Aki underground metal körökben mozog az biztosan találkozott már Márkó Zoltán nevével. Több eltérő műfajú projekten dolgozik jelenleg és komoly zenekari múlttal is büszkélkedhet. Engem az a megtiszteltetés ért, hogy Ő talált rám és lehetőséget kaptam egy közös Split album erejéig együtt dolgozni vele. Egy hihetetlenül kreatív, tehetséges és segítőkész zenészt ismerhettem meg.
(Géé)
Köszöntelek nálunk Zoli! Nagy öröm számunkra, hogy időt szakítottál ránk és az olvasókra.
Üdvözlök minden olvasót és nagyon köszönöm, hogy elsők között lehetek az induló webzinetekben.
Mikor fogtál először hangszert a kezedbe? Milyen hangszer volt ez és mi volt az első dallam amit megakartál tanulni? Könnyen ráéreztél?
1988 őszén kezdtem el komolyan gitározni, vagyis akkor vettem meg első hangszeremet 3580 Ft-ért. Egy Musima De Luxe NDK-s elektromos gitárt. Akkor nem volt ilyen nagy választék mint most. Először csak hangokat pengettem majd elkezdtem akkordozni.
Az első dal vagy dallam az a „Felkelő nap háza” volt és a „Börtön ablakában” (az Auróra verzió). Aztán jött a „Sodom–Bombenhagel” és sorba a többi egyszerű metal dal. Az, hogy könnyen ráéreztem-e nem biztos. Annyira már nem emlékszem, hogy erre tudjam a pontos választ, de egy biztos, nem adtam fel (Hahahahaha).
Neked azért elég szép zenekari múltad van és több projektben is részt vettél. Mikor kezdtél el először zenekarban játszani? Milyen nehézségekkel kellett akkor megküzdenetek?
Ahogy meglett az első hangszerem rögtön alapítottunk egy 2 tagú, majd később 3 tagra bővülő punk zenekart. Saját dalokat, ETA, Sodom, Auróra feldolgozásokat játszottunk, ez 1988-89 táján volt (még kazettán van egy-két felvételem is). A garázsunkban próbáltunk a szomszédok nagy örömére (Hahahaha). Viszont koncerteken nagyon sokan voltak. Még akkor is össze jött minimum 60 fő ha csak két zenekar játszott, de volt olyan fesztivál 1989 karácsonya körül ahol 316 fizető vendég volt, persze itt több együttes lépett fel. Természetesen a cuccaink a hangszerek hagytak bőven kívánni valót, de a lelkesedésünket ez nem zavarta. A művelődési házak adtak fellépési lehetőségeket, majd a kisebb kocsmák ,rock klubok is be jöttek a képbe. Sőt, amikor leszereltem a katonaságból rögtön meg lettek az új zenekari tagok és beindult a Detox. Igazából a próbatermek adták a nehézségeket, de megoldottuk. A zenekari tag keresése sem okozott gondot. Most sokkal több problémával szembesülök mint akkor.
Mesélj kicsit az első fellépésedről. Hogyan élted meg? Jól sült el vagy voltak bakik?
Az első koncertünk ha jól emlékszem akkor az iregszemcsei művelődési házban volt, úgy 1989-ben. Arra határozottan emlékszem, hogy remegett a lábam meg a kezem is, volt bennem lámpaláz bőven, viszont ennek ellenére elég jól sikerült. Volt egy szőnyeg leterítve a színpadra ami talán évek óta nem volt kirázva. A lelkes közönségünk azt kezdte el csapkodni és olyan füstgépünk lett, hogy ilyet még nem láttál. Igaz, majd megfulladtunk a porban, de óriási volt (hahahaha).
Mikor kezdtél a súlyosabb zene felé kacsingatni? Könnyen találtál partnert akivel kipróbálhattátok magatokat egy keményebb műfajban?
