English below
Sziasztok kedves olvasók! A következő interjúban egy kicsit megismerhetitek a mexikói Nostalghia zenekart. Aki személyes véleményem szerint rendkívül jól kidolgozott atmoszférikus poszt-black metalt játszik. Köszönöm Alex az interjút, nagyra értékelem. Jó szórakozást.
(Totyi)
Szia Alex. Vágjunk is a közepébe. Mikor vettél először hangszert a kezedbe?
Ez körülbelül 14 éves koromban történt. Néhány évnyi ceruzával való dobolás után végre lett egy saját dobfelszerelésem.
Mi inspirált arra, hogy elindítsd a Nostalghia projektet, és miért választottad az atmoszférikus / post-black metalt stílusodnak?
Több inspiráció is volt, de a legnyilvánvalóbb Andrej Tarkovszkij Nostalghia című filmje. Az első lemezem borítójához még az egyik polaroid fotóját is felhasználtam! Abban az időben már majdnem két éve Mexikóvárosban éltem, és nagyon nosztalgiáztam a szülővárosom után. Úgy gondoltam, ezek a légies, dallamos megközelítések a metálban tökéletesen át tudják adni ezeket az érzelmeket.
Volt más projekted a Nostalghia előtt?
Igen, de egyik sem metál volt. Nem is gondoltam, hogy más is hallgatná őket rajtam kívül, és igazából a Nostalghiaval is így indult. Ezek mind kísérletek voltak különböző zeneszerzési és produceri megközelítésekkel. A különbség az, hogy a Nostalghia váratlanul népszerű lett – legalábbis relatívan – így úgy döntöttem, hogy erre összpontosítok, és folytatom az ötlet kibontását.
A borító és a romantikus festmények szorosan kapcsolódnak a zenédhez. Miért ilyen fontos számodra ez a vizuális világ?
Nagyon fontos számomra, mert a festmények általában az első dolog, amivel az emberek találkoznak a Nostalghia kapcsán. Mielőtt meghallgatnák a zenét, szeretném, ha már átvennék a hangulatot. A borítók mindig előbb megvannak, gyakran olyan alkotások, amiket már régóta szeretek, és egyszerűen úgy döntök: „írok nekik egy albumot” – ha érted, mire gondolok. Számomra elengedhetetlen, hogy a művészet és a zene tökéletesen passzoljon egymáshoz, és hogy képes legyek a képek által vezettetni magam.
Mi inspirál téged leginkább? Gondolok itt például költészetre, festészetre, videojátékokra, stb.
Ez sok minden kombinációja. A Nostalghia esetében inspirált a zene (nyilvánvalóan), de a festészet is – ez tükröződik a borítókon; a költészet, amely több dalszövegben is megjelenik, néhány egyenesen a 19. századból vett versek; videojátékok, mint a Silent Hill és a Dark Souls; és a film, ahogy már említettem Tarkovszkij kapcsán, de más rendezők, mint Ingmar Bergman és David Lynch is nagy hatással voltak rám.
Honnan jött az ötlet, hogy a jazzt ötvözd az atmoszférikus black metallal?
Alapvetően jazz-zenész vagyok, és szinte mindent, amit a zenéről tudok, a jazz hagyományból szereztem, így ezek a jazzes elemek teljesen természetesen jöttek. Volt egy időszak, amikor visszafogottabban bántam ezekkel a hatásokkal, de idővel rájöttem, hogy az extrém metal és a jazz szókészlete valójában jól megfér egymás mellett. Ha úgy tűnik, hogy a Nostalghia zenéje az utóbbi időben progresszívebb lett, az csak azért van, mert egyre magabiztosabb vagyok ebben a műfajokat összemosó megközelítésben.
Rövid idő alatt rengeteg albumot adtál ki. Hogyan tudsz ilyen intenzív alkotói tempót tartani?
