Razor

Mindig készülök valami előszó-félével, de most bajban vagyok kicsit. Jelen interjúmban szereplő úriember ugyanis egyszerre több mindent csinál, és annyi témában mélyre lehetne mennünk, hogy azt sem tudom, hol kezdjük. De talán nyomjuk klasszikus módon, mindent az elejéről, hogy elvesszünk kicsit a galaktikus útvesztőben (csak hogy stílszerű legyek) … Egyetlen szó, ami eszembe jut a formációkról, amikben frontember-szerepben uralja a mikrofont: MINŐSÉG. Forczek Ádámmal, a Needless, Nefalem és Damnation együttesek frontemberével készült jelen interjúm.

Körülbelül 16 éves lehettem, amikor már eléggé belemásztam a thrash metalba, és elkezdtem nézegetni aztán a magyar csapatokat is. Nem is tudom, hogyan akadtam a Jászárokszállási Morfiumra, de anno a weblapjukra tévedve a nagy piros „old school metal bandás” logojuk egyből megfogott. Aztán az a zsigeri thrash zene is, amit már 25 éve tolnak a fiúk bármiféle megállás vagy kompromisszum nélkül!

Elképzelni sem tudom, hogy a szegedi death metal zenekar tagjai milyen tejet kaphattak annó, de egy elszabadult tehervonat lendületével és súlyával gázol át rajtam a zenéjük. Azért is írom, hogy tehervonat, mert a dalok még hosszúak is! … mi? Nem. Hosszabbak. És, hogy jobban „fájjon”, a hangszeres játék-teljesítmény itt olyan szinten van, hogy ez itthon párját ritkítja! Mondhatni pofátlanság! Vajon szándékos ez az egész technikás-komplex koncepció, vagy csak unalomból, spontán, két sör közt tolnak ilyen muzsikát? 🙂 Lássuk!

A rosseb sem tudja megmondani, hogy mikor hallottam ehhez picit is hasonlító zenét magyar csapattól. Illetve, ha nagyon erőlködőm, találok, csak ott más a megközelítés. „Komplex, thrash, death, miazistenfolyikitt”… ezek a szavak jutnak eszembe, amikor hallgatom őket. Ahogy érzékelem nevük egyre nagyobbat szól a honi undergroundban és nem mellesleg szerintem totál megalapozottan. Ők a soproni Neuropsy.