Mint az előző kérdésre írtam, Misi barátommal rögtön elkezdtünk zenélni ahogy meg lett a gitárom. Ő dobolt én gitároztam és „énekeltem”, majd egy basszusgitárossal kiegészülve összejött a punk zenekar egy kis thrash beütéssel. Én nagyon szerettem a thrasht már előtte is, de arra nem voltunk képesek az akkori tudásunk miatt, így maradt a punk. Aztán jött a heavy metal. A súlyosabb zenét, ha a black, death metalra gondolsz azt csak nem régen kezdtem el zenekari szinten művelni, dalokat írni. Én nem szeretek annyira leragadni egy adott zenei stílusnál. Játszottam már punk, heavy metal, blues, hard rock zenekarokban is.
Hogy jött az elhatározás, hogy egyedül is belevágj a zenekészítésbe? Adott volt a technikai háttér?
A társak hiánya okozta sajnos vagy talán annyira nem sajnos ezt, hogy egyedül kezdjek el zenét írni. A technikai hátteret fokozatosan alakítottam ki. Kipróbáltam csomó hangkártyát, fejlesztettem a számítógépet. Arra törekedtem, hogy hangzásban a nekem tetszőt megtaláljam. Nem volt egyszerű. Hatalmas a választék és szinte csak pénz kérdése, hogy minőségi cuccot vegyél.
Egyből a black volt a cél?
Igen. Az egyszemélyes zenélést első sorban a black metal miatt kezdtem el. Bár azt tegyük hozzá, hogy nálam a black metal a Bathory, Tormentor, Immortal és ennek a zenének az ősatyja, a mindenható VENOM.
Milyen folyamatai vannak a dalaid elkészülésének? Gyűjtöd a témákat és egyszer majd összeállnak a dolgok, vagy ha elkezdesz egy dalt akkor végig is csinálod?
Először egy riff születik meg amiből szépen lassan kialakul maga a dal és sokat impróvizálok, főleg a szólóknál. Van amikor évek múlva veszek elő egy riffet mert az pont oda illik. Van amikor egyből megszületik a dal, vagyis teljesen végig viszem a vonalat. Erre nálam nincs szabály, se bevált formula.
Szoktál új zenekészítő eszközökkel kísérletezni vagy megvan tuti recept és csak alkotni kell? Meg vagy elégedve a hangzásoddal?
Ha arra gondolsz, hogy a DAW-ot szoktam-e cserélni akkor a válaszom nem. Inkább a frissítéseket, az újabb verziókat szoktam kipróbálni és használni, de más szoftvert nem keresek. Vagyis meg van a tuti recept. A hangzással lényegesen elégedett vagyok, nyilván stílusban eltérő alkotáskor azért próbálok más hangzást alkalmazni, nem szeretném ha azt mondanák, hogy minden album egyformán szól. Én nem használok szoftveres gitár programot, legalábbis nem a gépen. Egy Line 6 Helix Rack-el játszom fel a gitárokat, a basszust is bele értve. Természetesen a Line6 újabb verziójára szoktam fríssiteni. Ezzel újabb hangzásokhoz is hozzájutok és így gyakran találok jobban megszólaló torzítókat, erősítő szimulációkat.
Mennyi időt tudsz ráfordítani az alkotásra és a promózásra?
Maga az alkotás időtartama változó, van amikor pár hónap alatt összeáll a lemez, de van amikor egy év is kell. A promóció más kérdés. Nem nagyon szeretem azt csinálni, rengeteg felesleges idő és legtöbbször válasz sem érkezik. Ami azért elveszi a kedvem. Nem az kell, hogy tetszen neki, de legalább válaszra méltatna.
Központi témái a dalaidnak a vallás. Te is úgy gondolod, hogy a black enélkül nem black?
Természetesen a black metal a vallás témáján kívül is létezik. Nálam így alakult, az én fejemben a sátánizmus, a pogányság, a vámpírizmus szorosan hozzá tartozik a black metal-hoz. Persze ez nem törvényszerű dolog. Ha valakinek sajátos szövegvilága van hozzá az is jó, legalább nem klisés (Hahaha) mint az enyém.
