, hogy úgy mondjam.
De a nagy lendületben 2022 tavaszán Kristóf úgy döntött, hogy elhagyja a bandát, helyére került Höki a dobszékre. Végre beindult a közös munka, amikor Márk is távozott nyáron tőlünk. Az első koncertünket egy vendéggel nyomtuk le basszer fronton (Macher Zoli – Devoid), mert akkor már Pubi (Kovács Attila) képbe került, de még nem tudta a számokat. Ezután koncerteztünk párat, és az EP is kijött év végén.
Tavaly tavasszal a második EP-t még Petivel vettük fel, de utána Ő sem látta a jövőjét a zenekarban, ismét üresedett egy hely, ezúttal gitár poszton. Ezt viszonylag könnyen megoldottuk, mert Pubi átment a basszusról a gitárra, így sokat nem kellett szenvedni a számok megtanulásával. Basszerra betoltuk Pápai Pétert (Petó) és azóta nyomjuk ebben a formációban.
Petó: Laci az iparosban megtalált atomnemjózanul azzal a kérdéssel, hogy szeretnék-e csatlakozni gitárosként, amire többször igennel feleltem. Mint másnap kiderült basszeros posztról volt szó. Mivel akkor már basszeroztam egy formációban így nem okozott nehézséget megtanulni a számokat. Lacit már régebbről ismertem, még a The Unknown Disorder-ben segített ki minket gitárosként többször is. Hökivel a fent említett bandában és a Singara zenekarban is együtt zenéltem még anno, a többieket is ismertem már valamennyire.
Ricsi: Igazából úgy tudnám megfogalmazni bekerülésem a zenekarba, hogy valamilyen szinten a véletlen műve, egy ismerősöm szólt az egyetemről, hogy a fodrásza énekest keres a metál zenekarába. (már ez a mondat is elég abszurdnak tűnt) Személy szerint nekem egy szóló projektem volt csak előtte, viszont 19 éves korom óta gyakorolgattam és gyártottam feldolgozásokat. Gondoltam miért is ne, aztán az akkori gitáros, Horváth Péter felkeresett, írtam dalszöveget egy meglévő demo-ra, felkiabáltam, majd összehoztunk egy személyes próbát is. Életem egyik legjobb random döntése volt.
Honnan a Maløk zenekar név?
Laci: A zenekar nevet, mint korábban említettem nem is erőltettük kezdetben. Tényleg az volt az alapötlet, hogy csak zenélünk, nem tartottuk fontosnak elsőre a nevet. Úgy voltunk vele, ha már nevet adsz a gyereknek, akkor azzal már komolyabban kell foglalkozni. De aztán csak eljött ennek is az ideje, mert már mindenki azt mondogatta mikor koncertezünk, mikor lesz album, meg ilyenek… Úgyhogy leültünk egyik próba közben, és elkezdtünk összerakni betűket, szavakat, nagy jelentést nem akartunk az egésznek. És egyszer csak a sok szójátékból kialakult a Maløk. Csak utólagos ráguglizás után szembesültünk, hogy norvégul metélőhagymát jelent elvileg. De ez még most sem bír jelentőséggel. Jól hangzik, mindenkinek tetszett, és ennyi. Annyit fontos megjegyezni, hogy az áthúzot „O” betű ennek értelmében nem „O” a névben, hanem „Ö”-ként ejtjük. Tehát itt nem csak a dizájn miatt van a logoban az áthúzás, hanem „Malök”-ként is kell ejteni.
Milyen stílusba sorolnátok a zenéteket?
Laci: Hát, ez nagyon jó kérdés… Alapötlet egy black metal szerű zene volt, de valahogy sosem jöttek ki úgy a számok, hogy teljesen az lenne. Mi death/black metalnak szoktuk aposztrofálni, mert abba sok mindent lehet magyarázni! Amúgy mindenki döntse el, biztos valami szakértő meg tudná mondani. Mi nem vagyunk azok, és különösebben nem is érdekel!