Ez az egész a fegyelemről szól. Már ismerem a saját munkafolyamatom, ami azt jelenti, hogy előre meg tudom tervezni az időbeosztásom és a megjelenési dátumokat, ha minden nap dolgozom az albumokon. Általában csak körülbelül három hónap kell egy album teljes elkészítéséhez, így évente akár három albumot is ki tudok adni. A gond az, hogy évek után ez kicsit kiégetett. Ezért 2025-ben csak egy teljes hosszúságú megjelenés lesz – de ez rendben van. A pihenés tisztábbá és mélyebbé tette az ötleteket.
Hogyan látod a mexikói és latin-amerikai atmoszférikus black metal színteret?
Őszintén szólva nem hallgatok túl sok atmoszférikus black metalt, és különösebben nem is figyeltem a mexikói vagy latin-amerikai színtérre. Amit viszont észrevettem, hogy az országomban nincs túl sok atmoblack zenekar, a legtöbb inkább a hagyományosabb, nyersebb hangzásra épít.
Sok hallgató szerint a zenéd álomszerű, melankolikus és kísérletező egyszerre. Mennyire fontos számodra a visszajelzés? Érdekel, hogy mások mit gondolnak a zenédről?
Elsősorban magamnak készítem az albumokat, és sokszor hallgatom is őket. A fő célom mindig is az volt, hogy olyan zenét hozzak létre, amit szeretek hallgatni. Igyekszem nem túl sokat foglalkozni azzal, milyen fogadtatást kap, mert tudom, hogy van, akinek egyszerűen más az ízlése. A Nostalghia avantgárd, eklektikus és összetett megközelítése valószínűleg nem mindenkinek szól, és ez teljesen rendben van. De egy bizonyos szintig igenis számít, hogyan fogadják, ha az segít másoknak gyógyulni, megértve lenni, vagy új nézőpontot találni. Nagyon felemelő érzés, amikor idegenek írnak, hogy mennyire fontossá vált számukra a zeném, vagy hogy a nehéz időkben az albumaimhoz fordulnak. Fontos számomra, hogy a műveimmel inspirálni tudjak másokat.
Hihetetlenül termékeny vagy. Várhatunk a jövőben is ennyi nagyszerű albumot? Mik a terveid?
Ahogy említettem, 2025-ben pihenőt tartok, mert kiégtem. Kilenc album három év alatt még nekem is sok volt. Szóval idén csak egy megjelenést várhattok: a Void Ecstasy-t, ami talán a legmerészebb, legkísérletezőbb munkám lesz. A jövőben évi két albumot tervezek kiadni – ez tűnik az ideális mennyiségnek.
Melyik saját kiadványod a kedvenced? Melyik áll legközelebb a szívedhez?
A kedvenc kiadványom általában az utolsó, amit kiadtam, így most a Nepenthe. Talán a Void Ecstasy átveszi majd a helyét, ha megjelenik. Ami a második kérdést illeti: valószínűleg The Last Path. Ezt az albumot akkor sikerült befejeznem, amikor a depresszió teljesen maga alá gyűrt, és maga a tény, hogy elkészült, egyfajta csoda. Tele van szorongással, de ugyanakkor rengeteg szépség és remény is van benne: az a részem, amelyik élni akart, és tovább tapasztalni az élet csodáit.
Köszönjük, hogy időt szakított ránk. További sikereket kívánunk!
English:
Hello dear readers! In the following interview you can get to know the Mexican-based band Nostalghia a little. Who in my personal opinion plays extremely well-crafted Atmospheric Post-Black Metal. Thank you Alex for the interview. I appreciate it. Enjoy.
Hi Alex. Let’s get straight to the point. When did you first pick up an instrument?
It happened when I was about 14 years old. I got my own drumset after several years of banging pencils on a case.
What inspired you to start the Nostalghia project, and why did you choose atmospheric / post-black metal as your style?
There were several inspirations, but the most obvious is the film Nostalghia by Andrei Tarkovsky. I even used one of his polaroids as the album cover for my debut record! At the time, it had been almost two years since I’d moved to Mexico City and I was feeling really nostalgic about my hometown. I thought these kind of ethereal, melodic approaches to metal music did the job just right at conveying these emotions.
Did you have any other projects before Nostalghia?