Mi a véleményed a mostani zenei felhozatalról és azzal, hogy pár kattintással bárki zenéjét bárhol eltudod érni? Hiányzik a régi kazettamásolós korszak?
Iszonyat sok zene van. Rengeteg csatornán hozzá lehet jutni, megvenni vagy csak akár meghallgatni. Bár én azt veszem észre, hogy nálunk az igazi fanatikusok akik CD-n, vinylen, vagy kazettán megvásárolják a zenét egyre kevesebben vannak. Hiányzik a kazettamásolás, a csere-bere. Annak volt bája amikor vártad, hogy megérkezzen a zene és meghallgasd. Most szó szerint odateszik eléd.
Mi a helyzet most? Dolgozol több projekten is. Mikor hallhatunk új Márkó Zoli tekerést?
Hamarosan elkészül az új Haatan album. Az ének felvételei zajlanak éppen. A tervezett megjelenés idén ősszel lesz. Van egy meglepetés is. Most nem én fogok énekelni hanem egy fiatal, tehetséges fiatalember. Az új Urachel-en is elkezdtem dolgozni, bár ez még elég kezdetleges állapotban van. A Haatan felvételekor készült egy szám ami sehova nem fért be, elég brutális lett. Lehet, hogy egy külön projektként EP formájában fog megjeleni. Szóval nem unatkozom.
Mit tanácsolnál annak akinek van egy gitárja, számítógépe és persze elhatározása, hogy belevágjon egy one-man projektbe?
Nagyon fontos, hogy meglegyen benne az akarat és a kitartás, mint például benned Géé, aki nem használ drága cuccokat és mégis nagyon klassz dalokat, albumokat készít. Az hogy ki milyen hangszert, effektet, számítógépet és hangkártyát használ nyilván a pénztárcája dönti el. A legfontosabb, hogy legyen egy külső fül aki segít a hangzás terén és ismeri azt a stílust amiben mozog az előadó.
Elégedett vagy azzal amit letettél az asztalra? Vágytál valaha világhírnévre?
Természetesen nagyon örülök annak, hogy idáig eljutottam és persze még többre vágyok. Szerintem aki ezen a szinten mozog soha nem lehet elégedett és nem dőlhet hátra, hisz mindig jönnek újabb, tehetségesebb zenekarok, zenészek. A hírnév meg nem számít. Ha van olyan ember akinek tetszik amit csinálok és még többen lesznek annak örülök. Összefoglalva, még szeretnék letenni az asztalra jó pár lemezt és mindig jobbat mint amilyen az előző volt.
Melyik dalodra vagy a legbüszkébb? Írj kérlek pár sort a körülményeiről és az akkori állapotodról ami segített megalkotni. Tudod jellemezni egy szóval azt az állapotot?
Nagyon nehéz választanom hisz szinte mindegyikkel elégedett vagyok, de a legbüszkébb a „Burial at the Sea” dalra vagyok ami a BÁL-lal kiadott közös EP-n jelent meg. Egy több mint 11 perces dal. Ami kivételesen nem egy sátánista, vallás ellenes dal lett. A tengeren meghalt tengerész sorsát és annak temetését meséli el a dal. Erre dalra az „Iron Maiden – Rime of the ancient mariner„ dala adta az ötletet és érezteti annak hatását, csak olyan black metalosan. Egy fennkölt állapotba kerülök amikor hallgatom ezt a dalt. A remény, az elmúlás és felszabadultság mind – mind érezteti magát a zenében és a szövegben egyaránt.
Köszönjük ezeket a részletes és tartalmas válaszokat. Sok sikert kívánunk a továbbiakhoz. Várunk vissza 😉
Köszönöm még egyszer a felkérést, nagyon klassz volt válaszolni a kérdésekre. Sok sikert kívánok nektek a zene és az írás terén is. Sziasztok.
