Razor

Körülbelül 16 éves lehettem, amikor már eléggé belemásztam a thrash metalba, és elkezdtem nézegetni aztán a magyar csapatokat is. Nem is tudom, hogyan akadtam a Jászárokszállási Morfiumra, de anno a weblapjukra tévedve a nagy piros „old school metal bandás” logojuk egyből megfogott. Aztán az a zsigeri thrash zene is, amit már 25 éve tolnak a fiúk bármiféle megállás vagy kompromisszum nélkül!

Elképzelni sem tudom, hogy a szegedi death metal zenekar tagjai milyen tejet kaphattak annó, de egy elszabadult tehervonat lendületével és súlyával gázol át rajtam a zenéjük. Azért is írom, hogy tehervonat, mert a dalok még hosszúak is! … mi? Nem. Hosszabbak. És, hogy jobban „fájjon”, a hangszeres játék-teljesítmény itt olyan szinten van, hogy ez itthon párját ritkítja! Mondhatni pofátlanság! Vajon szándékos ez az egész technikás-komplex koncepció, vagy csak unalomból, spontán, két sör közt tolnak ilyen muzsikát? 🙂 Lássuk!

A rosseb sem tudja megmondani, hogy mikor hallottam ehhez picit is hasonlító zenét magyar csapattól. Illetve, ha nagyon erőlködőm, találok, csak ott más a megközelítés. „Komplex, thrash, death, miazistenfolyikitt”… ezek a szavak jutnak eszembe, amikor hallgatom őket. Ahogy érzékelem nevük egyre nagyobbat szól a honi undergroundban és nem mellesleg szerintem totál megalapozottan. Ők a soproni Neuropsy.