Egy első EP-re készülő, lelkes extreme metal zenekar gitárosát faggattam ki kicsit. Tagcserék, jópofa sztorik, igazi UG életérzés. Ők a Ways of Doom.
(Géé)
Köszöntelek Dávid, örülök, hogy lehetőségünk nyílt egy kis csevegésre. Egy ideje követlek titeket, de nem sok információm van rólatok. Remélem ez most megváltozik.
Sorold fel kérlek a Ways of Doom tagjait.
Szia, Géé! A zenekar négy főből áll: Kozma Gábor (Banán) énekel, Gál János basszerozik, Muzsik Gyula püföli a bőröket, és jómagam, Korbélyi Dávid pedig a gitáros posztot látom el.
Mióta zenéltek együtt?
Gyulával nagyjából két éve hoztuk össze a zenekart. A kezdeti nehézségek és a tagkeresések nálunk azért eléggé elhúzódtak. De megjegyezném, a hazai extrémebb metál szcénában azért nehéz olyan embert találni, aki megbízható, nincs másik tíz zenekara, és valamennyire ért is a hangszeréhez. Például egyszer lejött hozzánk próbálni egy basszeros srác, aki ugyan jelezte, hogy nem profi, de azt nem gondoltuk, hogy még nekünk kell behangolnunk a hangszerét is, mert ahhoz sem értett. Aztán egyszer csak csatlakozott hozzánk Komódi Szofi (ex-Brygmus) énekesként, és nem sokkal később jött Jani is. Aztán innen kezdett elindulni valami komolyabb, ami meg is állt, mert Szofi pár hónappal később kiszállt, hogy egyéb projektjeire koncentráljon. Tavaly télen jött Banán, és most már mondhatom, hogy ugyan a mi tempónkban, de halad a dolog.
Van a tagoknak külön zenekari múltja?
Gyula például punkosabb vonalról érkezett, ő dobolt a Shitpumpban és a The D.I.Y.-ban, és most is van még mellettünk egy hardcore bandája, a Social Misery.
Jani pedig a szlovákiai Face Defect nevezetű hardcore bandában nyomta régebben.
Én még az ősidőkben (nagyjából 15-20 évvel ezelőtt) zenéltem utoljára zenekarban, a pécsi illetőségű, nem túl hosszú életű Damnation nevű black-death bandában. Aztán hosszabb szünet következett.
Banán pedig többször próbálkozott kezdetleges bandákkal, főleg a dobok mögött, de különböző okokból kifolyólag egyiknek a hangja sem jutott ki igazán a próbatermek falai közül. Egy-két dal azért meghallgatható youtube-on, mint az Analconda – Ezért nézzél német pornót, vagy a Sörpánik – Kőbányai.
A stílusotokat én grindcore-nak mondanám, de javíts ki ha tévedek. Mért pont ez? Így alakult vagy ez hozott össze titeket? Van zenekar ami a fő iránymutatótok az örök Napalm halálon kívül?
Nem tévedsz, a zenénk egyik meghatározó alapja a grindcore.
Igazából az egész zenekar egy általam feladott facebook hirdetésből jött létre, amiben tagokat kerestem egy thrash, death vagy grindcore zenekarhoz. Gyula jelentkezett, és az első próbákon még a Napalm Death Scumjával kezdtük el az összeszokást, szóval nem lőttél messze a napalmos gyökerekkel. Viszont még a Napalm Death-et se tudnám kifejezetten iránymutatónak meghatározni a részünkről, persze tagadhatatlanul hatással van a zenénkre. Nagyon sok zenekar volt/van ránk hatással, de próbáljuk a saját utunkat járni.
Mi nem is kifejezetten grindcore-t akarunk játszani, hanem egy masszív, nem túlkomplikált, agresszív, extrém zenét. A grind elemeket próbáljuk kombinálni rengeteg death és thrash metálos, valamint hardcore-os elemmel.
Eddig Incrementum néven futottatok, mi volt az oka a névváltoztatásnak?
Az Incrementum nevet még Szofi találta ki, ő rajzolta hozzá a logót is, aztán miután kilépett, talán Jani jött elő azzal az ötlettel, hogy mi lenne, ha nevet változtatnánk. Miután Banán megérkezett, elkezdtünk agyalni az új néven, és így lettünk végül Ways Of Doom.
Hol tudtok próbálni és milyen időközönként? Milyen a hangulat? Könnyen összeállt a felszerelés a kezdetekkor?
Egy másik zenekarral van közös próbatermünk a XV. kerületben. Általában megpróbálunk heti egyszer lemenni a terembe, de ez azért nem mindig jön össze.
A próbák jó hangulatban szoktak telni, szerencsére jó az összhang a zenekarban.
Eleinte még óradíjas terembe jártunk, utána meg a The D.I.Y. termébe, ahol ott volt Gyula dobszerkója. Idővel pedig gondoltuk, hogy ideje továbbállni, akkor szereztem be egy fejet és egy ládát, és csatlakoztunk egy másik zenekar próbaterméhez.
Van köztetek képzett zenész?
