Sikerült billentyűzetvégre kapnunk a hazai extrém underground szintér egyik kiemelkedő zenekarát, a death/doom metálos Spectral Despairt. Kérdéseinkre a frontember, Csala Bertalan válaszolt.
(KáDé)
Üdvözöllek, Berci! Köszönöm, hogy időt szakítasz ránk. Bemutatnád a zenekar tagjait az olvasóknak?
Sziasztok! Köszönjük szépen a lehetőséget! A zenekar tagjai: Borzas Zoltán gitáros, Dechatel Ádám dobos, Skrivanek Péter basszusgitáros és én.
A zenekarotok veterán underground zenészekből áll. Melyik zenekarokban láthattunk/hallhattunk már ezelőtt Titeket?
Hát, ha a teljes listát leírnám, kéne egy különszám a zinéből . Szóval a teljesség igénye nékül: Jack, Bornholm, Subcortic, Harvester, Fregath, Igor, Spreading, Eleven Híd, Svalinn’s Rift, Advisory, stb.
Mesélnél egy kicsit a megalakulásotokról?
A COVID előtt én pár évig külföldön éltem, a pandémia közben költöztem haza. Kint, Hollandiában is volt egy zenekarom egyébként, a The Following Of The Void, fasza pszichedelikus-rockos black metalt toltunk. Ahogy az ottani életemnek, annak a bandának is vége lett a hazaköltözéssel. Dechatel Ádám vagy ahogy mindenki ismeri, Dösi a legjobb barátom, az évtizedek során több közös zenekarban játszottunk, mint külön. Nem volt kérdés, hogy újra akarok zenélni és, hogy vele szeretnék. Egy darabig egy másik régi jó barátunkkal hárman jammeltünk thrash metalt, de az is kifulladt. Aztán egyszer Dösi konyhájában poharazgattunk, miközben Obituary-t és Benediction-t hallgattunk. És megvolt a reveláció: ilyen zenét kell csinálni, hiszen mindig is imádtuk ezeket a bandákat, de még sosem csináltunk lassabb, groove-osabb zenét, legalább is együtt nem. Ez az első olyan közös zenekarunk, amelyet már eleve viszonylag szigorú koncepcióval kezdtünk el: groove-os, doomos death metalt akarunk játszani, amelynek zenei kiindulópontjai az Obituary, az Autopsy, a Bolt Thrower, a Benediction és az első két Six Feet Under. Élőben pedig hozzuk az örökségünket, a hardcorepunk/grindcore közeg energiáját a színpadon. Ez azóta is a muzikális koordinátarendszerünk alapja, de persze Borzas Zoltán és Skrivanek Péter érkezésével lettünk igazi zenekar és a zene is velük alakult azzá, ami most. Őket egyébként hirdetéssel találtuk meg, mert hamar rájöttünk, hogy aki a mi korosztályunkba tartozik és jófej, az már játszik valahol és/vagy nagyon tudja, hogy zeneileg mit akar. Ez nem feltétlenül baj persze, de a Spectral esetében a miénktől eltérő zenei koncepció nem fért bele. Szerencsére Zoliban és Petiben nem csak két profi és elkötelezett zenészt és remek dalszerzőt ismerhettünk meg, de két nagyszerű barátot is! Fullos a zenekarban az összhang!
A zenekar nevének kiválasztása hogyan történt?
Jaj, kurva sok szenvedéssel járt a név. Nem tudom miért, de nehezen ment, nem jött senkinél az ihlet, amiket meg nagy nehezen kitaláltunk, azok már foglaltak voltak. Aztán ebben ki tudtunk egyezni. Szerintem a Spectral Despair névben benne van a modern ember létbizonytalansága, szorongása – és a szövegeim mind a valóságról, az emberi szenvedésről szólnak. Meg hát, jól is néz ki leírva, ami egy nagyon fontos szempont névválasztásnál 🙂
Persze amikor megcsináltattuk Size mesterrel a logot, kiderült, hogy létezik már egy ilyen nevű zenekar valahol Dél-Amerikában… Szerencsénkre deathcore-t nyomnak, úgyhogy nem kell komolyan venni a dolgot 😀
A dalaitokat mik inspirálják? Miről szólnak?
A dalaink nagy részét a gitárosunk, Borzas Zoltán írja, szóval a zenei részről őt kell kérdezni. A szövegeimet pedig az emberi sors inspirálja. Személyes és generációs traumák és a feldolgozásukhoz vezető, végtelen út. És persze a számtalan társadalmi igazságtalanság, ami feldühít: egy véges méretű helyen (Föld bolygó) a végtelen növekedésre és folyamatos ellentétre (ún. „verseny”) épített emberi társadalom szükségszerűen permanens válságban van. Én pedig annyit tehetek, hogy kiüvöltöm magamból a személyes és globális frusztrációimat, bízva benne, hogy ez nem csak nekem segít. A szövegeim sokszor költőiek, sokszor dühösek, kiábrándultak, de mindig a valóságról írok és általában próbálok pozitív üzenetet is közvetíteni. A negatív energia önmagában csak még több negatívitást szül. A pusztításnak csak akkor van értelme, ha utána van építés is.
Hogyan zajlik nálatok a dalszerzés? Egy központi dalszerző van, vagy közös az alkotás?
Nem vagyunk egy jammelős zenekar, amint az előbb is írtam, a dalok 80 százalékát Zoli hozza, elküldi nekünk dobbal, mindennel. És mivel általában jobbnál jobb dalokkal áraszt el minket, ezeket dolgozzuk ki közösen a próbákon. Szóval a vége mindig a közös munka. De a készülő lemezre azért én is írtam két dalt és tudom, hogy a többieknek is vannak ötleteik. Szerencsére ötletből nincs hiány!