Petó: Részemről kecskebelezős blekk metál 
Ricsi: Igazából koncertek leírásaiban voltunk már mindenféle műfaj, Lacival egyetértek, hogy döntse el mindenki maga. Személyes kedvencemet egy követőnk adta: Skizofrén Metál
Attila: Én death metálnak mondanám black-es elemekkel.
Milyen nehézségekkel kellett szembenéznetek az induláskor?
Laci: Kezdetben nem voltak nehézségek. Szinte egyből tudtunk megfelelő próbatermet használni, legelőször a Beton-ban kezdtük, aztán betársultunk a Devoid zenekar próbatermébe, volt pénzünk zenecuccokra, stb. Szóval induláskor nem volt gond azt hiszem, inkább a tagcserék voltak izgi témák. Győrben nincsen sok zenész azt gondolom, aki ilyen zenével foglalkozik.
Ami szerintem a legnagyobb nehézség, és ezt mai napig tapasztaljuk, az a marketing. Nem vagyunk mi egy nagy tartalomgyártó zenekar. Ez egyrészt tudatos, mert hiszen miért kellene a metal zenét promózni, másrészt meg bénázás is, mert tudjuk, hogy manapság ez elengedhetetlen. Mindenki az alapján ítél meg egy zenekart, hogy mennyi követője van a platformokon. Az, hogy milyen zenét csinál kicsit háttérbe szorul. Ha nincs ismeretséged, nem is igazán tudsz érvényesülni. Nem állnak szóba veled koncert szervezők, más zenekarok, stb. A tucatnyi elküldött bemutatkozónkra egyetlen oldal szerkesztője válaszolt, a többiek még vissza sem böfögtek. Ezúton is köszönjük neki, és neked is, hogy megkerestél minket az interjú miatt! 
Attila: Én ugye később csatlakoztam a zenekarhoz, de akkor már egy jól működő gépezet volt. A későbbi tagváltást is jól lekezelte a zenekar és nem okozott fennakadást, szóval ilyen szempontból szerintem rugalmasan tudjuk kezelni a változásokat.
Milyen hatások formálták a zenéteket? A tagok korábban zenéltek már hasonló stílusú zenekarban?
Laci: Konkrétan nem tudnék erre válaszolni. Nyilván hatással vannak az általunk hallgatott zenék, de nem tudnék mondani egy olyan zenekart sem, ami miatt mondjuk megírtunk volna egy dalt. Én személy szerint inkább a black metal vonalat szeretem, a többiek szoktak is baszogatni, mert nem akarok hörgős témákat az énekben, legyen károgás folyton.
Korábban nem zenélt ilyen stílusban, ha jól tudom senki közülünk, én is anno 2010-ig egy metalcore zenekarban nyomtam, volt tíz év kihagyás, azalatt meg javarészt átalakult a zenei stílusom.
Ricsi: Zenekarban nem tevékenykedtem a Maløk előtt, csak egyedül, személy szerint deathcore/blackened deathcore illetve metalcore/hardcore muzsikákat hallgattam és hallgatok, Laci rendületlenül igyekszik finomítani az ízlésemen. (Kocsimban általában “Mi ez a szar” elszólással fejezi ezt ki 
)
Attila: Én ezelőtt egy nagyon eltérő stílusú pop-punk zenekarban gitároztam. (elég széles spektrumon mozgok zenében) Szóval hasonló stílusban még nem zenéltem, de mindig is akartam valamilyen metál zenekarban zenélni és amikor megtudtam Horváth Pétertől az előző gitárostól, hogy basszerost keresnek, tudtam, hogy itt a belépőm a metál zenébe és azonnal igent mondtam. A későbbi tagcserének köszönhetően lettem gitáros.
Hogyan születnek nálatok a dalok? Közös próbákon, vagy inkább otthoni ötletekből építkeztek?