Isten ments, nincs. Bár Banán elkezdett mostanában énektanárhoz járni .
Van fő dalszerzőtök vagy együtt gyúrjátok össze apránként?
Általában az alapokat én szoktam vinni. Van, amikor egy teljes számot viszek, van, amikor pedig próbán jön ki belőlem egy-egy riff. Aztán ezeket szoktuk együtt tovább gyúrni. Kijelenthetjük, hogy ugyan én viszem a riffeket, de azokból mindig közösen rakunk össze egy nótát.
Mik a dalaitoknak a fő témái?
Miután Szofi kiszállt, magával vitte az addig általa megírt dalszövegeket is, ezért Banán érkezésével új szövegeket is kellett írni. Banánnak szabadkezet adtunk a dalszövegek témái tekintetében, és ő ezt kihasználva mindenféle halálos kórságról és fertőzésről kezdte el írni a szövegeket. Ezért is az első anyagunk várhatóan majd a Get Sick… címet fogja viselni. Jelenleg ezen koncepció mentén haladunk.
A magyar vagy a külföldi hallgatók mutatnak nagyobb érdeklődést irántatok?
Jelenleg magyar hallgatók érnek el minket, de amint kész lesz az első anyagunk, megpróbálunk szélesebb közönség felé nyitni.
Koncertezés terén mi a helyzet? Vannak lehetőségeitek mint underground zenekar? Milyen a bulik hangulata?
Eddig csak egy bulink volt a Kriptában, két amerikai zenekar, a Verbal Abuse és a Human Obliteration, valamint a hazai Ratweiler társaságában. Mi színpadról úgy ítéltük meg, hogy jól sikerült a buli, és ha nem hazudtak nekünk akikkel a koncert után beszéltünk, akkor a közönség is jól érezte magát.
Most az első anyagunk felvételére koncentrálunk, új számokon dolgozunk, nem igazán keresünk fellépési lehetőséget. Előbb legyen meg a felvétel, aztán mehetünk a színpadra. Szerencsére kisebb klubbulikra és DIY helyekre nem olyan nehéz bekerülni.
Persze, ha valaki megkeresne minket, hogy tudna nekünk egy fasza bulit, akkor valószínűleg nem utasítanánk vissza a lehetőséget, de mi most tényleg másra koncentrálunk.
Ápoljátok a kapcsolatot más hasonlóan tevékenykedő zenekarokkal?
Néhány zenekarral. Például Márk, a Retorsion dobosa szervezte le az első koncertünket.
Idén tavaszra írtátok, hogy nekiálltok stúdiózni. Ez a tagcsere miatt akadt el? Pótolva lesz?
Igen. Ember tervez, Isten végez, szokták mondani. Sajnos az énekescsere és az, hogy új szövegeket kell írni, nagyon elnyújtották a terveinket. De most már tuti, hogy októberben elkezdjük az anyag felvételeit, amit még idén közkincsé szeretnénk tenni.
Terveitek szerint kiadó jelenteti meg?
Nem, saját kiadás lesz, és várhatóan csak digitális formátumban fogjuk majd terjeszteni.
A közeljövőben meglehet nézni titeket valahol?
Nem tudunk róla , november-december táján szeretnénk majd ledumálni néhány bulit.
Milyen felületen lehet hallani rólatok, és persze tőletek?
Közösségi médiában csak a Facebookon vagyunk elérhetők. Amint kész lesz az album, elérhető lesz Bandcampen, Spotify-on és az összes többi szokásos helyen. Ja és persze a klubokban, amikben Banán megfordul
Utolsó kérdésem. A Banán mért Banán? Kúrva jó becenév 😀
Itt szeretném idézni Banánt:
„12 éves koromban fociztam Gyulán (a településen) a Kinder SC-ben, midőn edzésen sorba állva egyesével 11-eseket rúgtunk. Előttem az egyik edző társam azzal ugratta a másikat, hogy banán alakú a füle, a szája, majd becsatlakoztam a test anatómiájának metaforizált geometriáit analizáló mélyenszántó diszkurzusba hozzátéve, hogy a szemöldöke, a bordái, és lábai is banán alakúak. Verbális válaszcsapásként mérték rám, hogy „Te meg se szólalj, mert úgy nézel ki, mint egy egész nagy banán!”. A pontot az tette fel az i-re, amikor én kerültem sorra kapura rúgásnál, és felső kapufát érintve gördült alá a hálón a labda, banán alakot rajzolva a kapuba. A 2 társam felszólalt, hogy „Ez tényleg egy banán!”. Innentől indult el a lavina. Az edzőm, a többi foci társam, az osztálytársak, tanárok, néha a szüleim, de némely főnököm is így szólít.”
Köszönöm, hogy időt szakítottál ránk. A vendégbasszeros és a banános sztori miatt extra köszönet jár 😉 Remélem, hogy beindul a szekér és hallhatunk még rólatok. Sok-sok kitartást kívánok!
Mi köszönjük a lehetőséget! Örömmel tölt el, hogy létrejött egy olyan webzine, ami lemerészkedik az underground legmélyebb bugyraiba. Sok olvasót kívánok nektek!