Eddig egy demótok és egy videóklipetek jelent meg. Ha jól tudom, dolgoztok a bemutatkozó anyagotokon. Mit lehet erről elárulni?
Előreláthatóan 12 új dal lesz rajta és mindenkit agyon fog verni, annyira súlyos lesz!!! Rengeteg munkánk van ebben a zenekarban és ezekben a dalokban és nem is fogunk elkapkodni semmit! Már egy éve zajlanak a stúdiós munkálatok. Haladunk vele, ahogy tudunk, de hát persze mindenkinek ott a meló, a család… Megjelenési dátumunk még nincs, de jó lenne jövőre kihozni! Azt hiszem, ilyen megközelítésű death metal, mint amit mi nyomunk, jelenleg nincs sok. Itthon egyáltalán senki nem csinál ilyesmit, de külföldön is inkább a gyorsasági verseny meg a technikázás a divat, vagy a svéd vonal. Nem illünk be a sorba. Fogalmam sincs, milyen fogadtatásra készüljünk – de mondjuk eddig inkább pozitívak a visszajelzések, szóval van rá esély, hogy a lemezt is szeretni fogják. Talán pont azért, mert más lesz, mint az összes többi death metal anyag.
Kiadón keresztül tervezitek megjelentetni, vagy saját kiadás lesz? Fizikai formátumon is meg fog jelenni?
Mindenképpen szeretnénk fizikai formátumot is és nagyon nem szeretnénk saját kiadásban megjelentetni. Folynak beszélgetések kiadókkal, disztrókkal, kutatjuk a lehetőségeinket.
Júliusban lehetőségetek nyílt fellépni az Obituary előtt a Dürer Kertben. Hogyan sikerült megcsípnetek egy ilyen bulit? Mesélnél egy kicsit az élményeidről?
Mivel öregek vagyunk és régóta mozgunk a zenei életben, így sok mindenkit ismerünk, aztán sikerült beajánlani magunkat az Obi elé. Öt másik, egyébként nagyon fasza banda jelentkezett még és végül a koncertet szervező LiveNation és a zenekar is minket választott. Nagy élmény volt a gyerekkori kedvenceink előtt melegíteni és szerencsére a közönségnek is tetszett a bulink, még visszázás is volt, ami azért egy hazai, demós előzenekarnál nem gyakori. A Dürer kert pedig még mindig az egyik legjobb koncerthely itthon, a hangzás, a stáb, minden 10/10 volt. Ja, és láthattuk az Obituary-t ingyen 😀
Ősszel se álltok le a koncertekkel. Hol és mikor lehet majd elcsípni Titeket?
Nem tudom, mikor jelenik meg az interjú, de most pénteken (okt 3) Székesfehérváron játszunk a Burn For Eternity és a Ten Years Suffering rock együttesekkel egy ingyenes (!!) buli keretein belül a Nyolcas Műhelyben. Október 8-án Budapesten, a Riffben melegítünk az Enema Shower és a lengyel Sacrofuck előtt, november 22-én pedig Pécsett, a Várárokban nyomjuk két legendás black metal csapat, a Blizzard és a Frost társaságában!
Ti hogyan látjátok most a hazai underground extrém metál színteret?
Hát, nézd, a színtér nagyon jó, rengeteg világszínvonalú produkció van itthon. És mivel kicsi az ország, nagyjából mindenki ismer is mindenkit, szóval van egy ilyen kellemes osztálykirándulás-jellege minden megmozdulásnak. A baj nem is a zenekarokkal van, inkább a kisebb és középméretű játszóhelyek eltűnésével és az ezzel is összefüggő túlkínálattal. Pesten minden héten van két metal és két punk buli minimum, és ezeknek adott számú koncerthelyen kell osztozniuk. Vidéken pedig még kiszámíthatatlanabb a helyzet: szervezek egy koncertet akárhova és nem tudhatom, hogy lejönnek 8-an vagy 40-en. A benzin, az autópályamatrica és a most már szinte mindenhol kötelező klubbérleti díj vagy önrész viszont fix, sőt, emelkedik. A fizetőképes kereslet ellenben folyamatosan csökken. És az extrém metal elöregedőben lévő műfaj, az sem segít. A közönségben sokszor 30-asok is alig vannak, 20-asok elvétve, az alatt szinte senki… Persze néha vannak kivételek, de alapvetően aggasztó az utánpótlás hiánya.
Szerintetek mennyire nehéz itthon életben tartani egy extrém metal zenekart?
Jelenleg mindent nehéz életben tartani
Magyarországon, saját magunkat is. A zenélés kifejezetten drága hobbi, viszont mi nem tudnánk élni zenekarozás nélkül, szóval valahogy kiszenvedjük.
Milyen terveitek vannak a jövőre nézve?
Világuralom, természetesen. Szeretnénk befejezni a lemezt, megjelentetni, terjeszteni, sok koncertet adni itthon és külföldön. Aztán ugyanez még egyszer! És még egyszer, és még egyszer, amíg csak le nem esünk a színpadról végelgyengülésben! A death metal vonaton nincs fék!
Még egyszer köszönöm, hogy időt szakítottál ránk, és elfogadtad a felkérésünket. Örülök, hogy jobban megismerhettünk Titeket. További sok sikert és nagyszerű bulikat kívánunk Nektek!
Mi is köszönjük a lehetőséget és nektek is sok sikert a zinével!!!