Laci: Ez is változó. Kezdetben inkább a teremben pakoltuk össze az ötleteinket, mostanában inkább otthon születnek a számok, és a próbateremben alakítjuk a végleges formájára. Ami viszont a kezdetektől megvolt, hogy minden zeneileg majdnem kész dalt feldemoztunk, és úgy íródott rá az ének. Ez számomra új ötlet volt, amikor régen zenéltem, még nem volt házi stúdió. Volt, hogy a próbaterembe fellógattunk egy mikrofont, és úgy vettük fel a demokat. Manapság ez sokkal könnyebb. Gyakorlatilag kész számokat lehet gyártani otthon, és ez könnyebbé teszi a próbatermi munkát.
Ricsi: Covid alatt vicces volt, én Zalából származom alapjáraton, vissza kellett költöznöm a családhoz egy időre. A srácok elküldték az összerakott számot, én pedig írtam rá dalszöveget, felhörögtem, aztán visszaküldtem nekik, majd mindenki leírta a véleményét, finomítottam rajta és akkor újra az egész. Hát igen, élőben ez mérföldekkel egyszerűbb.
Attila: Én inkább az otthoni alkotást részesítem előnyben, ahol senki sem zavar, és nyugodt környezetben teljesen átadhatom magam a zenének. Amikor a zenekarba érkeztem már volt dal ötletem, demók felvéve, amit a zenekar is pozitívan fogadott, és „Maløkösíteni” is tudtuk a próbateremben. Tehát a próbákon való alkotás is fontos, de csak úgy, ha már van egy alap ötleted.
Mik a dalaitok fő témái?
Laci: Nem tudom, úgysem érteni a szövegeket! Richárd?
Ricsi: Összefoglalva a főbb témáink közé sorolható a hamis bálványimádat, a jelenlegi társadalmi problémákból és különbségekből eredő szorongás, a reményvesztettség és depresszió leküzdése és az ebből kivezető út bemutatása. Az egyént miképp formálja a rengeteg negatív behatás, mi zajlik le benne eközben, mi vezet el önmagunk megtalálásához. Természetesen mindezt sötét és olykor sátáni szimbólumokkal és metaforákkal spékelem meg, hisz mégiscsak metál
Ja és amúgy az új CD borítóján belül megtalálhatóak a konkrét dalszövegek, mivel valóban senki nem érti a szövegeket, itt az alkalom elolvasni!
Attila: Nem tudom, én csak gitározom…
Idén jelent meg a Through The Eyes of Blasphemy EP-tek. Hogyan jött létre ez az album? Miben különbözik az előző anyagaitokhoz képest?
Laci: Mindenképpen el akartunk rugaszkodni az eddig kiadott anyagoktól olyan formában, hogy több számot, és egy introt is szerettünk volna kiadni. Adott volt, hogy a repertoárunkból ez a négy szám nem lett még felvéve, pl. a False God a zenekar legelső track-je amit anno megírtunk. Ezzel a kislemezzel indítottuk el az Artisjus bejelentésünket (eddig nem foglalkoztunk ezzel sem), illetve ezt az anyagot szerettük volna megjeleníteni fizikai CD formátumban is.
Stúdióban rögzítettetek mindent?
Laci: Nem. Egy barátunk (Micskó Tibor – Phrenesis) segítségével vettük fel házi stúdió jelleggel. Az előző EP-t is vele vettük fel, és amennyire lehet, elégedettek voltunk már azzal is. Annyi különbséggel, hogy most a master-elést is Ő csinálta, és a végeredmény a hallható kislemez lett! Lehet, hogy ez kicsinyesség, vagy nem tudom minek hívjam, de még nem érezzük magunkat studió zenekarnak, ha lehet ezt így mondani. Ezért is írtam előzőleg, hogy amennyire lehet, meg vagyunk elégedve a végeredménnyel. Tisztában vagyunk vele, hogy lehetne jobb is, de ez így underground feeling. Mi még az a DIY zenekar vagyunk, akik magunk gyártatjuk a pólót, a merch-et, a zenekari hátteret, stb.
Milyen a fogadtatása az albumnak?