Yes, several, all of them non-metal. I never expected anyone else to listen to them but me, and it was actually the same with Nostalghia. They were all just a way for me to experiment with different approaches to composition and production. The difference is Nostalghia got unexpectedly popular, in relative terms at least, so I decided to focus and continue working on this idea.
The cover art and romantic painting are closely tied to your music. Why is this visual world so important to you?
It’s very important to me because the paintings are usually the first thing a person knows about Nostalghia. Before they get the chance to listen to the music, I want to guide them through a mood. The album covers always come first, as they’re frequently pieces that I already love and I simply decide to write an album for them, if that makes sense. It’s essential for me to make the art and the music a perfect match, and let myself be guided by the images.
What inspires you the most? I mean things like poetry, painting, video games, etc.
It’s a combination of many things. For Nostalghia, I’ve been influenced by music (obviously); but also painting, as reflected in the album covers; poetry, as shown in several song lyrics, some of them which are literal poems from the 19th century; video games such as Silent Hill and Dark Souls; and film, like I’ve said before regarding Andrei Tarkovsky, but other directors such as Ingmar Bergman and David Lynch have also been of inspiration.
How did the idea come about to combine jazz with atmospheric black metal?
I am mainly a jazz musician, and mostly everything I know about music comes from the jazz tradition, so all of those jazzy elements just seemed to come naturally. There was a time in which I was feeling a bit more restrained with these influences, but in time I realised that extreme metal and jazz vocabulary may actually go quite well together. If the music in Nostalghia appears to become more progressive recently, it’s simply because I’m becoming more confident in the potential of this genre-bending approach.
You’ve released many albums in a short period of time. How do you manage to maintain such an intense creative pace?
It’s all about discipline. I already know my work flow, which means I can plan my schedule and release dates quite ahead of time, provided I work on the albums every day. It usually takes me only about three months to work on an album from start to finish, so that’s enough time for me to publish three albums a year. The issue is, after doing this for several years, I’ve been feeling burnt out. That’s the reason there will be only one full-length release for 2025, but that’s okay. Resting has made the ideas clearer and deeper.
How do you see the Mexican and Latin American atmospheric black metal scene?
Honestly, I don’t listen to a lot of atmospheric black metal myself, and I haven’t really paid attention to the scene in Mexico or Latin America. What I have noticed, though, is that there aren’t really many atmoblack bands in my country. A lot of it is dedicated to a more traditional, raw sound.
Many listeners point out that your music is dreamy, melancholic, and experimental at the same time. How important is feedback to you? Do you care about what others think of your music?
I mainly work on my albums for myself, and I listen to some of them all the time. My main goal has always been to create the music that I love to listen to. I try not to care too much about the reception my music gets because I know some of the people who come across my music might simply have a different taste. The avant-garde, eclectic and complex approach of Nostalghia is probably not for everyone, and that’s alright. But I do care about the way my music is received to the extent that it may help other people heal, be understood and have a different perspective. It’s very rewarding when I get messages from strangers saying how important my music has become to them, or how they turn to my albums during difficult times. It is important for me to be able to inspire others with my creations.
You’ve shown incredible productivity. Can we expect the same amount of great albums in the future? What are your plans?
Like I’ve said, I decided to take a break in 2025 due to feeling burnt out. Nine albums in three years was a lot, even for me. So this year you may expect only one release: Void Ecstasy, perhaps the most adventurous, experimental of my records. In the future, I’m planning on releasing two albums per year. That seems like the sweet spot.
Which one of your own releases is your favorite? Which album is the closest to your heart?
My favourite release is usually the last one I’ve published, so for now it’s Nepenthe. Maybe Void Ecstasy will take the spot when it’s out. Regarding the second question, that might be The Last Path. It’s an album that I somehow managed to complete when I was being crushed by depression, and it’s a miracle it even exists. You can hear a lot of anguish in it, but also plenty of beauty and hope: the part of me that wanted to thrive and continue to experience the wonders of life.
Thank you for taking the time to talk to us. We wish you continued success!