Laci: Egyenlőre csak pozitív véleményt kaptunk mindenkitől. Több hozzászólást kaptunk, hogy a borító alapján más zenét képzelnek el, de ezt is elfogadjuk. Többen már egy nagylemez megjelenését várják. Azt még várhatják… Ha lehet írni, (max. kitörlöd, ha nem) a Fémforgács oldalon a Hangpróba rovatban is megjelent a kislemez, ott is elég jó pontozást értünk el, és alapvetően jó hozzászólásokat kaptunk. Ezúton is köszönjük a megjelenést és a meghallgatásokat!
A hazai vagy a külföldi hallgatók vannak többen?
Laci: Szerintem inkább a hazai piacon forgunk javarészt. Visszautalnék az előző soraimra, a marketinget jobban fel kellene pörgetnünk ahhoz, hogy több külföldi eléréseink is legyenek.
Hogy álltok a koncertezéssel? Hol lehet látni titeket a legközelebb? Mik a terveitek a jövőre nézve?
Laci: A koncertezés is egy jó kérdés. Vannak terveink a tavaszra nézve, de viszonylag nehéz összehozni fellépéseket. Kapcsolatban vagyunk jó pár hasonszőrű zenekarral, de mindig nehézkes összeegyeztetni, hogy mindenkinek jó legyen. Már nem vagyunk fiatal fősulisok, hogy mindenki ráér, számolni kell a család, és a munkahely tényezőivel.
Tervezünk egy tavaszi koncertet Győrben, egyeztetés alatt van egy márciusi fővárosi buli, és szeretnénk jövőre eljutni végre az ország keleti részébe is!
Milyen élmény volt bekerülni a Wacken Metal Hungary döntőjébe?
Laci: Először fel sem fogtuk nagyon. Elég erős volt a mezőny, nem gondoltuk, hogy sok esélyünk van velük szemben. Amikor megjött az e-mail, természetesen nagyon örültünk neki, és tényleg komolyan elkezdtünk felkészülni. Volt egy plusz tétje a próbáknak, jó érzés volt. És az is nagyszerű, hogy benne voltunk az első négy zenekarba, azt tényleg nem gondoltuk volna, hogy említik a zenekar nevét az eredményhirdetésen. Valószínűleg jövőre is megpróbáljuk, mert tényleg pozitív élmény volt minden része.
Petó: Hatalmas élmény volt részemről, talán ez volt a második alkalom, hogy ilyen nagy színpadon ennyi ember előtt zenélhettem. Mint kiderült a szemüveg nem annyira nyerő a színpadon, így összetörtem és levizeltem koncert után 😉
Ricsi: Csatlakoznék a többiekhez, óriási volt, én is akkor zenéltem először ekkora színpadon, számomra ez egy mérföldkő, hogy eddig eljuthattunk. Egy gyerekkori bakancslistás dolog volt ez nekem és mindig is nagy álmom volt nagyszínpadon fellépni.
Attila: A Wacken Metal Battle jelentkezés én úgy emlékszem csak poénból indult, hogy úgysem lesz belőle semmi. Aztán meglepetésként ért amikor közölték, hogy Június 1. Budapest Barba Negra. Mindenképpen pozitív élmény volt egy ilyen helyen fellépni és megtapasztalni, hogy milyen a nagy fesztiválok tempója, hiszen az átcuccolásnál nem sok idő állt rendelkezésre és a set hossza is rövid volt. Az, hogy valaha a Barba Negrában lépünk fel, pedig csak egy távoli álom. Az első 4-be jutás pedig motivációt adott, hogy még jobban csináljuk amit csinálunk.
Hogy látjátok most a hazai underground metál szcénát? Tartjátok a kapcsolatot más zenekarokkal?
Laci: Amint már említettem, nem egyszerű ez a téma. Alapvetően szerintem kevés a koncertekre eljáró közönség. Látod a mainstream zenekarok túlárazott jegyáras koncertjeit, ami teltházas, de egy underground bulira töredék áron sem mennek el emberek. Lehet nincs is rá igény pont ezek miatt, vagy nem tudom. Amúgy sem játszunk olyan zenét, ami feltétlenül mindenkinek tetszik, de számos zenekarral játszottunk már, akik sokkal régebb óta nyomják, akár jobban is mint mi, de az sem mindig mozgatja meg a nézőket. Mondhatnám, hogy haldoklik az UG, de mi kitartunk. Örülünk, ha tudunk menni koncertezni, még jobban örülünk, ha tetszik is valakinek az, amit csinálunk. Nyilván az underground nem is azért létezik, mint fogalom, hogy tömegek jelenjenek meg, de az, hogy zenekarok egymásnak játszanak, az nem mindig inspiráló.
Természetesen tartjuk a kapcsolatot más zenekarokkal, máshogy nem is lehetne ezt csinálni. Próbálunk szervezni egymásnak bulikat, támogatjuk egymást, ahogy lehet.
Petó: Életkoromból adódóan a győri rockkocsmákban nevelkedtem fel, így végigkövettem a kétezres évek elejétől mostanáig a győri metáléletét és szomorúan tapasztaltam, hogy mennyire visszaszorult a metál minden téren. Már nincs annyi hely, így koncert lehetőség is kevesebb van, illetve én azt vettem észre, hogy a fiatalabb generációknak már nem sokat jelent a metál életérzés. Valószínűleg az internet elterjedése is közrejátszott abban, hogy manapság már túl sok inger éri az embereket. Ha egy zenekar nincs online jelen és a régimódi sémákat követve próbálja megismertetni a zenéjét a közönséggel az nem fog működni.
Néha olyan érzésem van, hogy több zenekar van mint közönség, ami Pesten biztos nem igaz, de vidéken sokszor egymásnak játszanak a zenekarok főleg az underground közegben. Illetve könnyebb lett szerintem a zenélés is, több a lehetőség, mint anno. Pl youtube-ról simán meg lehet tanulni gitározni, illetve már egy alap hangkártyával bárki készíthet otthon relatív jó minőségű hanganyagot amit egy kattintással megoszthat a világgal. Személyes véleményem, hogy a fentiek miatt ha tetszik, ha nem van egy fajta rivalizálás az UG-ben a bandák között a közönség figyelméért, amin nem segít, hogy a régi “dinó” bandák sem akarnak teret engedni a feltörekvő tehetségeknek, valamint az a korosztály, aki ebben szocializálódott nem mindig nyitott az újdonságra.
Attila: Szerintem mindannyiunknak olyan a haveri/baráti köre, hogy zenészek veszik körbe. Így -legalábbis Győrben és környékén- ismer mindenki mindenkit zenekar szinten. A hazai underground-ot én úgy látom nem éppen a virágkorát éli. Emlékszem, amikor mi voltunk “tinik” (kb 2000-es évek közepe- vége) Győrben rengeteg metál buli volt. Hajón; Red Rocketben; Romerben, és mindig ment a mosh-pit a tömegben. Ma ez elképzelhetetlen egy underground metál bulin. Én örülök ha zenélhetek és felléphetek, még ha azt kevés ember is hallgatja.
Melyik dalt ajánlanátok annak, aki meg akar ismerni titeket?
Laci: Jó kérdés! Mondjuk mindet! A mostani kislemez talán tényleg azért jó, mert benne van a múlt, és a jelen is. A Blinded és a False God régebbi számok, a Torment és a Blasphemous pedig idei szerzemények. Szeretnénk egy videoklipet a jövő év első felében megjelentetni, az is ezek közül lesz természetesen.
De ugyanúgy az Unholy King-et is ajánlanám, mert abban is benne van minden, amit a Maløk-ről tudni kell!
Ricsi: False God és Torment a favorit nekem, ezeket ajánlanám.
Attila: Nekem az Unholy King és a Torment a kedvencem.
Köszönöm az időtöket. Örülök, hogy jobban megismerhettünk titeket. További nagyon sok sikert és kitartást kívánunk.
Laci: Nagyon szívesen! Örülünk, hogy vannak még ilyen platformok, ahol a hozzánk hasonló zenekarok bemutatkozhatnak! Köszönjük a megkeresést, és minden jót kívánunk! Remélem mielőbb találkozhatunk valamelyik koncertünkön!
Köszönjük a lehetőséget!